Küzdj az álmaidért /Befejezett/

22. Elengedés

Új év, új feladatok, mostantól, ha nála vagyunk, nem szólalhatok meg magyarúl, csakis angolul. Komolyan veszi a nyelvizsgát, ahogy én is. Az már más, hogyha szeretnèk valamit, amit nem igazán tudok kifejteni angolul, azt nem kapom meg, ezért durván ráfeküdtem az angolra. Igazi kemény hajcsár, minden téren kiveri belőlem a maximumot, hálás vagyok neki, tényleg.

A legjobb dolog, ami történhetett velem.

Még arra is megkért, hogy tisztázzam Alexal a dolgaim, ne legyen bennem gyülölet és harag. Bár már abba hagyta örökös zaklatásomat. Megbeszéltük és valóban jobban érzem magam, és ez a történet az ő agyát is helyre állította. Felnőtt, azt hiszem.

A félevi bizonyitványom extrém jó lett annyira, hogy sírva fakadtam, még sosem voltak ilyen jó jegyeim. Beadtam a jelentjezésem Archeológiára, mivel nincs sok intezmeny, ahol ezt tanulhatom, ezért az összest megpályáztam, remélem az egyikre felvételt nyerek. Most már csak annyi dolgom van, hogy rohadt jól kell leérettségiznem, mert magasak a követelmények és csak a legjobbakat veszik fel. De amióta Eliot belèpett az életembe, csak jó dolgok történnek velem, ezért bátran reménykedem abban, hogy minden úgy sül el ahogy szeretném, de akkor sem csüggedek, ha nem vesznek fel, van B tervem.
Nem is akármilyen.
Ha nem sikerül Magyarországon az álmaim valóra váltani, akkor együtt indulunk utnak és Amerikában valósítjuk meg, előbb az övét azután az enyém. Sokat rágja a fülem, hogy ne csüggedjek, ha nem vesznek fel, amerikában majd gyorsan ragad a nyelv és mehetek is egyetemre, ő támogat mindenben. Most erre mit mondjak, imádom.

Boldogan lépek ki az épületből, ahol épp sikeres nyelvizsgát tettem. Életem szerelme az ajtó előtt áll, azonnal a nyakába ugrom és összevissza csókolgatom. Rohadtúl izgultam, de most olyan hálás és boldog vagyok, hogy mindjárt kiugrok a bőrömből, olyan vad szexben részesítem, hogy csak na.
- Gondolom sikerült. Mondja, miután engedem szóhoz jutni.
Lemászok róla és extrém vigyorral arcomon válaszolok.
- Igen! Mint egy őrült kisgyerek ugrálok, majd újra az ajkán csüngök. Nevet a hihetetlen gyerekes viselkedésemen, de nem szól semmi rosszat, velem együtt örül.
- Ügyes vagy, ezért meghívlak egy fagyira.
- Mi lenne, ha előtte hazamennénk és... beszélek sejtelmesen miközben végig simítok izmos karján.
- Nem rossz ötlet, de előbb fagyizzunk.
- Olyan illuzió romboló vagy. Csalódottan húzom el a szám.
- Gyere! Összekulcsolja a ujjaink és vezet az autójához. Udvariasak kinyitja a fehér audi ajtaját, én pedig úrinőként huppanok a bőr ülésbe.

***

- Miután nyelvizsgám megszereztem, nincs más dolgom mint hogy gőzerővel készüljek az érettségire. Már nem tartok annyira tőle, mint korábban. Most úgy érzem, hogy sikerülni fog, persze nem tudok mindent, parhónap alatt lehetetken bepótolni 3 év anyagát, vagy akár mondhatnám azt is, hogy 8 év anyagát, mert már az általánosban is jobban érdekelt bármi más mint a tanulás.

Mosolyogva gondolok vissza, hogy hogyan reagáltam, mikor meg tudtam, hogy új irodalom tanárom lesz, és hogy mennyire gyülöltem. Közben, pedig lehető legjobb dolog, ami csak történhetett velem, hogy ő lett a tanárom. Megmutta, hogy mindenre képes lehetek, csak küzdjek érte. Sosem hittem, hogy ennyi minden rejlik bennem, bár azt gondoltam, hogy egy középszerű egyetemre bekerülhetek, most viszont az a cél, hogy az ország egyik legjobb intézményébe nyerjek felvételt. Csodás érzés, a tudat, hogy képes vagyok rá, meg tudom csinálni.

🔞🔞🔞🔞🔞🔞

Minél közelebb az érettségi annál szigorúbb velem tanárom, vagy szerelmem igazából mindkettő. Egyébről sem szólnak a napjaim csak a tanulásról, egy kisidőre feladtam a melót is, most erre kell teljes mértékben fókuszálnom.