Akarlak téged | SZÜNET |

• 14.rész •

Este 21:45

Elérkezett az én időm. Fogalmam sincs, hogy mit tervelt ki Rylan, de abban biztos vagyok, hogy nem lesz benne semmi jó.

Talpig feketében ültem be a Mercedesembe, majd elindultam a megadott cím felé. Az út majdnem húsz perc volt, de megérkeztem. Egy elhalt területen találtam szembe magam, ahol csak egy kis sikátor volt, semmi több. Elindultam a sötét helyiséghez, ahol már három emberi alak látszódott.

-Ó, hát megérkeztél! -jött közelebb hozzám a pasim.

-Mégis miért hívtál ide? -kérdeztem hitetlenkedve, ugyanis semmi, de tényleg az ég adta világon semmi nem volt itt.

-Hozzátok ide! -parancsolta, gondolom Danielnek és Lukenak. Ahogy sejtettem, ők voltak azok. Csak épp nem ketten voltak, hanem hárman. Egy középkorú férfit húztak maguk után, aki már szinte félholtra volt ütve, de még eszméleténél volt. Leültették egy rozoga székre. Szemeim dió nagyságúra kerekedtek a döbbenettől, majd mielőtt megszólalhattam volna, Rylan a kezembe nyomott egy pisztolyt.

-Üdvözöllek sötét kis bugyraimban, Brooke! -mosolyodott el úgy, ahogy én még sose láttam. Kissé ijesztő volt. Rápillantottam a kezemben lévő fegyverre.

-Ugye nem...? -kérdeztem rémülten a legrosszabbra gondolva. Ő csak komoran bólintott egyet, én pedig legszívesebben elkezdtem volna őrjöngeni, de nem tettem. Hosszat sóhajtottam, majd beletörődtem abba, hogy egy embernek most az életét fogom elvenni. De mielőtt bármit is tettem volna, azelőtt még információkra volt szükségem, hogy bátrabban meg tudjam tenni.

-Mit tett, hogy ezt érdemli? -kérdésemre hamar meg is kaptam a választ.

-Megölte a feleségét, és még az én életemet is kockára akarta tenni. Ha ez nem lenne még elég, a saját gyermekeit pedig eladta egy szervkereskedőnek. -válaszolta egyhangúan, bennem pedig valamiféle ösztön ébredt. Előkészítettem a pisztolyom. Gyilkos tekintettel meredtem arra semmirekellőre, majd elővettem a pszichopata énem, amiről eddig nem tudtam, de jó tudni, hogy van ilyen is. Közeleb léptem a csávóhoz és egészen az arcához hajoltam.

-Mondd csak -kezdtem el, mire bágyadtan felnézett rám. -nem szégyelled magad? Teljesen őszintén kérdezem, mert én a helyedben már rég öngyilkos lettem volna. -jelentettem ki, erre pedig váratlanul felnevetett.

-Te komolyan elhiszed ennek a szarházi Kenwardnak, amit mond? Ejnye, látszik, hogy nagyon durván manipulálni akar. Ugyanazt akarja tőled, mint minden másik nőjétől: a szexet. És lemerem fogadni, hogy meg is kapja. -mondta gúnyosan. Erre muszáj volt elvigyorodnom.

-A nagymamám mindig azt mondta: "Aki tegnap hazudott, kénytelen ma is azt tenni, hogy ki ne derüljön a tegnapi!". Most már értem, mit értett ezalatt. -a szívéhez emeltem a pisztolyt és meghúztam a ravaszt. Arcomról semmit nem lehetett leolvasni. És ez így volt jó. Hiába éreztem magam piszkosnak és szívtelennek, ez az ember ezt a sorsot érdemelte. Isten is ezt tette volna a helyembe. A három "rosszfiúhoz" fordultam. Mindannyian büszkén pillantottak rám.

-Most már közénk tartozol, barátosném!  -húzott szorosan magához Luke. Erre a kijelentésre akaratlanul is elmosolyodtam.

Rylan szemszöge:

Olyan büszke vagyok, mint még soha  életembe. Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen nőt ad nekem a Sátán.    Oh, anyám bár hamarabb megtette volna! A személyisége, a teste, az arca...egyszerűen minden tökéletes rajta. Más nő már biztos sikítva elrohant volna és meg sem állt volna hazáig. De ő igenis megmutatta, milyen kemény fából faragták. Legszívesebben, már most itt helyben keményen megba...