Szép lett volna, ha aznap este, nem bőgöm tele a párnámat, a 'nem okozok magamnak több fájdalmat' címszó alatt, és másnap nem hatalmasra dagadt, vörös szemekkel kell bemennem, dolgozni.
- Szent ég! Ennyire nem lehetett rossz a randi! - sápadt el Mel, amikor ledobtam a táskám a pultra. - Mi történt Drágám?
Megrántottam a vállam.
- A randi jó volt. - feleltem.
- Gyere! - behúzott a fürdőbe és a lezárt vécé tetejére nyomott.
Előszedet valahonnan egy neszesszert, amiből csörögve kotort elő különböző vackokat, amikkel megpróbálta palástolni szégyenletes állapotomat.
- Mi történt?
Sóhajtottam egy nagyot és fájdalmasat, majd két három szuszra elhadartam neki a tegnap estémet.
- Szóval elküldted... - mondta.
- El... - azt nem tettem hozzá, hogy már megbántam. - Nem lett volna értelme tovább húzni, igaz?
- Ha nem akar tovább lépni, akkor nem. Akkor olyan lett volna, mint egy beragadt zipzár, minél jobban rángatod annál rosszabb, és a végén így is úgyis elcsesződik.A beragadt zipzáraknál, én inkább a türelemre játszottam, de ezt nem lett volna időszerű közölnöm, annál inkább se, mert közben fájdalmas gondolatbeli utazást tettem egy másik zipzáras esethez.
Ez idáig szívesen idéztem fel, minden együtt töltött pillanatot, de most csak fájt, ha rágondoltam. És az volt a legszánalmasabb, hogy még csak nem is a szex hiányzott a legjobban, hanem az a pillantás, amivel rám nézett, a nevetése, a hangja... Imádtam!
- Sajnálom Ness...- zökkentett ki Mel az ábrándozásból. – De legalább még mindig ott van Tom. – felelte lazán.
- Ő nem Marcus. – feleltem.
- Bizony, hogy nem! És ez a szép benne. A te helyedben én kideríteném, hogy...
- Ki ne mondd!- emeltem fel a mutatóujjam.
- Ne mocorogj!- torkollt le, miközben még mindig az arcom retusálásával foglalatoskodott. –Szóval kideríteném, hogy még mindig szerelmes-e beléd. Neked is bejön nem?
- Mel, éppen most dobott egy olyan pasi akivel még csak nem is jártam. Nem gondolod, hogy ez még egy kicsit korai?
- Te dobtad, nem ő! Óriási a különbség! Minél előbb észreveszed a többi hímet annál könnyebb lesz elfelejteni. Jó belátom Marcus cuki volt, de Tom is az.
- Van egy Ducatija. – mondtam, nem is tudom, hogy miért.
- Tomnak?
- Ühüm. – feleltem és szépen lassan kihúzta belőlem, a randi részleteit. Amikor tükörbe néztem csak pislogtam a nőre, aki rám nézett. Mel egy teljes sminket dobott fel nekem, de olyan profin, hogy nem csak eltüntette a táskákat és az arcom egyéb előnytelen részeit, hanem még jól is néztem ki. Vonzónak tűntem. Nem éreztem magam annak, az ember nem érzi úgy, ha a férfi faképnél hagyja, akinek éppen szerelmet vall, de hát ez van. Ezt is túl kell élni. Volt már rosszabb! De ez mégis egy lépcsőfok volt kifelé, a gödörből. Az pedig a második, amikor a következő szombaton, még egy randira is elmentem Tommal.
Nem is igazán randi volt, neki inkább munka, egy társasági eseményről kellett cikket írnia, engem meg elhívott magával. Az, hogy ki kellett magamat csípni, és jó társaságban voltam, sokkal jobb volt, mint otthon tömni magamba a fagyit.
Azt nem mondta meg, hogy pontosan mire készüljek, csak pár instrukciót adott a ruha választás miatt. Egy mérsékelten rövid, fekete testhez álló ruhát választottam, amolyan klasszikus darabot. Kicsit fényes volt, kicsit szexi, de egyáltalán nem volt kurvás. Volt annyira látványos, hogy ne kelljen szégyenkeznem, de annyira nem, hogy túl nagy feltűnést keltsek. Reméltem, hogy megfelelő lesz! Egy hosszú, csillogós fülbevalón kívül nem volt más kiegészítőm. Behullámosítottam a hajamat, csak annyira, hogy olyan kicsit kócos szexi hatást keltsen, egy kis rúzs, szemfesték és már rohantam is le a taxihoz, amit küldött elém.
YOU ARE READING
Jobb lett volna Nélküled?
RomanceNessi, a kissé hóbortos könyvesbolti eladó, próbál túllendülni előző lélekgyilkos kapcsolatán, ami nem is esik nehezére, hiszen segítségére van benne a fiatal, démonian jóképű Marcus. A férfi úgy toppan nyuszis papucsban az életébe, mint derült égbő...