Akarlak téged | SZÜNET |

• 17.rész • |erősen 18+|

Nos, Elizabethnek igaza volt...
Amint hazaértünk a klubból egyenesen Rylan lakásához mentünk, ahova persze Daniel, Luke és Elizabeth is jött. Megbeszéltük, hogy ebben a pár napban itt leszünk és próbáljuk valahogy "helyretenni" Rylant, ugyanis elkezdődött az, amitől állítólag már nagyon féltek. Nekem ugyebár fogalmam se volt róla, hogy ennyire durva lesz a helyzet...Na, de kezdjük az elején.

Reggel arra keltem, hogy valami nedves érinti a nyakamat. Ijedtemben szemem 'majd kiugrott a helyéről. Azzal lendülettel felugrottam az ágyon. Derekamnál fogva visszarántott, erős kezei miatt nem volt esélyem mozdulni.

-Rylan! -kiáltottam fel döbbenten. Arra pont nem számítottam, hogy arra fogok felkelni, hogy a pasim a nyakamat ízlelgeti. Ő csak férfiasan felmordult, amitől a hátamon felállt a szőr.

-Maradj még egy kicsit! -parancsolta, mire visszafeküdtem mellé. Nem mertem ellenkezni, a srácok szigorúan megtiltották, hogy ellenkezzek, mert elmondásuk szerint olyankor elég agresszív. Mondjuk nem hinném, hogy bántana, de jobb elővigyázatosnak lenni.

Olyan közel szorított magához, amennyire csak tudott, így megéreztem reggeli merevedését. Apró vigyorra húztam a szám, mire ő indulatosan csókolni kezdett. Olyannyira, hogy alig kaptam levegőt. Később a hajamat is piszkálni kezdte. Itt rá kellett jönnöm, hogy nehéz napnak nézünk elébe...

Ma van az anyja halálának a napja. Vajon megemlítsem neki, hogy tudja, itt vagyok vele? Vagy jobban teszem, ha inkább nem hozom fel a témát?
Már a konyhában foglalatoskodtam. Épp tükörtojást csináltam baconnel. Elizabeth és a srácok már felkeltek. Rylan pedig álmosan és komoran bámult maga elé az asztalnál ülve. Igen, nyomottabb a hangulata, mint máskor. De ez érthető. Már mindenki az asztalnál ült csendben. Elég kínos volt, mit ne mondjak. Kiszedtem öt tányérra a reggelit és mindenkinek raktam elé egyet.

Elkezdtünk enni. Ő két perc alatt befalta az egészet. Erre mindannyian elképedve bámultuk őt.

-Ry... -szólalt volna meg Luke, de Rylan egy szimpla nézéssel elhallgattatta. Kezei ökölbe szorultak, ennek hatására felpattant az asztaltól és elment. A két férfi azonnal utánasietett. Idegesen nyeltem le az utolsó falat bacont, és már indultam is volna utánuk, ha a mellettem ülő nőszemély le nem fog.

-Hagyd most egy kicsit. Szüksége van egy kis egyedüllétre. -mondta őszinte sajnálattal a szemébe.

-De Dan... -kezdtem volna bele, de közbeszólt.

-Nekik az a dolguk, hogy mindenhova kövessék, főleg ezeken a nehéz napokon. -jelentette ki közömbösen, de láttam rajta, hogy ő is aggódik.

-Sajnálom Elizabeth, de nekem a barátnőjeként kötelességem vele lenni és átvészelni ezt az egészet! -mondtam nyugtalanul, majd a kocsikulcsért nyúlva, kimentem a házból. Még hallottam, ahogy lenyom egy nagy káromkodást és végül kinyílt mögöttem az ajtó.

-Jó, akkor veled tartok. -azzal már be is pattant mellém a kocsiba. Egyenesen az edzőterem felé vettük az irányt, és amint megérkeztünk be is léptünk az épület ajtaján. A távolból láttam, ahogy indulatosan püföl egy boxzsákot. Luke és Daniel egyből észrevett minket és hitetlenkedve néztek ránk.

-A főnök ki fog minket nyírni... -mondta kissé ijedten Luke. Nem értettem, miért mondta ezt. De jelen pillanatban nem annyira érdekelt, mert mikor közelebb mentem hozzá, elfogott egy megmagyarázhatatlan érzés. Csak egy fekete melegítő volt rajta, a felsőteste teljesen szabadon volt hagyva. Ahogy végigfolyt izmos mellkasán az izzadság, én egyre jobban elveszítettem az önuralmam. Az edzőteremben csak mi voltunk, így a fejemben már kezdtek előbújni a piszkos kis gondolatok.