Jobb lett volna Nélküled?

2

- Én most leléptem. Tartod a frontot ugye? - kérdeztem komolyan.
- Persze, de minden rendben?
- Ja.. ja!Csak most le kell innen lépnem!- feleltem, aztán a pult alól kikaptam a táskámat, belebújtam a kényelmes tornacsukámba, azt az átkozott magassarkút meg belevágtam a táskába és se puszi se pá, felszívódtam, a hátsó bejáraton.
Nem tudtam elhinni, ami történt. Dan megcsalt. Úgy éreztem, hogy a rózsaszín köd teljesen és végérvényesen eloszlott, és ami e-nélkül maradt, hát az elég szánalmas volt. Rohamléptekkel indultam a buszmegálló felé, minél előbb haza akartam jutni, aztán megdördült az ég.
Hát ezt nem hiszem el...Még az időjárás is ellenem van!
Hát komolyan én lettem, az a balszerencsés nyomorult, aki felett ott a ki szürke felhő? Szóval, igen az eső mintha dézsából öntenék elkezdett szakadni, és még csak egy nyamvadt fedezék se volt sehol, ahová bemenekülhettem volna. Álltam a fa alatt, a bugyimból csavarni lehetett volna a vizet, és azon gondolkoztam, hogy a kávé óta minden, de minden elromlott. És már készültem mindent, a pizsamás srác nyakába varrni, amikor egy fekete BMW lassított le, majd állt meg előttem. Ösztönből hátráltam, amikor lehúzódott az ablaküveg, majd az ő bosszantóan zöld szemei bukkant elő.
- Gyere, szállj be! Elviszlek. - mondta.
Én meg latolgattam, hogy ez mennyire lenne okos ötlet, az amúgy is, zabos kedvem vagy a két feles számlájára írva de végülis beszálltam.
- Kösz. - böktem ki.
- Hol laksz? Hova vigyelek? - kérdezte, én elmondtam a címet, majd belesimultam a BMW kényelmes ülésébe. A fickó bepötyögte a GPS-be a címet, majd elindult.
- Nem szoktam csak így beszállni idegen kocsikba. - szögeztem le. - De te nem tűntél pszichopatának. Nem mintha, azt ránézésre meg lehetne mondani. Basszus! Nem vagy az ugye?
- Nem vagyok. - felelte mosolyogva és hozzá tette. - Egy pszichopata megmondaná?
- Ja. Nem. - feleltem. De amíg követte az útvonalat nem kezdtem el kiborulni. Meglehet azon már túl is voltam.
- Mi volt ez? - kérdezte, egy pillanatra felém fordítva a fejét.
- A kicseszett exem. - morogtam.
- Az exednek húztál be egyet?
- Nem, a pasimnak húztam be egyet, csak azután lett az exem.
Merevem bámultam előre, de szemem sarkából láttam, hogy elvigyorodik.
- Basszus nem hiszem el... - nyögtem.
- Nem tudta, hogy ott leszel?
Most felé fordultam, és hirtelen nem is tudtam mit mondani.
- Csak, hogy oda vitte a csaját.- folytatta.
A csaját... Csessze meg! Én voltam a csaja!
- Úgy volt, hogy együtt megyünk, azt mondta, hogy elutazik, mert beteg az anyja. - felnevettem. - És én még aggódtam is az anyjáért! - kezemmel végig simítottam az arcomon. - Mekkora hülye voltam.
- Hát ő nagyobb hülye volt, ha képes volt oda vinni a nőjét. - jegyezte meg miközben a nyakából lehúzta a törölközőt és felém nyújtotta. - Mindig jól jön! - kacsintott rám.
Hát ez most rohadtul filmbeillő jelenet volt, de nekem csak az keringett a gondolataim között, hogy vajon mióta tarthat már ez a viszony. Aztán rájöttem, hogy rohadtul nem érdekel.
Kibámultam az ablakon és néztem a fényeket, amikor beúszott a képbe a Spot hideg fehér neon fénye.
- Ömm.. - kezdtem. - Meg tudnál állni inkább ott? A Spotnál? - mutattam a bár parkolója felé.
- Persze, nem gond. - felelte és rögtön arra irányította a kocsit.
Amikor leállt a motor, kikapcsoltam az övet.
- Tudod, a reggeli kávé után indult meg a balszerencsém lavinája, szóval az lenne a legkevesebb, ha meginnál velem valamit. - közöltem.

Őszintén fogalmam se volt róla, hogy miért mondtam ilyeneket, de úgy éreztem egy ilyen nap után jár nekem annyi, hogy legalább ne egyedül kelljen innom. És ő meg itt volt pizsamában és a dolog, valahogy adta magát...
A szexis pizsamás még a kormányon tartotta a kezeit, majd jelzés értékkel felemelte róla az ujjait, majd újra rászorított a kerékre.
- Vezetek... - mondta sajnálkozva.
- Oh, ok! Persze! Nem ismersz, én se ismerlek téged, még én is simán lehetek pszichopata, nem tudhatod, persze nem vagyok az! - tettem hozzá gyorsan. - És pasikat se szoktam verni, bár ugye a látszat ellenem beszél.... Huuu basszus... inkább befogom! - mondtam és kinyitottam az ajtót. De előtte még hozzá fordultam.
- Köszi, hogy elhoztál! Rendes volt tőled.
- Igazán nincs mit. - mondta kedvesen.
Kiszálltam a kocsiból és elindultam a bejárat felé.