Akarlak téged | SZÜNET |

• 9.rész •

Brooke szemszöge:

Leparkoltam, majd beléptem a vállalatom ajtaján. Egy kérdő szempárral találtam szembe magam.

-Mindig is tudtam, hogy nem keresel keveset, de hogy ennyire... -mondta Will elképedve, erre pedig elnevettem magam.

-Kaptam. -válaszoltam szűkszavúan. Szemei még nagyobbra kerekedtek. Inkább elsétáltam mellőle, mielőtt mégtöbbet kérdezne. Bementem az irodámba és dolgozni kezdtem. De hamar abba is hagytam, mert nem tudtam koncentrálni. Csak a reggelen járt az eszem. Nem kellett volna elfogadnom azt az autót. Alig ismerjük még egymást.

A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Hiába próbáltam a munkára összpontosítani, nem sikerült. Most másra sem vágytam, mint egy jó forró fürdőre. Felültem a székből, a tollat, amit eddig céltalanul fogtam, ledobtam az íróasztalomra és azzal a lendülettel kivágódtam az ajtón. Mindenki felfigyelt a jelenetemre, és csak néztek nagy szemekkel. Odaléptem Willhez és a fülébe suttogtam.

-Vedd át a mai napra a helyem kérlek! -néztem rá bociszemekkel, mire felvont szemöldökkel bólintott egyet.

-Még sose hagytál ki, egy napot sem. -mondta kérdőn. Én csak halvány mosolyra húztam a számat és rátettem a kezem a vállára.

-Köszönöm Will. -azzal elléptem mellőle és a parkolóhoz siettem. Beültem a gyönyörű vörös járműbe és elhajtottam. Most csak egy kis egyedüllétre volt szükségem, hogy mindent lerendezzek magamban és tudjak beszélni Rylannel.

Már az út felénél jártam, mikor egy picike utcában kiszúrta a szemem valami. Lehúzódtam az utca szélére és az ablakból figyeltem a történéseket. Két fekete alakot pillantottam meg, ahogy egy férfit rángatnak egy megvilágitott helyiséghez, ahol egy rozoga szék foglalt helyet. Leültették a pasast, majd odaláncolták. Megvilágította arcát a lámpa fénye és egy számomra ismeretlen ember volt az. Két oldalára odalépett a két fekete alak. Mikor megláttam, hogy kiket rejt a sötét árny, hatalmasra kerekedtek az íriszeim. Daniel és Luke volt az. Gonoszan vigyorogva nézték a székben ülő embert. Később megjelent egy harmadik ember is. Nagy, izmos testalkata volt. Odasétált hozzájuk, így a fény ráirányult. A szám elé kaptam a kezem. Kócos, fekete hajáról egyből felismertem. Luke szorosan a férfi nyakához tartott egy kést aztán tompa hangokat hallottam, ahogy ő kezd el beszélni.

Rylan szemszöge:

-Mohamed, Mohamed... -sóhajtottam egyet gúnyosan.

-Mi a francot akarsz tőlem?! -kérdezte ijedten, amire színtén gúnyos mosolyra húztam a számat.

-Tudod barátom, én különösebben nem akarok tőled semmit, csak szépen szíven lőni...és ezt meg is fogom tenni. -jelentettem ki sejtelmesen.

-Bármit megadok neked, csak ne ölj meg, kérlek! Családom van. -mondta a tipikus mentegetőzést, amit nem vettem be. A cimboráim és én elröhögtük magunkat.

-Ne aggódj, azokat is elintézzük. -válaszoltam gonoszan, majd Daniel megszólalt.

-Csak előtte még jól megbaszom a kis feleségedet. -mondta belemászva a képébe.

-Miért teszitek ezt velem? -üvöltött fel fájdalmas hangon, mert Luke belekarcolt egyet a nyakába. Kezeim ökölbe szorultak, majd gyilkos tekintettel néztem az üvöltő Mohamedre.

-Mert a szádon ki merted ejteni a nevét és mocsokságokat beszélni róla. -a dühtől a nyakamon is megjelentek az erek. Luke lehajolt és halkan a fülébe súgta:

-Ha valaki ezt csinálja, az automatikusan halálra van itélve. Úgyhogy viszlát barátom. -még egy hatalmasat akart volna húzni a nyakán a késsel, de megállítottam.