Akarlak téged | SZÜNET |

• 12.rész •

Rylan szemszöge:

-Ez egy nagyon fontos üzlet lesz, nem szeretném, hogy valami sületlenséget csinálj! -suttogtam Brooke fülébe, ő pedig értetlenül meredt rám. Karjait kihúzta szorításomból és keresztbe tette  a melleinél.

-Minek nézel te engem? Valami rossz kurvának? -kérdezte felhúzott szemöldökkel válaszra várva. Hangneme csöpögött a gúnytól, ami nekem fölöttéb nem tetszett. Megragadtam a kezét, majd közel húztam magamhoz.

-Ne merj így beszélni velem! -morogtam, mire ő elnevette magát.

-Hah, gratulálok! -tapsolt kettőt a levegőbe aztán ahelyett, hogy megfogta volna a kezem, inkább előrement, hogy még csak véletlenül se mellettem jöjjön. Hatalmasat sóhajtottam, és elkellett könyvelnem magamban, hogy nehéz estének nézünk elébe.

-Minden rendben? -sétált közelebb hozzám Daniel vigyorogva. Homlokomat ráncolva nyitottam szóra a szám.

-Nem nagyon. Összevesztünk Brooke-val. -válaszoltam idegesen ropogtatva az ujjaim. Drága barátom megveregette a vállam.

-Biztos csak a hormonok. -legyintett, amolyan "hagyd rá" mozdulattal.

A klubba belépve ugyanaz a hangulat fogadott, mint mindig. Már nem is kell sorolnom. Helyet foglaltunk az üzlettársakkal szembeni fotelekben és kezdődött a móka. Megérkezett a többi ember is, köztük a legutáltabb személlyel a világon. Alfredo Russo-val. Ő a nagy fej a drogszállítmányok körében, eddig senki nem mert harcba szállni vele. Velem ellentétben. Nekünk már volt egy elég nagy vitánk két évvel ezelőtt. Ami sajnos nem csak az üzlettel volt kapcsolatos...

Gyilkos tekintettel néztem végig, ahogy leül pontosan velem szemben a drágalátos feleségével, aki nem mellesleg úgy néz ki, mint egy kacsa. Igen, elég gyerekes, de szó szerint hasonlít egy kacsára. Idegesítően vigyorgó arcáról letöröltem volna a mosolyt.

-Ó, a Kenward ifjú! Örülök, hogy újra találkozunk! Nocsak, és az újdonsült barátnője! Örvendek! Alfredo Russo vagyok. -nyújtotta Brooke felé a kezét, amit a barátnőm el is fogadott.

-Brooke Stevens. -mutatkozott be ő is, kicsit sem barátságosan. Szerintem megérezte a köztünk levő feszültséget. Lábát kereszte tette, kezét pedig a térdére kulcsolta és rezzenéstelen, szinte poker arccal meredt rá. Aztán, mikor megpillantotta a feleségét, nem bírta tovább tartani a póker arcot. Szemei kidülledtek, szemöldökét meg összeráncolta. Legszívesebben elröhögtem volna magam, de nem tehettem. Így csak egy halovány mosoly kúszott ki a számon. De a legnagyobb baj akkor kezdődött, mikor ezt észrevette a mi kis "kacsa királynőnk".

-Valami bajod van, ribanc? -förmedt rá, Brooke pedig gúnyosan elmosolyodott.

-Tudod...én nem állok ki szellemi párbajra, fegyvertelen emberekkel. -válaszolta még mindig rezzenéstelenül.  Luke és Daniel a szája elé kapta a kezét, nehogy elnevessék magukat. Én csak büszkén megvillantva fogsorom, néztem rá Alfredora. Na igen, nemhiába ő az enyém. Belekortyolt a pezsgőjébe és magabiztosan hátradőlt a fotelben.

Brooke szemszöge:

Már lassan egy teljes órája tartott a tárgyalás. Ahhoz képest, hogy az őrült nőszemély, csak engem vizslatott résnyire nyitott szemeivel és a férje meg folyton a mellemet bámulta, kezdtem nagyon unatkozni. Közelebb húzódtam Rylanhez és a karjától, egészen a combjáig simogatni kezdtem. Ennek hatására pedig a nadrágja kezdett duzzadni lent. Állkapcsai befeszültek, majd szeme félig rámirányult.

-Abbahagynád? -kérdezte sziszegve. Titokzatosan elmosolyodtam, aztán felálltam a fotelből.

-Persze. -válaszoltam, majd alsó ajkamat beharaptam. Ő erre nyelt egy nagyot, kezei ökölbe szorultak. Megfordultam és elindultam a rudak felé, ahol a táncosok tették magukat. Elég közel volt a kis helyhez, ahol mennek a nagy üzletek, úgyhogy ez számomra pont kapóra jött. Az összes szempár rámszegeződött, amint felmentem a színpadra. Nem sűrűn láthatnak ilyet.

