Akarlak téged | SZÜNET |

• 6.rész •

-Ó Lorenzo, azt hitted nem foglak megtalálni? -kérdeztem, gúnyos vigyorral az arcomon. A kikötözött pöcsfej, csak bámult rám szúrós tekintettel.

-Tehát -kezdtem bele a mondandómba. -elmondanád, hogy mi a jó büdös francért kellett elraboltatnod a több millió dolláros kokain szállítmányomat? 

-Azt még akkor se fogom elmondani, ha a nyakamat kitöröd. -felvontam a szemöldököm, aztán jeleztem Danielnek, hogy kezdődhet a játék. Megindult a férfi felé, s közben elővette a zsebéből a régi kis kését, amit mindig használ, ha kihallgatás van.

-Szóval, biztos nem szeretnél válaszolni? -kérdeztem, mire fájdalmában felüvöltött egy hatalmasat, ugyanis Daniel, mély vágást ejtett a nyakára. 

-Te faszfej, ezt még megbánod! -azzal kiköpött egy jó nagy adag vért elém. Én csak gonoszan elnevettem magam.

-Ó barátom, én nem bánok meg semmit.  -közelebb léptem hozzá és csúf arcába ütöttem egy nagyot. Felordított, mert az orrát is betörtem.

-Akkor gondolom azt se bánnád, ha megöletném egy emberemmel a te kis csajodat. -rejtélyesen elmosolyodott, mire nekem a maradék eszem is elment.

-Ha egy újjal is hozzáér valamelyik csicskád én komolyan mondom, mindegyiknek elvágom a torkát egyesével, és még lehet a te kis családod is bánná a dolgot. -mondtam neki, közel hajolva az arcához. Hason rúgtam, ő pedig fájdalmában előrehajolt. -Csak az a baj sajnos, hogy pár perc és szépen lassan megdöglesz. De sebaj. Ez pedig azért jár, mert ki merted ejteni a kurva szádon a nevét. -előkaptam a pisztolyom és szíven lőttem. Feje lehanyatlott, én pedig a székkel együtt idegesen felrúgtam.

Hulláját egy fekete zsákba rejtettük és bedoptuk a kocsi csomagtartójába. Beültünk az autóba, de most Daniel vezetett.

-Hú de kicsinált ez a fasz! -szorítottam ökölbe a kezem. Daniel felsóhajtott és szóra nyitotta a száját.

-Csak az a gáz, hogy nem tudtuk meg, miért raboltatta el a szállítmányt és, hova. -mondta, én pedig még idegesebb lettem.

-Hagyjuk, legyenek boldogok vele. Az még úgy is csak a kisebbik része volt a kokainnak. Vannak ennél sokkal fontosabb ügyeim is. -zártam le a témát. 

Odaértünk a kijelölt helyhez, ahol majd szépen elássuk cimboránkat. Leparkoltunk, majd felnyitottuk a csomagtartót.

-Elássuk vagy feldaraboljuk? -kérdezte a haverom. Unottan megrántottam a vállam.

-Szerintem ássuk el. Nincs kedvem darabolással foglalkozni. -azzal kivettük a zsákban heverő holttestet és kicipeltük a birtokra. Szépen ástunk neki egy nagy lyukat és bedobtuk emberünket oda. Visszatömtük földel, majd, mintha mi sem történt volna, elhajtottunk a helyről.

Visszaértünk a klubba, Luke pedig idegesen várt minket a parkolóba.

-Mégis hol a jó anyámba voltatok? Kezdtem aggódni, hogy valami rossz dolog történt. -mondta.

-Hát történt is. -válaszolta Daniel. Luke kiváncsian kapta fel rám a fejét.

-A kis Lorenzo megszökött a sikátorból, de szerencsére sikerült elkapni. Viszont az a gond, hogy az a szerencsétlen nem akarta véletlenül se kikotyogni, hogy mi a faszomért lopatta el Domenicoval a kokain szállítmányunkat. -mondtam ingerülten.

-És...akkor megöltétek? -kérdezte felvont szemöldökkel Luke.

-Meg. De nem csak azért, mert nem beszélt... -kezdte Daniel, mire szúrós pillantást vetettem felé.