je te laisserai des mots

7♡

4 nappal később. 

Harry szemszöge

Mikor ránézek a telefonomra, meglepődök, hogy 01:27-kor én felkeltem. Nem érzem magam fáradtnak, ami fura, mert nem aludtam sokat idáig. Mivel mindenki alszik, felkaptam a fülesem, a könyvem és elindultam felvenni a cipőm. Hirtelen ahogy kinyitottam az ajtót futni táémadt kedvem, így leraktam a könyvem a lépcsőre és elmentem futni. Nemtudom miért támadt ilyen kedvem, nem is szeretek annyira terepen futni, de most nagyon élveztem. Körülbelül egy órát futottam majd haza indultam, letusoltam és kiültem a konyhába. Magamhoz vettem egy pohár vizet és csak gondolkoztam. Hogyan mondjam el anyáéknak, hoy meleg vagyok? Hogyan reagálnának rá? Vajon szeretnének? Vagy kiraknak itthonról? Nemtudom, de félek elmondani nekik. Ezután Gemmára gondoltam. Neki biztos elmondtam volna már azt, hogy nem úgy érzek a lányok iránt és ő segített volna.

 A gondolataimból a lámpa feloltódása szakított ki. Robin megy dolgozni. Baszki, már hajnali 4 van. 1 órán át ültem itt? Észre sem vettem. 

-Harry te hogyhogy fent vagy?-na ezt én se tudom mondjuk.

-Nem tudtam aludni, így elmentem futni, majd itt ragadtam a gondolataimmal.-váálaszolok suttogva, mert anya még nem kelt fel.

-Oh értem. De azért jól vagy?-hát..

-Mondhatni igen.-lehettem volna meggyőzőbb is...

-Mi a baj fiam?-imádom, hogy bár nem vagyok a vérszerinti gyereke, mégisa úgy tekint rám.

-Csak van ami kicsit nyomja a lelkem de ezt akkor mondanám el, ha anya is itt van.-vagy nem mondanám? Nemtudom.

-Elvileg Ő is fent van.-Nembaj maradjon csak a szobájába.

-Mi folyik idelent?-Mondom maradj a szobádba anya!

-Semmi csak beszélgetünk.-Robin és én szinkromban válaszolunk anyának aki közben elkezdett kávét főzni.

-És miről? Hallottam hogy Harrynek mondani valója akad.-Nem, nem akadt. Sshh.

-Ja semmi komoly.-vagy mégis, csak puhány vagyok elmondani.

-harry bármi is az, tudod hogy szeretünk.-Tudom de nehéz.

-De ez olyan más. Én csak egyszerűen félek.- Igazából csak Robintól félek, hogy mit reagálna.

-Drágám, nekünk mindent elmondhatsz.-Anya és Robin egymásra néznek egy pillanatra majd kérdően rám.

-Meleg vagyok. Asszem..-ezt most tényleg kimondtam?- vagyis..nem érzek úgy a lányok iránt már mint 12 évesen.  Nem zavar ha nem fogadjátok el csak ne akarjatok megváltoztatni légyszi.-amikor felnéztem rájuk, ők csak mosolyogtak.

-Harry...őszintén szólva, anyáddal nemrég beszéltünk arról, hogy már egy ideje nem beszélsz lányokról, vagy nem meséled el, ha valaki tetszik neked. Kicsit feltünő volt, hogy nem vonzódsz lányok iránt.- Pedig én próbálkoztam nem elárulni magam.- És hidd el-folytatja anya- Szeretünk, Hazz. A fiunk vagy, nem változtatnánk rajtad semmit. Így szeretünk, ahogy vagy.- oh Harry el ne bőgd magad kérlek.- De azért majd szólj ha van valami jó srác a láthatáron. A puskám ott van mé-

-OKÉ! Szólok, de Robin nincs szükség rá, nyugi.- imádom őket. Nevetve jönnek közelebb és ölelnek át. Kívánhatnék ennél jobb családot.

