je te laisserai des mots

2♡

Louis szemoszöge

Liam halálra idegesít ezzel a hülyeségeivel. Ha egyszer nem akarjuk, akkor nem. Meg amúgy is, minek szivassuk csóri kilencedikeseket, épphogy bejöttek suliba.

-Na gyerekek, ma azért kezdünk osztályfőnökivel, mert fontos bejelenteni valóm van!—a tanárnő hangosan csapja be maga után az ajtót. Ha így kezdi a mondandóját, az nem valami jó hír.—Ma az igazgatóval úgy döntöttünk, hogy a 9/b osztállyal elmegyünk táborozni.—Na. Ne. Csak ezt ne. Én tuti nem megyek.-Mindenkinek kötelező jönnie!—Ez a nő gondolatolvasó? Remélem nem...hú de nagyon remélem, hogy nem...—Nincs kivétel! Ingyenes, szóval a költségek miatt nem kell aggódnia senkinek.-hát én nem emiatt aggódom.—Szeretném, ha jól kijönnétek velük, mert ti is voltatok kisebbek. Segítsétek őket kérlek!—néz körbe az osztályban. Hát, én nem vagyok barátkozós típus, nekem vannak elég barátaim, velük tökéletesen elvagyok.

A folyosón összefutok néhány ismeretlen arccal, talán ők az újak. Van egy pár gyerek aki elég nyomorékul néz ki, szóval remélem jó osztály a 9/b.

-Hé srácok!—ütögeti meg Zayn és az én vállamat Liam.—Ott a kis fürtös, akinek nekimentem reggel, ő tuti most jött. Szivassuk már meg.-)—Liam már tettre készen indult volna felé, mikor kiraktam elé a kezem.—Tesó, mit csinálsz?

-Liam elég legyen ebből. Senkit nem fogunk megszivatni és bántani. Ez a te hülye ötleted volt, mi bele sem egyetünk.—mutatok mellettem álló Zayn barátomra aki hevesen bólogat.

-Oké, befejezem.—emeli az égbe a kezét, én pedig azonnal el is engedem őt. Végre.

-Na és készen álltok erre a szar táborra?—kérdi Z kedvtelenül. Meg is értem, nekemsincs kedvem. Egyáltalán nincs.

-Én rohadtul nem akarok menni.—vázolom nekik az igazságot.—Egyáltalán semmi kedvem annyi emberrel egy helyen lenni.

-Nekem eskü van kedvem hozzá.—Na és itt is van a lelkes Liam...komolyan mindenbe benne van. Minden hülyeségbe, minden programba. Imádom őt, de sose pihen és mindenhova rángatni akar magával.

-Szerintem srácok én most hazamegyek.—szólalok meg egy kis csend után.

-De úgy volt, hogy velünk töltöd a délutánt.—baszki...

-Tudom srácok és neharagudjatok, de mivel ma korán mehetünk haza, tudnék pihenni.—igazán fáradt vagyok. Oké, most kezdtük ezt az évet még csak, viszont az egész nyaramat végig buliztam. Kell egy kis pihenő.

-A mi kis Louisunk megöregedett.—mosolyog rám Z.

-Ez nem így van—emelem rá mutatóujjam.—csak szeretnék aludni meg kajálni végre.—nézek rájuk ők pedig egymásra néznek.

-Szerintem ránk is fér egy kis pihenés. Majd legközelebb bepótoljuk ezt a délutánt.—int Liam majd elindul kifele. Zayn is hamar követi, de ő a sulin kívül a másik irányba indul. Én még visszamegyek a szekrényemhez a cuccaimért, majd megindulok haza. Szerencsére nem lakom messze, talán 15 perc séta, de mindig elmegyek a húgaimért a suliukba.

-Phoebe, Daisy!—a két kis törpe keresgél a szemeivel, majd miután kiszúrtak, egyből rohannak felém.

-Louis képzeld ma kaptam egy ötöst rajzból!—Daisy nagyon lelkesen kezdi mesélni a napját. Szerencséjére már nagyon jól tud rajzolni és nagyon ügyes benne.

-És mit rajzoltál?—szeretem, amikor mesélnek nekem, hogy milyen volt a napjuk, vagy mi történt velük.

-A családunkat! Téged magam mellé rajzoltalak, a másik oldalamra Phoebe-t, melletted ott van Lottie, majd anyu és apu.—és Fizzy...az előző családi rajzon rajta volt... Fizzyt tavaly vesztettük el egy vonatbalesetben. Azóta nehéz róla beszélnem és elvesztettem egy darabot magamból. Fizz a legjobb barátom volt, nem csak a testvérem. Ugyan ez Lottie-val. Mivel ők idősebbek, könnyebb velük beszélgetnem. Igaz, hogy én vagyok a legidősebb testvér, nekem is szükségem van arra, hogy mellettem legyenek és meghallgassanak.

-És te Phoebe? Neked hogy telt a napod?—hát őt viszont megviselte Fizzy...azóta sincs annyira sem túl a dolgon, mint Daisy vagy én.

-Otthon is elmesélhetem?—néz rám, miközben megfogja a kezem.

-Persze, bármikor. Tudod, hogy a szobámba be lehet jönni, csak kopogj előtte, rendben?—guggolok le elé, ő pedig megölel.—Mit szólnátok hozzá, ha bemennénk gumicukorért és ha hazaérünk, fimezünk egyet és közbe megesszük?—az ikreknek egyből felcsillan a szemük és rángatbak a kedvenc boltjuk felé. Imádnak itt vásárolni.—Gyosran válasszatok. És Lottienak is!—anyunak is szoktunk venni, de a kicsik nem tudják, hogy ő melyiket szereti, így azt mindig én választom. Hamar meg is érkeznek mellém egy halom gumicukorral a kezükben.—Na azért ez egy kicsit sok lesz.—mutatok a kezükben lévő zacsikra.

-Nembaj, majd holnap is eszünk belőle. Légyszi Louis!—azok a fránya bociszemek.

-Legyen, de csak mert szeretlek titeket.—nem tudok ellenálni nekik. Nagyon aranyosak tudnak lenni, de nagyon rosszak is.

-Köszi bátyó, te vagy a legjobb!—Daisy szinte felugrik karjaimba miután letette a gumicukrot.

-Na gyertek, irány hazafelé!—kifizettem mindent, majd meg is indultunk. Hazaérve, egyből lepakoltunk, és már kapcsoltam is be a tévét. Mikor leülnék az ágyra, hangos ajtócsapódást hallok.