je te laisserai des mots

20♡

Ahogy telt az este, elkezdtem nagyon felszabadultan érezni magam Harryvel. Annyira jó beszélgetni vele és nem félek kimondani amit gondolok. Figyel rám, türelmesen megvárja amíg befejezem a mondani valóm majd belekezd ő a mesélésbe. Rajta is érzem, hogy jól esik neki. 

-Annyi testvérem van, ha felsorolnám őket aligha tudnád megjegyezni a nevüket sorrendbe.-még én is összekeverem őket, leginkább csak az ikreket.

-Tégy próbára. Jó a memóriám.-Mhm gondolom. Elgondolkoztam, vajon Fizzy mit szólna Harryhez.

-Tehát. Doris, Ernest, Phoebe, Daisy, Félicité, Lottie és Georgia. Jó nem olyan sok, de amikor mindenki egy házban van akkor elég nehéz velük, sokszor összekeverem őket. Főleg, hogy kettő ikerpár tesóm van.-Féliciténél meg kellett állnom egy kicsit, érthető okokból és ezt ő is észrevette.

-Simán menne ne hülyéskedj. Sőt mintha az egyikük neve ismerős is lenne.-Nem tudom, kivel találkozott a családomból, de a faszért nem mutatta be nekem előbb Harryt ha ismeri.-Félicité. Neki nagyon ismerős a neve, mintha már hallottam volna.-Fizz? De vajon honnan vagy hogyan?

-Hát ő sajnos már nincs velünk, de minden nap gondolok rá.-Ha komolyak a szándékaink, őszintének kell lennünk.

-Ha szeretnél róla beszélni, elmondhatod mi történt. Én is elveszítettem Gemmát, a nővéremet.-Gemma? Hm.

-Vonatbalesete volt. Egy barátnőjével utaztak valamerre, én éreztem, hogy nem kéne elmennie, de nem hallgatott rám.-Mai napig magamat okolom, hogy nem állíthattam meg őt.

-Érdekes. Gemma ugyan így járt és én ugyan így voltam. Mondtam neki reggel, hogy ne menjen, de annyira be volt zsongva.-Kezd nekem ez nagyon fura lenni.

-Baszki szerintem a tesóink ismerték egymást. De vajon hogyan? És mi miért nem ismertük egymást korábban?-oké talán az utolsó kérdést hanyagolhattam volna, dehát csak úgy jött magától. 

-Nem tudom, anyának van egy legjobb barátnője és ő mutatta be őket egymásnak, még ha jól emlékszem nálunk is járt régen.-Na most ha az én anyám meg az ő anyja is ismerik egymást én itt lemegyek hídba.

-Na álljunk meg. Anyának van egy barátnője akivel majdnem minden nap találkoznak és ő vitte Fizzyt egyszer magával hozzá, egy hétvégén. Emlékszem anya mondta, hogy a barátnőjének van egy lánya és egy fia.-Kurvára beszélnem kell anyával erről.

-Anyukádat nem Johanna-nak hívják véletlen?-Véletlen pont de.

-Igen, Johanna Deakin. Azt ne mond hogy a te anyukád Anne? Anne Twist?-esküszöm eldobom az agyam.

-De, pontosan ő az. Tehát az anyukánk ismerik egymást, a tesóink ismerték egymást, de valahogy mi sosem találkoztunk.-oké, ez nagyon para.

-Milenne, ha felhívnánka szüleink,és hagynánk hogy egymással beszélgessenek, amíg rá nem jönnek?-kiváncsi vagyok anya mit szólna.

-Már keresem is a elóm, és végre a tiéd is megvan, úgyhogy mehet.-Jaj de vicces kedébevan valaki.

A telefonunk kb 2 csöngéd után választ kapott, leraktuk egymás mellé és hagytuk had beszélgessenek. Sokáig nem értették a helyzetet, aztán hangosan felnevettünk mindketten ezzel anyáink egyből rájöttek a helyzetre. Elmeséltük nekik, hogy egy táborba jöttünk és az elején nem ismertük egymást és meg sok minden más történést. Nagyon nehezen hittek a fülüknek, de nagyon öültek, hogy megismertük egymást. Hát még én mennyire boldog voltam. Harryből csak úgy sugárzott az öröm,ami miatt szintén nagyon örültem. Egy kis idő után elköszöntünk és elraktuk a telefonunkat, hogy nyugodtan folytassuk a beszélgetést. Nyilván ebben a pilanatban hallottuk meg a háttérből a "kussolj már nem hallom mit beszélnek" mondatot ha jól sejtem Liam szájából.

-Najó srácok, üljetek már ide inkább, úgyis hallottatok mindent.-Nemis értem minek hallgatóztak.

Liam konkrétan akkorát lökött barátunkon, hogy majdnem lefejelte a lépcsőt a terasznál. Harry hangosan kinevette őket, ahogy marakodtak. Hát esküszöm szerelmes vagyok ebbe a nevetésbe. A fiúk miután odaültek Harrytől kérdezgettek, de kb mindent. Kicsit sajnáltam szegényt, de olyan jól kijönnek egymással, ami engem nagyon boldoggá tesz, mert így legalább nem kell elszakadnom sem a göndörtől sem a haverjaimtól.

-Harry tölthetnél velünk több időt, szerintem Louis sem haragudna meg.-Hogy az a...

-Én nagyon szívesen vagyok veletek, bár nem tudom Niall mit szólna.-Niall nagyonn jófej srácnak tűnik.

-Hát hozd őt is!-Liam szinte a számból vette ki a szót.-Biztos ő is van olyan jóarc, mint te, majd megismerkedünk vele is.-Lima nagyon felszabadult.  Sok beszélgetés után mindenki elment aludni, nem mondom, hogy nagyon durván késő volt, de én nagyon kimerült voltam és ahogy láttam a többiek is. Nem volt könnyű elaludnom, azt leszámítva, hogy már nagyon fájt a szemem a fáradtságtól. Harryn és a családomon járt az agyam. Azon ami ma történt és hogy még lehetne ilyen. Akár át is mehetnénk egymáshoz mégjobban megismerni a másikat. Holnap a buszon megpróbálom őt és Niallt beültetni közénk, Liamék nem húznák a szájukat úgyse, a többieket meg leszarom teljes mértékbe. Elég hosszú utazás vár ránk, kicsit félek is, hogy kínos csend borul közénk. Bár a maiból kiindulva, nem hinném.