Akarlak téged | SZÜNET |

• 21.rész •

Olyan ijesztő volt, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Ezt az embert most láttam először és mégis akkora tekintélyt parancsoló aura vedte körül, mintha ő lenne az alvilág főnöke. Ami később kiderült, hogy igaz is. De kezdjük az elején.

Mindannyian helyet foglaltunk a nappaliban lévő fotelekbe, majd egyre érdekesebb lett az egész. Kissé váratlanul értek a kérdések, amiket rám zúdított.

-Mondd csak, Brooke -kezdett bele Rylan apja, mire egyből felkaptam a fejem. Komolyan, mintha csak manipulálni tudna szimplán a megjelenésével. Egy ember se tudott még belőlem ilyeneket kihozni. Ki lehet ez az ember? -öltél már embert? -kérdezte vigyorogva, én pedig nem tudtam mit kéne mondanom. Ez kissé hirtelen jött, így teljesen lefagytam.

-Khm. -köhintett Rylan, ezzel jelezve az apjának, hogy ez most kicsit durva volt. Vigyora még szélesebb lett, amitől még a hátamon is felállt a szőr.

-Elnézést kérek. Kissé elragadtattam magam, mivel a fiam még egy nőnek sem mutatott be. -keresztbetette a karjait, majd folytatta. -Szóval, hogyan ismerkedtetek meg? -kérdezte felvont szemöldökkel.

-Nos, Rylan egyik klubbjában volt egy megbeszélésünk egy másik klub megtervezésével kapcsolatban. -válaszoltam nyugodtan. Már amennyire tudtam.

-De egyébként apa, mi célból jöttél? -kérdezte Rylan most már nyugtalanul.

-Ó, el is felejtettem! Valójában be akartam avatni Brookeot a mi családi hagyományunkba. -mondta mosolyogva, mire érdeklődve kezdtem figyelni. Gondoltam, valami játek vagy ilyesmi...

-Na nem, én ebbe nem egyeztem bele! -mondta ideges hangnemben a mellettem ülő oroszlán. Mégis miről lehet szó?

-Hogy érti azt, hogy családi hagyományukba? -kérdeztem felhúzva a szemöldököm. 

-Hmm, örülök, hogy érdekel. Viszont a beleegyezésed nélkül nem mondhatok semmit. Ha el is fogadtad a feltételeket, akkor is csak éjjel tudhatod meg. Pontban éjfélkor. -jelentette ki most kicsit komorabban.

-Rendben, mik lennének a feltételek? -vágtam rá egyből, mire a helységben ülők, kivéve a velem szemben ülő William, mind elkerekedett szemekkel meredtek rám. Rylan ökölbe szorított kézzel pillantott rám, egy amolyan "ne tedd" nézéssel. De pont, hogy ő az a férfi akiért bármit megtennék, ezért ez a dolog nem tántoríthat vissza. Após újra az előbbi vigyorra húzta a száját.

-Ezt már szeretem! Nos, két feltétel van. Az egyik, hogy talpig feketébe légy. A másik pedig az, hogy akár az életed is múlhat rajta. Tehát, ha hátrálni akarsz, még megteheted. De éjjel, mikor a szabályokat fogom elmagyarázni, akkor már nem lesz lehetőséged elmenekülni. -mondta teljes nyugodtsággal. Ez a férfi egy pszichopata...

Akár az életed is múlhat rajta... Akár az életed is múlhat rajta... Fogalmam sincs mi ez az egész, de úgy érzem meg kell tennem.

-Ha ez kell ahhoz, hogy teljesen a család része lehessek, megteszem. -mondtam elszántan és komolyan. Az egész házban megdermedt a levegő. Mindenki pislogás nélkül nézett maga elé. Egyedül csak ő nézett engem megállás nélkül. Mintha aggodalom érzete futott volna végig az arcán. Hirtelen megragadta a csuklóm és a háló felé kezdett el húzni.

-H-hé, mit csinálsz? -az ágyra lökött, az ajtót pedig erősen becsapta.

-Miért? Brooke tudod te egyáltalán, hogy ha esetleg baj történne veled én... -kezdte és idegességében nagyot ütött a falba. -A kurva életbe! -fölém térdelt és jó alaposan végignézett rajtam. Az ajkaimhoz hajolt és erőteljesen megcsókolt.

-Ryh-lhan... -mondtam levegőt kapkodva.

-Mi van, ha nem hallhatom ezt a hangot többé? -kérdezte aggodalmas tekintettel, majd az összes ruhámat leszedte rólam.