Akarlak téged | SZÜNET |

• 2.rész •

Leült mellém és szóra nyitotta a száját.

-Meséljen még úgy magáról. -kérte, de én csak fapofával meredtem rá.

-Már elnézést, de én üzleti ügyben jöttem el önhöz és nem azért, hogy az egész életem feltárjam magának. -kértem ki magamnak.

-Ó, sajnálom, ha, így magára vette a kérdezősködésem. -mondta ezt egy huncut mosoly kíséretében.

-Szerintem, minden fontos dolgot megbeszéltünk, ideje indulnom. -álltam fel az asztaltól és már mentem volna az ajtó felé, mikor az becsapódott előttem.

A szívem majdnem kiugrott ijedtemben, de persze nem mutattam ki félelmem. Visszafordultam és magam előtt pillantottam meg pár centivel. Nagyon közel állt hozzám, így megmozdulni sem mertem.

-Azt akarom, hogy maradj! -suttogta alig hallhatóan.

-Én pedig azt akarom, hogy végre hazaindulhassak, vagy különben kihívom a zsarukat! -mondtam a szemébe hűvösen.

-A rendőrség is az én kezemben van, tehát ne fáradj.

A pánik egyre nagyobb úrrá vált bennem. Most mit tegyek? Ahj, Brooke ne légy már ilyen nyápic! Ahelyett, hogy tettem volna valamit, csak ennyi jött ki a számból:

-Mit akar tőlem? El akar rabolni? Vagy meg akar ölni? Hm? Hadd haljam! -néztem rá dühösen a férfira, mire ő pimaszul elmosolyodott.

-Egy újjal se bántanám önt. Csak azokat bántom, akik megérdemlik. És ha önt valaki bántani meri, én nem állok jót magamért! -mondta komoly arccal én pedig meglepve szólaltam fel.

-Oh, engem nem kell megvédeni, tudok magamra vigyázni. Több évig tanultam önvédelmet. Nem kell a maga intézkedése. -azzal megfordultam és nagy szerencsémre nyitva volt az ajtó, így magabiztosan ki tudtam lépni rajta.

Rylan szemszöge:

Távolodó alakját árgus tekintettel figyeltem. Ez a nő egy ördög. Még egy nő sem mert, így szembeszállni velem. Már  tudtam, hogy ő különlegesebb, mint a többi. Ő nem térdelt egyből elém kérlelve, hogy dugjam meg. Ő nem hagyta magát. A testéről nem is beszélve...

Kerek, feszes feneke hozzásimult, fekete selyemruhájához, ami mégjobban kiemelte karcsú derekát. A mellei pedig...tökéletesek voltak! Arca, mint egy angyalé, de gyönyörű szürkés kék szemeiben látszódott, hogy ő nem épp a mennyországból jött. Ezt a nőt az ördög formálta két kezével!

Töltöttem magamnak még egy pohár whiskyt, amit azon nyomban le is húztam. Azután, hogy ezt megtettem, kiléptem az ajtón. Daniel és Luke, a két testőröm, akik egyben olyanok, mintha a testvéreim lennének, ott álltak az ajtóban és meg se mertek szólalni. De végül Daniel megszólalt.

-Rylan, minden rendben? -kérdezte furán méregetve.

-Persze, minden a legnagyobb rendben. -hazudtam.

-Főnök, tudod, hogy ezt nem hisszük el. -szólalt meg Luke is. Igazuk volt. Túl jól ismernek.

-Ezt ne itt beszéljük meg, oké? -kértem, mire kimentünk a parkolóba és rágyujtottunk.

Elmeséltem nekik mindent. Azt, hogy mennyire megfogott engem ez a nő. Azt, hogy ilyen még soha életemben nem történt velem és nem tudom ezt mire vélni és még sok mást vele kapcsolatban.

-Hát, főnök megértem, hogy miért más önnek ez a hölgy. Igazán csinos és szép nő. Pont a te eseted. -mondta Daniel vigyorogva.

-De nem csak a kinézete fogott meg, hanem az is, hogy ő nem az, aki egyből odaadja magát nekem, hanem tudatja velem, hogy érte igen is harcolni kell, hogy megszerezzem. -áradoztam nekik, ők pedig figyelmesen hallgattak. -Meg persze az is, hogy van esze és nem egy hülye liba.