Akarlak téged | SZÜNET |

• 8.rész •

Brooke szemszöge:

A vállalatomnál minden a legnagyobb rendben volt, elég jól haladunk a luxus kastéllyal is.

Mivel a a Willnek készített muffinjaim csődbe mentek, így reggel még beszaladtam egy pékségbe, és ott megvettem neki a kedvencét. Ő pedig hálásan elfogadta. Még pár percig beszélgettem Melodyval, mert jelen pillanatban nem volt semmi teendőm.

-És úgy volt, hogy.... -kezdte, de megakadt a szeme valamin. Én csak kérdőn néztem rá, mert nem értettem mit néz annyira. Fejét lassan visszafordította hozzám, majd óvatosan jobb oldalra biccentett. Tekintetemet egyből oldalra szegeztem. A recepciós púlthoz nekidőlve figyelt.

Melody szemében félelem tükröződött és csak összehúzott szemöldökkel bámult.

-Mit keres itt Rylan Kenward? -suttogta a fülembe. Én csak megrántottam a vállam, majd odasétáltam hozzá.

-Vártam már, hogy ide gyere. -mondta egy féloldalas mosoly kiséretében. Értetlenül meredtem rá.

-Mit keresel itt? -kérdeztem kicsit sem kedvesen.

-Talán gond, hogy idejöttem? -kérdezte felhúzott szemöldökkel. Mielőtt válaszolhattam volna, elidőzött rajta a tekintetem. Egy sötétkék ing volt rajta, ami könyökéig fel volt tűrve. Csuklóján egy fekete karóra foglalt helyet. Az ingjénél kicsivel világosabb nadrág volt rajta. Sötét haja kócosan meredezett össze-vissza. Gyönyörű, kék íriszeivel végigmért. Ettől kicsit zavarba jöttem, de tartottam magam. Végül szóra nyitottam a számat.

-Hát, szerintem nem mindegyik vállalatnál tűnik fel így, a híres Rylan Kenward. -válaszoltam gúnyosan, majd folytattam. -Szóval...miért jöttél? -kérdeztem, tartva vele a szemkontaktust.

-Tegnap, hogy kerültem hírtelen hozzád? Hogy Brooke? -szemében aggodalmat véltem felfedezni. Ezt nem tudtam hova tenni. Ő csak idegesen vizslatott, szemét egy percre sem vette le rólam.

-Meg se lepődöm, hogy nem emlékszel semmire. -mondtam, majd láttam, ahogy karjai megfeszülnek.

-Ne játszadozz velem! Azt tudnod kell, hogyha én nem vagyok magamnál, akkor nagyon seggfej tudok lenni. -hangja a kelleténél jobban megremegett. Nem értettem, hogy mi lehet a baja. -Ugye nem bántottalak? Mert azt egy életre nem tudtam volna megbocsájtani magamnak. -most már az állkapcsai is megfeszültek. Egy pillanatra elfelejtetten levegőt venni. Szívem hevesen verni kezdett.

-Nem bántottál. -böktem ki. Láttam, ahogy a teste ellazul, és egy hatalmasat sóhajtott. -Csak részegen felhívtál, én pedig kénytelen voltalak elvinni onnan, mert ha mégtöbbet iszol, akkor a végén még kórházba kell vinni. -meséltem. Közelebb hajolt hozzám, majd a fülembe súgta:

-Most pedig elviszlek innen. -íriszeim kikerekedtek és furán néztem rá.

-Mi? Nem vihetsz el a saját munkahelyemről! -tettem csípőre a kezem dühösen.

-Akkor nagyon el vagy tévedve. -azzal felkapott a hátára, amitől nagyon meglepődtem.

-Hé! Nem illendő ilyet csinálni! -kapálóztam mérgesen. Melody furán pislogott a recepció mögül.

-Te hoztad ki ezt belőlem. -csak ennyit mondott, majd elindult a parkoló felé, ahol egy fekete McLaren állt. Betett a hátsó ülésre, majd beült mellém. Daniel és Luke vigyorogva köszöntött.

-Hali, Brooke!

-Mi ez az egész?! -kérdeztem keresztbefont karral.

-Őszínten szólva, mi is meglepődtünk azon, hogy Rylan a hátán visz téged ide. -jelentette ki Luke nevetve.