Akarlak téged | SZÜNET |

• 3.rész •

Azzal a tudattal ébredtem, hogy ma kell találkoznom Rylan Kenwardal egy parkban. Vajon mit akarhat? A gyomorideg egyből előlépett bennem, mikor eszembe jutott, hogy miket mondott róla Mia. Ha megtudja, hogy a világ leghíresebb maffiavezérével találkozom, nem fog jót állni magáért. Nagy valószínűséggel kinyír...Na mindegy. Lesz, ahogy lesz.

Kikeltem az ágyból és a fürdőbe siettem. Csináltam egy egyszerű sminket, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy hulla és hajamat, hagytam, hogy a vállamra omoljon. Számra felkentem egy kis szájfényt és már indultam is a gardróbomhoz. Egy fekete csipkés bodyt választottam egy színtén fekete trapéznadrággal, amibe még belehúztam egy Chanel övet és a változatosság kedvéért egy fekete magassarkú szandált vettem fel.

Kiléptem az ajtón, aztán leindultam a lépcsőn. A taxi már ott várt rám, hogy elvihessen az én kis vállalatomhoz. Egyébként sokan kérdezték, hogy miért nem veszek egy kocsit...Valójában én se tudom, hogy miért nem. Egyszerűen már megszoktam, hogy taxival járok.

Az autó már meg is érkezett és leparkolt a munkahelyemnél. Kiszálltam és kifizettem az utat.

Beléptem az épület ajtaján, mire Melody már sietett is oda hozzám.

-Stevens kisasszony, kisebb gondok akadtak... -mondta kétségbeesetten. Kérdőn néztem rá, mire elkezdte felvázolni a helyzetet.

-Nos, Amelia Smith fel szeretne mondani, azzal az indokkal, hogy túl nagy a hajtás a miniszterelnök lányának a házával és már rosszul van attól, hogy mindig este 9-ig itt kell maradnia és mondta, hogy neki ez már nem megy. -magyarázta, mire én felemeltem a kezem, hogy nyugodjon le, beszélek Smith fejével.

-Ne aggódjon Melody, minden a legnagyobb rendben lesz. -nyugtatgattam.

-Rendben. -mondta, azzal visszament a recepcióhoz, csinálni a dolgát.

Elindultam Amelia felé, aki végignézte, ahogy közeledek felé.

-Amelia, kérem, hogy jöjjön velem az irodámba. -parancsoltam, mire ő bólintott. Nem mert ellenkezni. Itt senki se mer. Mert, ha valami nem úgy van, ahogy azt én szeretném, akkor a szememmel megtudnék ölni egy embert. Na igen, ezt apámtól örököltem.

Az irodámhoz vettem az irányt. Beléptem a kis helyiségbe és már le is ültem a fekete, bőr gurulós székbe. Amelia is követte a példámat és leült velem szemben.

-Nocsak Amelia, túl nagy a hajtás? -kérdeztem gúnyos vigyorral az arcomon. Smith hercegnő köpni-nyelni nem tudott szúrós tekintetemet látva.

-Khm... -köszörülte meg a torkát. -tudja, Miss Stevens én nagyon szeretek itt dolgozni, de nekem ez már kicsit sok. Úgy érzem, hogy túl vagyok hajszolva, így a szeretteim háttérbe szorulnak és nem tudok velük elég időt tölteni. -mondta kicsit félve a válaszomtól. Hát félhet is.

-Ó, igazán? Akkor mi a jó büdös fenéért jelentkezett erre a munkára?! Tudta jól, hogy ez lesz. Most meg elkívánkozik innen menni?? -szemeimmel mérgesen fürkésztem. Nem bírta tartani a szemkontaktust, így lesütötte a szemét és az asztalon lévő tollat kezdte pásztázni szemeivel.

-Én...én...csak már nagyon elfáradtam. Pihenésre van szükségem. -láttam rajta, hogy a sírás kerülgeti.

-Jól jegyezze meg! Ha el is akar innen távozni, kereshet más munkahelyet is, ahol nem "fárad" így el, -kezdtem, idézőjelet formálva az ujjaimból a fárad* szóra. -de még egy ilyen jól fizető állást nem fog találni, mint ez. Ugyanis, lehet, hogy nem tudja, de ez London majdnem leghíresebb építészeti vállalata, ahová nagyon kevés embert vesznek fel. Mondanom sem kell, hogy azért vettem fel magát, mert láttam rajta azt a megfelelő energiát, amit minden alkalmazottomon szeretnék látni. De csak megjegyzem, hogy, ha esetleg találna magának másik munkahelyet, akkor majd ne dicsekedjen azzal az önéletrajzába, hogy "én a híres Londoni Építészeti és Lakberendező vállalatnál dolgoztam!" Mert akkorát csalódtam magában, hogy nem fogom tűrni, hogy ezzel dicsekedjen. Most pedig tűnjön a szemem elől! Ha majd vissza akarja kívánkozni magát ide, akkor ne lepődjön meg, ha kétlábbal fogom magát kírúgni az épületből, úgy, hogy a műholdról is visszaintegetnek majd a marslakók! -ordítottam a képébe, mire ő megszólalni se mert. Lehet kicsikét durva voltam, de így jár az, akiben ekkorát kell csalódnom.