Megfogtam a rudat és szexi mozdulatokat téve leguggoltam. A további mozdulatok is hasonlóak voltak. Hajdobálás, szájharapás és megnyalás. És persze a jó öreg csípőringatás, aminek tudom, hogy a párom nem tud ellenállni. Résnyire kinyitottam a szemem és néztem az éppen nagyban beszélő Rylant.

Később egy pasas szólalt meg a bárpultnál.

-Nézzétek a kis kurvát! Milyen jól nyomja! -Luke, amint meghallotta a hangot, megbökte a pasim vállát, majd fejével rámmutatott. Én csak tovább ringatóztam lassan, mit sem tőrődve az éhes tekintetekkel és Rylan fenyegető arcával. Felpattant a helyéről a két testőre pedig megindult felém. Átkarolt és visszasétált velem.

-Vidd haza, Luke! -parancsolta, aztán felém fordult. -Brooke, veled pedig még beszélek. -jelentette ki.

Luke betessékelt a kocsiba, majd elindultunk. Kis idő múlva megszólalt.

-Jaj, Brooke most lehet bajban vagy. -mosolyodott el. 

Tíz perc alatt haza is értünk. A lakásom ajtajáig kísért be. Megálltunk egy pillanatra, mert leolvastam Luke arcáról, hogy mondani akar még valamit.

-Akarod, hogy maradjak? -kérdezte, de én megráztam a fejem.

-Nem kell, tudok vigyázni magamra. -aprót bólintott és azzal már vissza is indult a klubba. Na, ez szép. Rylan valószínűleg hozzám fog jönni, úgyhogy fel kell készülnöm egy jó kis beszélgetésre.

Az órák csak úgy teltek. Már több, mint három órája vártam, hogy végre benyisson, de még mindig nem történt semmi. Így átvettem egy melegítőt és egy pólót. A teámat szürcsölgetve huppantam a kanapéra. Valójában nem érdekelt, hogy a sminkem már félig szét van kenődve, most csak egy kis nyugira vágytam. Egy női magazint kezdtem el nézegetni, ami a kisasztalomon hevert.
Hangos lépteket hallottam meg. Biztosan ő az. Kopogás nélkül benyitott, majd egyenesen felém vette az irányt. Arcáról semmit nem tudtam leolvasni, ami már kezdett félelmetes lenni.

-Ha mégegyszer ezt teszed velem... -hangján érezni lehetett a feszültséget. Erősen az arcomra helyezte a kezét, majd erőszakosan végignyalt az ajkaimon. Hajamat megragadta és odahúzott magához. Igazság szerint ez a viselkedés nem igazán izgatott fel. Inkább megijesztett...

-Rylan...mit...csinálsz? -kérdeztem két csók között. Belenézett a szemeimbe, de én hiába próbáltam kiolvasni belőlük valamit, nem jött össze.

-Megbüntetlek. -csak ennyit mondott, és már húzta is le rólam a pólómat. Kissé megszeppentem, de hagytam, hogy leszedje rólam az utolsó ruhadarabokat is. Meztelen testemre pillantva beharapta alsóajkát.

-Hmm. -mormogta, majd falni kezdte a mellbimbómat. Végignyalta a hasam, aztán a fülcimpámat kezdte el cirógatni.  Nagyokat sóhajtottam a gyengeségtől. Egy mozdulattal átfordított a másik oldalamra, ami kicsit váratlanul ért. Levette a ruháit és egyből rámhelyezte hatalmas, izmos testét. Éreztem a füleimnél meleg lehelletét, amitől a bizsergés átjárta az egész testem. Fenekembe belemarkolt, amit hatalmas nyögéssel ajándékozott.

-Ma nagyon kihoztál a sodromból, ugye tudod? -suttogta rekedtes hangon. Nem válaszoltam, csak vártam, hogy betegye méretes férfiasságát. Ezt meg is tette. A hírtelen mozdulattól megremegtem. Egyre gyorsabban mozgott bennem és ütemesen nyögdécseltünk mind a ketten.

-Ry-lan elfogok menni! -sikítottam, mert átjárta midenem a hírtelen orgazmus.

-Bébi, kérlek tarts még ki! -kérlelte. Most méggyorsabban kezdett el mozogni, olyannyira, hogy már nagyon a határomon voltam. De ahogy hallottam, ő is. Folyton a nevemet mondogatta és ebből tudtam, hogy bizonyára ő is elment. Brooke, Brooke, Brooke!

A sötétség elárasztotta a szemem és már nem láttam semmit. Rylan egyre lassabban mozgott, majd mikor már nem bírtuk tovább, egymás mellé hanyatlottunk a kanapén. Ő abban a pillanatban el is aludt, én pedig még csak néztem a gyönyörű, borostás arcát, éles állkapcsát, telt ajkait és óceánkék szemeit. Izmos mellkasa fel és le emelkedett, karjai pedig átkarolta fedetlen testem. És itt jöttem rá, hogy szeretem ezt a férfit...

Sziasztok! ♡ Itt is lenne a kövi rész! Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ilyen régen raktam ki új részt, de  próbálok haladni. 💓 További szép napot mindenkinek! 💋
                                                     Fanni💕