Jobb lett volna Nélküled?

3

A következő héten, szembesültem a rengeteg szabadidőmmel. De most nem voltam nyomott miatta, végre megint szabad voltam, tele tervekkel! Nem volt mellettem senki, aki megjegyezze, hogy most már igazán felnőhetnél, meg, hogy ennyi idős korodra találsz ki ilyeneket. Mintha huszonöt évesen öreg lennék bármihez is. Dan csak négy évvel volt idősebb nálam, de sokszor úgy viselkedett, mint egy ötven éves. Kezdetben ez tetszett is benne, de később már csak nyomasztó lett, amikor tőlem is ezt várta el.
Szóval, felszabadulva a nyomás alól, elkezdtem kipróbálni új dolgokat, amiknek a gondolatával eddig csak játszottam, de most úgy voltam vele miért is ne! Beiratkoztam egy felnőtt karate klubba, eleinte önvédelmi körbe szerettem volna, de valljuk be, karate azért sokkal jobban hangzik. Dan mellett azt gondoltam, hogy csak bohócot csinálnék magamból, de aztán eszembe jutott a Marcussal töltött este, és rájöttem bohóckodni, jó móka!
A boltban felolvasó esteket szerveztem és könyv klubbot, ami a szabadidőm jó részét is felemésztette. De minden pillanatát élveztem! Meglepően keveset jutott eszembe Dan, Marcus, viszont annál többször, de igyekeztem különösebben nem foglalkozni vele se. Csak úgy gondolni rá, mint egy dögös védőangyalra, aki átsegített a szakítás fájdalmas részén. Mel többször is felajánlotta, hogy mindent kiderít róla. De nekem jó volt így, hogy szinte semmit nem tudtam róla. Abban nem voltam biztos, hogy a saját szakállára nem-e, végzett-e nyomozást, de ha így is volt, nekem akkor se mondott semmit.
A pörgős hét után, hétvégén mégis jó volt megpihenni. Amikor lerogytam a pulthoz és Fred elém tett egy gin tonikot, akkor éreztem csak igazán, mennyi mindent próbáltam belesűríteni az elmúlt napokba.

- Arthurt hol hagytad? - kérdezte, miközben sört csapolt az egyik vendégnek.
Furcsán néztem rá, mire leesett, hogy Marcus Arthur Dent ihlette jelmezére céloz.
- Marcus. - javítottam ki.
- Akkor Marcust.
- Nem tudom, mi van vele. Azóta nem találkoztunk. - ujjammal olajos foltot húztam a fényes fekete pulton.
- Nem hívott? - érdeklődött.
- Nem történt szám csere. - dünnyögtem.
- Az lehet, hogy nem, de hozzám másnap beugrott, és elkérte a számod.
- Mi van?! - böktem ki, és majdnem félrenyeltem az első korty gin tonikot. A szívem kétszázzal kezdett verni, mire beláttam, hogy, ha megvan neki a számom, ha nincs, akkor sem keresett.
- És te megadtad neki? - kérdeztem felháborodva, de valójában nem haragudtam érte. Inkább csak izgatott voltam, és azon morfondíroztam vajon Fred boldog- boldogtalannak osztogatja-e az elérhetőségemet?
- Mi van? Talán valami adat védelmi nyilatkozatot írtam alá? - nézett rám, felvont szemöldökkel. - Úgy láttam, jól elvoltatok, és jó srácnak tűnt. Azt mondta, hogy nem akart lerohanni, a baromarc miatt, - persze, hogy az Dant jelentette - de később, majd fel akar hívni.
A szívem kalapálása egyre hevesebb lett, és félő volt, hogy katapultál.
Marcus fel akar hívni.... Szent Isten! Fel akar hívni!
Emlékeztetnem kellett magam, hogy ez esetben a szándék még kevés.
- Na, mi van Loki? Mégse olyan nagy baj? - kérdezte fapofával, majd elém könyökölt és elvigyorodott. Nehezemre esett vissza tartani ezért viszonoztam a gesztust.
- Na és mi van seggfej Dannel?
- Passz. Róla se hallottam. Gondolom, a nőjével van. Már összeszedtem a cuccait... - mondtam csak úgy mellékesen.
Igazából mindent egy nagy kukás zsákba szedtem és néhány napja már ott állt az előszobában. Nem, mintha nem tudnék tőle megválni, csak még nem döntöttem el, hogy egyszerűen hajítsam-e a szemét tárolóba, vagy használjam gyújtósnak. Aztán eszembe jutott valami.
- A kulcsaim még nála vannak...
- Szólj neki, hogy hozza vissza. - mondta egyszerűen.
- Nem akarok beszélni vele, meg találkozni se.
Fred szem forgatva felelt.
- Akkor írj neki, hogy dobja a postaládádba.
- Te vagy az ész a csapatban! - dicsértem és azonnal előkaptam a telómat és pötyögni kezdtem.
Szeva Dan!
Majd kitöröltem.
Csá Dan.
Újabb törlés.
Dan

Ez sem jó! Basszus már! Azért egy üzenetet, csak meg tudok neki írni!

A kulcsaim nálad vannak! Leszel szíves bedobni őket a postaládába. Ja, és ha kellenek a cuccaid, igyekezz, mert lassan kivágom a francba!