Akarlak téged | SZÜNET |

• 19.rész •

Rylan szemszöge:

A gondolataim úgy szabadultak fel bennem, mintha rakétából lőtték volna ki őket. Egy másodpercre szinte minden létező tény átsuhant az agyamon, amik azt sugallták, hogy most nagyon elszúrtam. De nem habozhattam sokáig, hisz helyre kell hoznom valamit, amit nagyon elrontottam. Egy hirtelen lendülettel kivágtam magam előtt a bejárati ajtót és már be is pattantam a kocsimba. Két jó cimborám abban a pillanatban utánam akart iramodni, de csak intettem nekik, ezzel jelezve, hogy majd én megoldom.

Az első helyszín, amit megcéloztam az egyértelműen Brooke lakása volt. Meglepetésemre ott nem találtam. Idegesen belevertem a kezem a kormányba.

-Az istenit, hol lehet? -kérdeztem magamtól már-már az idegösszeroppanás szélén, mire beugrott valami; a vállalata! Bár mondjuk nem tudom, hogy késő este mit keresne ott, de próba szerencse. Az út kicsit hosszadalmasabb volt, mint hittem és anyám emlékei olyannyira felemésztett, hogy még az útra se tudtam koncentrálni.

-Szeretlek, kincsem! -ölelt át kedves mosollyal az arcán. Olyan meleg volt az ölelése és gyengéd az érintése.

-Én is szeretlek, anya! -válaszoltam vigyorogva, majd visszafutottam apámhoz, aki egy focilabdát passzolt oda nekem, majd elkezdtünk focizni. Minden olyan tökéletes volt. A gyönyörű, napsütötte rét, és ahogy a kellemes szellő fújta a fák lombjait. Pillangók ezrei röpkedtek felettünk. Egyet még meg is fogtam és büszkén mutattam meg édesanyámnak, aki egy kis puszit nyomott a homlokomra.

-Nagyon szép, de engedd el, hadd repüljön tovább a társaival. -mondta a mézes-mázos hangjával. El is eresztettem, a pillangó pedig újból útnak indult. Hirtelen apám erős kezeit éreztem meg magamon, ahogy felemel.

-Na gyere, fiam még nincs vége a meccsnek! -jelentette ki mosolyogva, majd folytattuk tovább a játékot.

Az emlékek hiper gyorsasággal törtek fel bennem, és úgy is sötétültek el. Komoran figyeltem tovább az utat, szorítva a kormányt.

Már ott voltam a vállalat közelében, mikor az ajtónál észrevettem Willt, aki éppen az épület ajtaját zárta be. Amint megérkeztem, leparkoltam és egyből a férfi felé vettem az irányt. Ő azonnal észre is vett és kérdő tekintettel meredt rám.

-Rylan? Hát te meg mit keresel itt? -kérdezte felhúzva a szemöldökét.

-Hol van? -kérdeztem vissza nyugtalanul. Kérdésemre nagyokat pislogott, úgy látszik nem értette.

-Hé, lassíts! Ki hol van?

-Brooke. -válaszoltam komoran. Látszólag tanácstalan volt a helyzettel kapcsolatban, így sok reményt nem fűztem hozzá, hogy tőle megtudom. De egyszer csak megszólalt.

-Összevesztetek? Mert, ha igen akkor valószínűleg Mianál van. -jelentette ki, mire mondtam neki egy "kösz"-t és már el is viharzottam volna, ha nem csap tarkón a tény, hogy azt se tudom hol lakik.

-Merre lakik? -kérdeztem tőle, ő pedig elmondta a címet. Azzal el is indultam a megadott cím felé.

Nem csöngettem be, hanem azonnal benyitottam. A konyhában, ami egyből a szemem elé tárult, ott ült az én szexi barátnőm. Egy nagy pohár volt nála, amibe valamilyen alkoholos ital lehetett és már a háromnegyede oda volt. Ahogy észrevett, azon nyomban a nyakamba ugrott és csókolgatni kezdte az arcomat, amitől meglehetősen felizgultam, de most nem voltunk se olyan helyzetben és látszólag elég durván részeg.

-Most hazamegyünk. -kaptam fel és elhagytuk a házat. Beültettem magam mellé és bekapcsoltam az övét.

-Héé, én még maradni akartam volna! -vágta be kissé kótyagosan a durcát.