-Viszont, nekem mennek kell, vagy elkések!-Az nem lenne jó, a főnöke elég szigorú.

-Szia Robin. Vigyázz az úton!-csak intek neki, majd a szobám felé indulok. Kimerültem. Igaz, hogy reggel 5 óra van, de nekem kell az alvás most. Végre elmondtam nekik. És ők szeretnek! Nem küldenek el! Nem tagadnak ki! És nem kiabálnak velem! Olyan jó érzés. 

Szerintem dél körül kelhettem fel megint, mert megcsapta az orrom anya húslevesének az illata. A kedvencem. Azonnal lerohantam, hogy egyek is belőle.

-Anya holnap szeretnék elmenni moziba Niall-el ha nem baj.-tegnap megbeszéltük, hogy megnézzük a monyonokat. Öltönyben. Megtetszett nekünk ez a trend.

-Rendben fiam menyj csak, rakok ki az asztalra pénz majd, én nem leszek itthon. Joy-hoz megyek,tartunk egy csajos napot.-Joy anya legjobb barátnője. Igaz én eddig talán kétszer láttam, de azt tudom, hogy nagy családjuk van. Bár senkit sem ismerek onnan, mégis kedvesnek tűnnek, ahogy anya mesél róluk néha.

-Köszönöm.-ezzel a lendülettel írtam is Niallnek hogy nála találkozunk aztán megyünk. Nagyon jóba lettünk az elmúlt napokban.

Másnap. Reggel 7:36

Ahogy felkeltem, lementem megreggeliztem, majd felöltöztem, egyenlőre még nem öltönybe, mert délután megyünk, de Niall ragaszkodott hozzá, hogy reggel már menyjek át. A váltóruhám szépen összehajtogattam és szatyorba raktam. Fogatmostam és írtam Niallnek, hogy elindultam. Szegény nem tud délig aludni. Bár így még hamarabb eszi meg a fél hűtőt. Komolyan ebbe a srácba hogy fér ennyi kaja.

Fél óra elteltével megérkeztem hozzá, szőke tincsei szana szét álltak, ő pedig hatalmasokat ásított.

-Niall mikor feküdtél le aludni?-kérdezem nevetgélve miközben a cipőmtől próbálok megszabadulni.

-Hát nemis tudom kilec óra körül.-és ígyis fáradt?

-Hát bocsi, de te mondtad, hogy jöjjek korán!-kitudja nála mit jelent a korán kifejezés.

-Nembaj mindjárt eszek valamit és jó lesz.-na gondoltam. 

-Zabagép.-ő csak csúnyán rám néz de utána csinálja továnn a harmadik szendvicsét is.

Igazából nem sokmindent csináltunk a moziig. Beszélgettünk, jobban megismertük egymást és kártyáztunk. Délután végre öltönybe vágtuk magunkat és elindultunk.

-Harry meg kell hogy mondjam rohadt jól nézel ki ebben az öltönyben.-tudom. Én mindenhogy jól nézek ki.

-Köszi Ni. Neked is jól áll a szürke. Egyszer mehetnénk így a suliba is.-ezt miért mondtam, Niall nyaggatni fog.

-JÓÓÓ!!!-mindjárt betömöm a száját pattogatott kukoricával.

-Készen áll a holnap kezdődő táborra? Én nem igazán.-iagaz is, hisz nem annyira akartam menni.

-Várjunk az már holnap van?-Niall Niall Niall...-Baszki össze kell majd pakolnom!-szerintem ha nem említem meg neki el sem jön.

-Majd segítek de most sssh kezdődik.-már a szemünk a vászonon is volt.

Jó kis mese volt, én élveztem. Ezután már csak hazamentünk, Segítettem Niallnek összepakolni, majd én is haza indultam.

Holnap nagy nap vár rám, új emberekkel kell ismerkednem. Ettől a gondolattól kedvem támadt örökre aludni. Remélem minden jól megy majd.

Reménykedj Harry, reménykedj;)