Jobb lett volna Nélküled?

20

Kellemesen borzongatott az idő, jól esett az a meleg ami a klubból áradt, amikor beléptem. Az asztalunkhoz sétáltam, és míg kioldottam a nyakamból a sálat, és levettem a kabátomat, mosolyogva szemléltem azt az üveg bort, amit Tony odakészített. A színpad felé pillantottam, alapos mustra alá helyezve azt a kívánatos hímet, aki ma csak nekem játszott. Rám mosolygott, én pedig viszonoztam.

Töltöttem magamnak, majd becsúsztam a körasztal mögé a puha háttámlának vetetem a hátam. Szerettem a klub hangulatát, a tompa meleg fényeit, a zenét, a bor andalítását. Megnyugtatott, szinte megpihentem ebben a közegben. Becsuktam a szemem és élveztem ahogy Tony gitározik és énekel, a szexi karcos hangján. Néha zongorázott, azt is szerettem. Kiváló zenésznek tartottam, a dalai nagyon erősek voltak, nem olyan géppel gyártott sablon sláger, amiket mostanában harsognak a rádiók.

Igazi művész volt, azt hiszem ez tetszett meg benne.

Remek bort választott, könnyű fehér volt, inkább frissített, mintsem elnyomott.

Ahogy véget ért a szám lejött a színpadról, más zenész foglalta el a helyét. Mielőtt bármit is mondott volna töltött magának, és a poharamhoz koccintotta az övét.

- Rád Édes! - azzal becsúszott mellém.

- Ünneplünk valamit? - sandítottam rá, oldalra.

- Azt, hogy három éve ismertelek meg. Plusz mínusz pár hét, de ilyen apróságokra nem adunk.

- Tényleg, már három éve....- dünnyögtem, és felidéztem a legkorábbi emlékeimet a városról, Tonyról. Már akkor is elbűvölt, de kellett neki két év mire beadtam a derekam.

Közelhajolt és adott egy puszit az arcomra. Elmosolyodtam, de nem szerettem, ha ezt csinálta, valahogy nyugtalan lettem tőle.

-Hosszú napod volt? - kérdezte.

- A szokásos... - mondtam és kortyoltam egyet. - De, jól esik most kikapcsolni.

- Átjössz este? - kérdezte.

-Ma nem, elvállaltam Lilit, holnap egy pár órára. Otthon kell lennem és nincs kedvem korán kelni.

- Akkor én megyek. - jelentette ki, és ő is hátradőlt. Barna hullámos haja a vállára hullott. Tetszett nekem, az a latinos fizimiskája, enyhén barna bőre, fekete szemei, és a széles vigyora.

- Na látod ez már jobban hangzik!

Körülbelül egy éve keverhettünk, elég nyitott volt a kapcsolatunk, időnként neki is, nekem is volt más, nem vettük szigorúan az ügyeinket. Sokat voltunk együtt, de nem jártunk, ő tényleg olyan volt, mint egy barát extrákkal. De egyáltalán nem, úgy, mint akkoriban Marcus. Mintha Tonyval minden kicsit lazább lett volna. Marcussal meg...vele minden más volt.

Tonyval jól éreztük magunkat együtt, de sosem vettem komolyan. Szerintem ő sem.

Hamarosan visszament a színpadra és tovább játszott. Eldőltem, és a hangja betöltötte az elmémet. Még egy órát zenélt, azután hazamentünk, és azt csináltuk amit máskor is, szexeltünk.

Más volt itt az életem, mint Seattleben. Többet jártam el, klubokba, házi bulikba, sok ilyen helyre, Tony vitt magával. Hogy úgy mondjam, pezsgett a társasági életem. De ez kellett is, a munkámhoz, hogy minél több embert ismerjek.

Az újságírás jól ment, kaptam egy saját rovatot, amit nagyjából azzal töltöttem meg, amivel akartam. Időnként kaptam témákat, de többnyire rám bízták miről írok. Sokat tanultam Tomtól, aki időközben egy édes kislány apukája lett, és egy csodás lány, boldog férje. Én mutattam be őket egymásnak. Emilyt a jóga órámon ismertem meg, és azonnal megkedveltem, aztán elmentünk kávézni. Dumáltunk, barátnők lettünk, aztán ő Tom barátnője lett. Én meg örültem nekik. Szép pár voltak.