je te laisserai des mots

5♡

Vacsi után csak letusoltam és elmentem lefeküdni. Hiányzik Gemma, egész nap másra se tudtam gondolni. Bevallom sírtam is, pedig nem szoktam. Csakhogy...ez az első sulis évem nélküle. Fáradt vagyok és a sok sírástól a fejem is fáj. Jobb ha alszom egyet. Holnap kezdünk rendesen.

Elég csendes voltam reggel, így jöttem el otthonról. A hajammal hiába kezdek bármit, össze vissza áll, felkaptam egy fekete farmert, egy inget és ma már mindenki tátott szájjal néz engem. Tény, hogy adok magamra amióta a baleset volt, így vezetem le a feszültséget, de azért ez tulzás már. Jaj csak a lányok ne közeledjenek ilyen szemekkel...

-Sziaaa! Hallottuk, hogy te is a mi osztályunkba jársz. Hogy hívnak?—fú csak ma ne.

-Sziasztok, Harry vagyok. Most megyek, órám lesz.—hát baszki ennél idegesítőbb osztáyltarsakat se kívánhatnék...

-Dehát egy órára megyünk, jöhetnél velünk is!—és minda valaki, hogy akarok is?

-Ja, csakhogy nekem még más dolgom van, úgyhogy viszlát.—ennél gyorsabban nem fordultam meg még sosem szerintem.

Az utóbbi időben eléggé megváltoztam, de néha meglepődök, hogy mikre vagyok képes, és miket ki nem mondok. Azt se tudom, hogy tulajdonképpen milyen órán ülök. De nemis igazán érdekel.

-pst Harry. Hallo, figyelsz?—Niall hagyjálmár.

-Nemigazán, miért?—már majdnem elaludtam.

-A tanár téged szólított fel az előbb, olyan vagy min aki alszik. Minden oké haver?—csak ma ne lelkizzünk.

-Persze, csak kimerült vagyok kicsit.—hmm..

Mikor véget ért az óra, egyből kimentem. Nem fogom az egész napomat a terembe tölteni. Mikor felnéztem, ismerős arcok jöttek velem szembe. Az egyikük háttal állt, alacsony, kócos hajú srác. Ahogy elhaladtak mellettem, hangja megcsapta fülem. Vékony, magas, de kellemes. Jól illene hozzám egy duetthez a következő dalomhoz. Bár, mostanában nem írtam új dalt... Majd talán ha jobban leszek. 

A nap csak haladt óráról órára és egyre több osztálytársammal lettem jóba. Aranyosak, de azok a lányok akikkel reggel is találkoztam...hát ők szörnyűek. Látszik rajtuk, hogy tipikus "csak szexre kellesz amúgy hagyj békén" lányok. Gáz. 

Ma úgy döntöttem, felhívom Gemm volt barátját, talán 2 hónapja nem beszéltünk.

-Szia Greg.—válasz nem jön egyből.

-Szia Harry. Bocsi csak véletlen lenémítottam magam.—béna.

-Semmi baj. Mesélj, hogy vagy? Rég beszéltünk.—remélem azért ő jobban, mint én.

-Képzeld jobban. Nem nagyon jól, de úgy érzem, kezd minden helyre jönni.—ennek nagyon örülök. Ő legalább jobban van.—és te Harry, hogy érzed magad? Van valami változás? Jársz még pszichológushoz?—ja igen hááát... a valahogyan, eskü nem direkt, kiment a fejemből.

-Semmi változás. Ugyan úgy írok, ugyan olyanok a napok. A suikezdés nélküle nehéz. Ő mindig itt volt és most...fentről vigyáz rám.—mindjárt sírok basszameg.

-Tudod, hogy hívhatsz sűrűbben. Látogatni is mennék, de jelenleg az ország másik felén vagyok. De ha hazamentem, beugrom egy pasis hétvégére.—lehet kicsit kiszellőztetné a fejem.

-Ennek nagyon örülnék, Greg. Köszönöm.—hálás vagyok neki, hogy nem hagyott minket cserben ezután az egész után. Talán még fél órát dumáltunk, aztán csináltam ebédet. Ne gondoljatok komoly kajára, összedobtam valami tésztát. Leültem az asztalhoz, nyomkodtam a telóm, majd elheverésztem a kanapén. Nem tudom, hogy anyuék mikor érnek haza, így elmentem edzeni. Senki új nem volt, így a megszokott embereknek köszöntem, majd beálltam egy kicsit futópadozni. Ezután fekvőtámaszoztam egy keveset. Legalább így tudok erre koncentrálni és nem másra. Megpróbáltam nem sokat maradni, hát ebből két óra lett. Idő közben Claudia is megjött szóval elhúzódott az idő. Clau és én együtt szoktunk edzeni és tudja, hogyha nem szólok neki, hogy jövök, akkor mi a baj. Nemis kérdez, csak köszön, és be is áll melegíteni. Úgy érzem ő a legjobb barátom. Mindig számíthatok rá. Talán Ő és Greg az akik a legjobban megértenek. 

Hazafelé kocogtam levezetésképp, majd letusoltam. Anyuék már otthon voltak, de tudták, hol voltam. Látszott rajtam. A tekintetemen, a testtartásomon, nameg úgy izzadtam mint a ló. Megint a napomról kérdeztek, látszott rajtam, hogy nem vagyok jól. Tudják mennyire hiányzik Gemma, de még a sírjához se tudok elmenni, mert anya nem engedi, nekem meg nincs még jogsim. Pedig hagynék neki ott levelet, virágot és leülnék melle csak pár órára. De nem tehetem...