je te laisserai des mots

8♡

Louis szemszöge

Hétvégente a család nem csinál sok mindent. Szombaton társasozunk, közösen filmet nézünk majd este elmegyünk valahova vacsorázni. Nem túl izgalmas másoknak, de nekem igen. Minden percet kihasználok velük. 

A vasárnap már sokkal élménydúsabb, délelőtt együtt főzünk, amiből általában kajacsata alakul ki. Anya mérges is szokott lenni, de általában nem zavarja, ő is élvezi. A mai nap másabb volt, itt volt Anne is. A vasárnap az a nap, amikor csinálhatunk bármit, de a lényeg, hogy legyünk együtt. Anne-val talán ez a negyedik vagy harmadik találkozásom azt hiszem. Általában napközben találkoznak, de most a fia és a párja is elmentek otthonról korán így átjött. Nem nagyon ismerem a családját, nem beszélgetünk sokat. Én áthívtam Zaynt és Liamet, de csak Z ért rá, Liam a hugánál van a hétvégén. Z hamar elköltözött a családjától, de csak azért, hogy legyen egy festős szobája. Sokat jár haza és sokat beszélget velük telefonon is. Elég jó háza van, sokszor csapunk ott bulit. 

-Zaynie te összepakoltál már?-mivel már minden dolgot kiveséztünk, így marad ez, amiről beszélhetünk.

-Persze már a hét elején.-eddig még nem akart menni, mostmeg nagyon izgatottnak hangzik.

-Tesó mennyi ruhád van, hogy bepakoltál, de minden nap más volt rajtad?-remélem nem 3 pólót 1 nadrágot meg 4 zoknit pakolt be.

-Haver van három szekrényem. Kettő anyáméknál, egy meg otthon.-a szüleinél még sosem jártam, de már találkoztam velük és nagyon aranyosak.-És te bepakoltál már?-napersze...

-Ismersz, mindent az utolsó pillanatra hagyok.-és állandóan elkések.

-Jó de ezt ne, mert ha valamit otthon hagysz én nem pótolom ki a cuccaid.-konkrétan egymás ruháiból élünk néha. Ha van egy fasza pólója, csak elveszem és "majd visszaadom" neki.

-Jó akkor gyere segíteni van egy óránk ebédig.-Vasárnap nagyon fontos, hogy mindenki, aki a házban van együtt üljön le ebédelni, pontosan 12:00-kor.

-De az alsónadrágjaidhoz nem nyúlok. Kitudja melyiket nem mostad ki mielőtt jöttem.-kikérem magamnak tiszták a ruháim.

-Te hülye vagy.-vágm hátba miközben a szobám felé sétálunk.-Hány napra is megyünk?

-Egy hétre.-Micsoda? Teljesen elfelejtettem. 7 napig a sok kis szarházival? nemár..

-oké nem megyek.-Állok meg az ajtómban nekitámaszkodom a falnak.

-Nem maradhatok egyedül Liammel te őrült! Kinyír mindenkit, beleértve engem is.-ha látnátok mos az arcát, az őszinte rémület tükröződik rajta, de én csak jót kacagok.

-Liam inkább vigyázna a kis seggedre, mert mind tudjuk, mire vagy képes.-Mutatok végig rajta, ő pedig durcisan meg a szekrényemhez. Konkrétan az összes ruhámat kidobálja a földre. Mikor a pulcsikhoz ér, már majdnem  a földre dobja amikor

-NE AZT NE!!-csak azt az egyet ne.

-Miért mivan vele?-szegény nagyon zavarodott.

-Kérem azt a pulóvert.-szerintem kicsit megijesztettem, de ehhez a pulcsihoz nem nyúlhat senki, föleg nem lehet a földre dobni. Átsétáltam Lottie szobájába miközben csak a pulóvert bámultam s befeküdtem az ágyába. Ő nem volt bent, viszont hallottam lépteit a lépcsőn. Én, csecsemő pózba a pulóvert a mellkasomhoz szorítva, remegve a sírástól fekszem az ágyán. 

-Oh Lou... Azthittem azt a pulcsit elraktad...-érzem Lotts meleg kezeit a hátamon.

-Zayn találta meg... Annyira hiányzik Lottie...-csak ürességet érzek magamban. Hatalmas űrt a szívemben és a lelkemben. Lottie közelebb húzódik és érzem hideg könnycseppjeit nyakamon. 

-Louis annyira sajnálom nem tudtam..-Oh mintha a te hibád lenne Zayn, hogy nem tudok megszabadulni ettől a pulcsitól úgy , hogy ne lássam minden nap. Zayn lassan leguggol az ágy mellé és csak megfogja a kezem. 

-Nem tehetsz róla, nem tudtad. Csak szimplán hiányzik, rohadtul.-Már az illata sem a régi..

-Elhiszem, Lou. Nagyon sajnálom.-oké, szomorú pillanatban vagyok de Zayn tényleg sír? Woah.

-Z kérlek egalább te ne sírj baszki, mert komolyan mondom mindjárt tócsát bőgök.-mindhárman felnevettünk. Z felhúzott maga után és segített Lottienak is, aztán visszamentünk pakolni. 

11:53

Na hát pakolás közben azért csak elsírtuk magunk mindketten. Én Fizzy miatt, Zayn miattam. Milyen kis aranyos, nem? Megzabálom a kis érzékeny lelkét. Namindegy...uhm. Pakolás után elmentünk megmosni az arcunk, mert nyilván nem lehetett észrevenni hogy sírtunk. Kicsit se.

Ezután lementünk ebédelni, de nyilván nem volt olyan jó kedvünk, de azért próbáltunk nem ünneprontóak lenni. Lottien is látszódott, hogy nincs jól, de próbálkozik. 11 hónap 3 hét és pár óra nem elég idő elfelejteni valakit. Nyilván akkor lesz 1 éve Fizz halála mikor abba a szar táborba vagyok. Nembaj majd sok cigivel és a fiúkkal kibírom. Remélem...

elnézést kérek mindenkitől ezért a részért</3