Akarlak téged | SZÜNET |

• 15.rész •

Brooke szemszöge:

Már két napja, hogy elég csúnyán összevesztünk Rylannel. A tegnap estét Miánál töltöttem, mert egyszerűen nem voltam hajlandó vele egy légkörbe tartózkodni. De félreértés ne essék, Rylan már korán reggel dolgozni ment, amikor én még aludtam, tehát nem a pasim rúgott ki a saját házamból, hanem mondhatni én rúgtam ki őt. Persze, Miának mindent elmeséltem, kivéve a gyilkolós részeket, azokat inkább magamban tartottam, mert tuti agyon vert volna, ha megtudja.

Rylan folyamatosan hívogatott, amitől rendesen dührohamot kaptam, így a telefonom jelen pillanatban le van némítva. Ezt leszámítva, ma a munkahelyemen is csak ő járt a fejemben. Egy csomó kérdés megfordult a fejemben, amitől a koncentrációs képességeimnek lőttek. Vajon, miért viselkedik így? Én rontottam el valamit? De akkor mit? Most vajon mit csinálhat?

-Khm -köszörülte meg a torkát Will, aki kérdő pillantásokkal illetett. Zavartan megráztam a fejem.

-Igen? -kérdeztem még mindig zavaromban.

-Általában nem szoktál így viselkedni, ezért arra tudok következtetni, hogy történt valami kettőtök között. -válaszolta felhúzva a szemöldökét.

-Igen, kissé összevesztünk. -mondtam lehajtott fejjel. Nagyot sóhajtott, majd kis idő múlva megszólalt.

-Nem szeretem ezt az oldalad. Szerintem beszélnetek kéne. -jelentette ki, felmutatva a mutatóujját.

-De nem hagyhatom itt a munkám! -vágtam rá azonnal, mire Will nagyot sóhajtott.

-Addig átveszem a helyed. -mondta mosolyogva, én pedig szó szerint a nyakába ugrottam.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! -öleltem át, majd sietős léptekkel elhagytam a vállalatom.

Egyenesen Rylan hatalmas lakása felé vettem az irányt, és gyorsaságomnak köszönhetően tíz perc alatt oda is értem. Az összes kocsija az udvaron parkolt, így teljesen biztos voltam benne, hogy itthon van. Kopogás nélkül léptem be az ajtón. Jessica egyből elém ugrott, és aggodalmas tekintettel biccentett az ő szobája felé. Hirtelen rossz előérzetem lett, de meg sem álltam Rylan szobájáig. A kilincsre tettem a kezem és egy másodpercre lehunytam a szemem, majd benyitottam. A látvány, ami ott fogadott teljesen letaglózott, de egyben nagyon izgatónak is találtam. Az utóbbit gyorsan kivertem a fejemből.

A hatalmas franciaágyon volt elterülve, fehér pólója kissé fel volt gyűrődve, így gyönyörű kockás hasa kilátszódott. Szemei le voltak hunyva, szájából egy cigarettacsikk lógott. Egyik kezében egy nagy üveg whisky volt, aminek a fele már hiányzott és még így is folyton bele-belekortyolgatott. Halkan megindultam felé, és amint odaértem, ki is kaptam a kezéből az alkoholt. Erre kótyagosan és érthetetlenül kezdett el mondani valamit.

-Jhessica, nhe-m meg mondtham, hogy h-hagyjh bhékén?! -miután végre sikerült kinyögnie, a fejét fogva felült, majd amint meglátott, el is kapta onnét és csillogó szemeit végigkövette rajtam, aztán nem is habozott, a kezemnél fogva az ölébe rántott. Kócos, fekete haját a nyakhajlatomba fúrta, majd suttogva megszólalt.

-Olyan jó az illatod. -erre a kijelentésre kérdőn meredtem magam elé.

-Hát, neked már nem annyira. -válaszoltam, célozva arra, hogy tömény pia szaga van. Beszólásommal nem foglalkozva a nyakamtól egészen a fülemig birtoklóan nyalogatni kezdett. Egész testem beleborzongott ebbe a mozdulatba, de most nem szabad egyből a karjaiba hullanom. Muszáj lesz életet varázsolnom belé, mert így nem jutunk sehova.

-Rylan, beszélnünk kell. -szóltam rá komolyan, de ahelyett, hogy egyetértett volna velem, inkább a nyakamat kezdte el harapdálni.

-Az ráér később is. -morogta. Egy határozott mozdulattal kipattantam az öléből és eres kezeit megfogva felrántottam.