Akarlak téged | SZÜNET |

• 16.rész •

Rylan szemszöge:

Tegnap egész boldognak éreztem magam, hogy Brookeval tudtam végre kettesben lenni és megbeszélni egy-két dolgot. De ma, mintha semmi nem történt volna, ugyanolyan depresszív volt a hangulatom, mint általában. Már meg se lepődök rajta. Persze, ezt a barátnőm előtt elrejtem, mert nem akarom, hogy miattam aggódjon. Sose aggódott értem senki, így jobb ha ezután se fog.

Visszatérve a mai napra, úgy döntöttem, hogy este meglátogatom a klubbomat. Már úgyis régen jártam arrafelé. A mindennapos feszültséget pedig egy kis ivással fogom enyhíteni. Tudom, nem a legokosabb dolog, de ez van, ha egy híres maffiavezér vagy.

Ma már az ötödik cigimet szívom el egyhuzamban. A srácok furán méregettek, és mintha kérdezni akarnának valamit, úgy néztek rám. Kefejezéstelen arcomra próbáltam varázsolni egy kis érzelmet, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy fa. Persze, a mentális problémáimról mind a ketten tudnak, plusz még Elizabeth, és most már Brooke is.

-Akartok valamit? -kérdeztem tőlük feszülten. Egy pillanatra összenéztek, majd vissza rám.

-Hát...ma nem vagy valami jó formában,  főnök. -jelentette ki Luke óvatosan célozgatva a viselkedésemre.

-Nem mondod komolyan?! -förmedtem rá egy pillanat alatt. Két kezét védekezően felemelte, mire átsuhant rajtam egy pillanatra a megbánás.

-Bocs. -mondtam "hatalmas" életkedvvel. Észrevettem, hogy Daniel elgondolkodik egy percre, aztán meg is szólalt.

-Tudom, mi kéne most neked! -mondta felmutatva a mutatóujját. Kérdőn néztem rá. -Egy kis hancur lehet jót tenne neked. -folytatta, mire én is elgondolkoztam egy picit.

-De Brooke most dolgozik. Már így is miattam jött el onnét hozzám, hogy tudjunk beszélni. -válaszoltam csüggedten.

-Rylan, téged mióta érdekel, hogy mikor dolgozik? Te vagy a kibebaszott maffiavezér! Azt csinálsz, amit akarsz! -igazat mond. Eldobtam a cigarettacsikkemet, majd megtapostam, hogy ne égjen tovább. Még gyors elköszöntem a srácoktól és már el is húztam a csíkot. Mehettem vagy kétszázzal, de nem nagyon izgatott. A rendőrök úgy se szólnak érte, mert egytől egyig be vannak szarva tőlem.

Meg is érkeztem. Becsaptam a kocsim ajtaját és besiettem a vállalathoz. Amint betoppantam, az ott tartózkodó összes ember felém fordult. A nők csorgatták a nyálukat, az a néhány pasas meg csak kérdőn bámultak engem. A recepciónál álldogáló Willhez fordultam.

-Hol van? -kérdeztem idegesen, ami a hormontúltengésem miatt egyre jobban csak fokozódott.  Az iroda felé biccentett, mire én állat módjára megindultam, majd betéptem az ajtót. Épp papirokat válogatott szét, mikor a hangos ajtócsapódásra felfigyelt. Szemei elkerekedtek a szimpla meglepettségtől.

-R-Rylan? -mondta még mindig sokkoltan, hangja pedig olyan erotikusan csengett az aurámba, hogy legszívesebben már most helyben felfaltam volna. A hatalmas adrenalin lökettől már nem bírtam rendesen gondolkodni. Jaj, ez így nem lesz jó...

-Rylan, az irodámba vagyunk... -mondta kétségbeesetten, de nem nagyon érdekelt. Arrébb löktem az íróasztalon lévő papírköteget és leültettem oda. Még szerencse, hogy csak egy pici szoknya volt rajta, így könnyebben tudok boldogulni. Benyúltam a szoknya alá és lehúztam azt a kis tangát, ami volt rajta. Látszólag élvezni kezdte a helyzetet, így nem zavartatta magát, kigombolta a farmerom és lehúzta a sliccem, majd a gatyám. Kiszabadított az alsómból is, így betekintést nyerhetett a már nagyon ágaskodó férfiasságomra. Kissé belepirult, a tőle nem megszokott módon, ami csak mégjobban felizgatott. Azon nyomban erősen be is hatoltam. Visszafolytott sikítás hagyta el azokat a gyönyörű ajkait. Egyre gyorsabban kezdtem el mozogni benne és annál erősebben. Már teljesen benne voltam, mikor levert a víz. De úgy láttam, nem csak engem. Miközben gyors tempóban mozogtunk, heves csókcsatába kezdtünk. Utat engedett nyelvemnek, ezáltal még a szájába is betudtam hatolni. Nagy nyögések engedtek utat a torkomból. Brooke már teljesen kész volt.