Jobb lett volna Nélküled?

8

Reggel izgatottan és olyan halkan másztam ki mellőle, amennyire csak tudtam, nehogy felkeltsem. Mielőtt magára hagytam volna elidőztem a látványon, amit Marcus nyújtott. A takaró a csípőjére csúszott, én meg kedvemre legeltettem a tekintetemet, az erős kívánatos testén.
Atyám, ez a pasi...
Néztem, ahogy izmos háta lassan ütemesen mozdul, ahogy lélegzik. Selymes szén fekete haja pedig kócosan lóg az arcába. Kedvem lett volna, visszabújni, kisimítani onnan, de most dolgom volt.
Néhány ruhadarabot magamhoz véve, zajtalanul kiosontam. Gyorsan felöltöztem, elkészülődtem, és mielőtt elmentem volna, egy pár sort kanyarítottam egy papírra, amit kis sátor alakban a nappali asztalra tettem, jól látható helyre.
Ez állt rajta:

Szia!
Van egy kis dolgom, ha nem vagyok elég gyors, és előbb kelsz fel, várj meg!
N.

Halkan húztam be az ajtót és rohantam le a vegyesboltba. Célirányosan végig rohantam és a kocsiba dobáltam mindent, ami egy klassz reggelihez kellhet, meg még néhány dolgot későbbre.
Hazafelé tartva, vállamon a súlyos táskával, végig vettem fejben a napot, hogy minden passzoljon és egy jó ajándékon is gondolkoztam.
Nem ismertem annyira, hogy nagyon személyes lehessen, és mégis mi a fenének örülne valaki, akinek mindene megvan. Legalábbis állítása szerint. Szerencsére erre az esetre volt, egy jól bevált módszerem!
Ha nem tudtam olyan értelmes dolgot venni vagy készíteni, aminek a célszemély örült volna, akkor valami vicceset kapott, amin legalább tuti nevethet. Tudtam, hogy Marcusnak nem számított volna, de ebben az esetben az ajándék ára sem volt fontos. Azt hiszem a mi kapcsolatunkban nem is kellett pénzzel fitogtatni mennyire fontos a másik. Úgy általában is irtóztam ettől!
Mosolyogva léptem a lakásba, elégedetten konstatáltam, hogy a cédula érintetlen, ami azt jelenti, hogy Marcus még alszik.
Előkészítettem mindent, szépen megterítettem az ablak előtti kis asztalra, amit most átjárt a kora reggeli napfény.
Még nem álltam neki a reggelinek, azt akartam, hogy friss legyen, mikor asztalhoz ül. Helyette bekészítettem egy adag kávét, és lefacsartam a narancsokat, amit vettem.
Marcus még mindig nem kelt fel, ezért kezet mostam ellenőriztem a tükörben, hogy kellően elragadó látványt nyújtok-e.
Mondjuk...
Aztán visszabújtam mellé, és végre kisimíthattam azokat a rakoncátlan tincseket az arcából. Az érintésre megélénkült és fáradtan rekedtes hangon dünnyögte.
- De jó illatod van!
- Narancs. - mondtam gyengéden.

A reggeli készítés közben beleivódott a citrusos illat a bőrömbe, de nem bántam, én is szerettem ezt az illatot.
Ujjamat most a karján vezettem le, lassan egészen a kézfejéig. Majd a gerince mentén húztam le, ebbe beleborzongott. Én pedig kuncogtam. Bejárták a háta minden négyzetcentiméterét, boldogan siklottak izmai völgyéből a halmaira.
Marcus meg csak elégedetten, mosolyogva nyújtózott, és hol csukott szemmel élvezte, hol zöld pillantásával kísért.
- Ezt meg tudnám szokni!

- Ez csak a szülinapos fiúknak jár. - feleltem mosolyogva, de igazából azt gondoltam, hogy én is.
- Mennyi az idő?- kérdezte.
- Miért, sietsz valahova?
- Nem, csak hogy te már ilyen friss vagy.
- Nyolc óra van.
- Korán, van még! Gyere, búj vissza! - mondta majd, magához húzott.
A testének melege körbeölelt, ahogy karjait körém fonta. A hátamon éreztem a mellkasát, ahogy lélegzik. Vállam fölött hátra néztem rá.
- Te kis hamis. - jegyeztem meg, amikor megéreztem őt, ahogy kezével még szorosabban magához húzta a csípőmet, hogy a fenekem neki feszüljön.
Feleletként megcsókolt.
- Nem tehetek róla, túl kívánatos vagy. - lehelte a fülembe.
- Ma, bármit megkaphatsz Marcus, akkor és ott, akárhányszor csak akarod.
Kéjesen mordult, és éreztem a rándulását, ahogy vér pumpálódott abba a tagjába.
Jelzés képpen kigomboltam a farmerom, és letoltam a fenekemen. Meleg tenyere a hasamra siklott, majd a bugyim alá, a szeméremdombomra. Szétnyitottam a lábam, hogy hozzám férjen. Ő pedig simogatni kezdett, majd az ujjai belém csúsztak. Ajkammal az ő ajkait kerestem. Meg akartam csókolni, el akartam merülni benne.
- Imádom - lehelte a számra.
- Mit? - nyögtem, mert ujjai gyorsabban mozogtak.
- Hogy mindig ilyen nedves vagy tőlem. Mindig csak benned lennék...
- Gyere! - sóhajtottam, vágytam rá.
Marcus letolta a bugyimat, keményen csúszott be, de nem fájdalmasan, teljesen készen álltam rá. A talpam is bele bizsergett, ahogy mozgott bennem. Hosszan gyengéden, úgy hogy mindig többet akarjak. Kezével a pólóm alá nyúlt és finoman megmarkolta a mellem.
- Pont a kezembe illik. - sóhajtotta a nyakamba. Majd kezét a csiklómra vezete. Már kapkodva vettem a levegőt. Mindent, úgy csinált, hogy lehető legjobban élvezzem. Pasi még soha nem olvasott így a testem jelzéseiből. Hosszan ringatóztunk, már, közel voltam az orgazmushoz, amikor kihúzta.
Szétnyitotta a combjaim, és rám fordult. Megcsókolt, és míg érzéki csókokkal játszottunk újra belém tolta magát. Teljesen kikapcsolt az agyam, amikor őt éreztem. Csak rá tudtam koncentrálni, átöleltem a nyakát, belemarkoltam a hajába és hangosan nyögve mentem el. Éreztem, ahogy ő ugyanakkor lövellt belém. Párszor még megmozdult mielőtt kihúzta magát. Majd mellém hanyatlott, arcán még ott volt a kéj.