je te laisserai des mots

18♡

Harry szemszöge

3 napja semmit nem csinálunk a tábornak sem nevezhető osztálykiránduláson. Szar az egész és már mennék haza. Örülök, hogy legalább Ni kitart és így én is de nagyon unatkozom. 2.napja keresgetek konditermet de ezen az istenverte helyen még az sincs. Inkább eljárok hajnalban futni, halkan kimegyek és még azelőtt érek haza, hogy a srácok felkelnének. Nem mondom, hogy jobb a kedvem tőle, de stresszlevezetőnek jó. Nem nagyon tervezek mára semmit, estére viszont annál inkább. Megpróbálom találkozásra bírni az illetőt akivel beszélgetek. Kíváncsi vagyok, hogy néz ki. Ma megtudom milyen a személyisége, ezek után már csak az arckép jön.

-Harry van kedved lejönni a medencéhez velünk? Jó a víz most kaptuk a hírt.-hm nemtudom kicsit fáradt vagyok ehhez.-Utolsó nap, gyere már, légysziii-Ahh najóó...

-Okéé! Megyek.-ha nemet mondtam volna ,lerángatnak. Mindegy igazuk, lehet jó lesz. 

-SRÁCOK!-jesszusom Rob majdnem kihortam egy szívrohamot.-Most kaptam a hírt, hogy holnap délelőtt utazunk, nem ma délután!!-remek, így van időm találkozni a könyváros sráccal, akivel beszélgetek. 

A víz tényleg kellemes, egész meleg, pedig szeptember közepe van majdnem. Az ember ilyenkor már az esős időkre számít. Úsztunk pár hosszt a srácokkal, verszenyeztünk, hülyéskedtünk. Jól esett kikapcsolódni velük. Mikor már teljesen kiáztunk, elmentünk átöltözni majd enni egyet. Niall azt állítja, hogy ő medencézés után mindig éhesebb, de ő mindig ugyan olyan éhes. Ezt mindneki tudja. Ha ma már nagy napra készülök, valami egészen mást eszek, mint eddig. A többiek csak bámultak rám, mikor elémrakták a két lazac szeletet. Baromi jó illata volt és elképesztően jól nézett ki. 

-Harry, mióta szereted a lazacot?-azért mert eddig nem ettem, nem jelenti, hogy nem szeretem.

-Kiskorom óta? Asszem. Mióta az eszemet tudom.-nemtudom. ez iért olyan meglepő.

-De akkor eddig miért nem ettél?-nemis tudom mert talán nem akartam?

-Mert ez az utolsó napunk itt, kiélvezem. Vagyis, tudom, hogy holnap még itt vagyunk, csak félek, hogy nem lesz étvágyam.-nem szeretek hosszú utazás előtt enni.

Elég furán néztem rám, majd egymásra,de nem érdekelt. Ez a lazac, tökéletesen volt elkészítve és a pirított zöldségek isteniek voltak mellette. Úgy nézhettem ki, mint Ni minden alkalommal mikor eszik. Ebéd közbe beszélgettünk, de most szerencsére nem jött fel Louis. Inkább arról volt szó, milyen jó, hogy megismerük egymást. Remélem megmarad a barátságunk sokáig, mert ez a négyes, ami kialakult, nagyon jó. Jól érzem magam velük, akármilyen idióták. Kicsit még ott ültünk az étteremben, csak később mentünk vissza a többiekhez, senkinek se hiányzott a ricsaj.

_______________________________

délután, 15:43

Eldöntöttem, hogy később megyek a könyvtárba, mint terveztem. Nincs különösebb oka, csak nem akarom, hogy márki meglássa. Ekkor elszalad elöttem a kócos hajú apróság. Istenem de jó illata van...Egész nap tudnám szago..Najó, álljunk meg egy pillanatra. Louis fel-alá rohangál, olyan közel hajolva a földhöz, hogy lassan a füvet harapja. Mi történik itt? Inkább nem is akarom tudni. Mivel mindenki vele foglalkozik, mégiscsak lelépek a könyvtár felé, de előbb inkább a tisztásra megyek, ahol nemrégiben jártam. Gyönyörű a hely, muszáj még egyszer látnom. Kn egy órát töltök el itt, mikor a könyvtár felé veszem az irányt. Belépek és megcsap a friss könyv illata, ahogy mindig. Imádom ezt az illatot. Megkeresem a kis helységet és bemegyek. Válasz szintén érkezett, le is ülök egyből, hogy válaszolni tud...kinek a telója ez? Najó! Biztos, hogy az hagyta itt akivel beszélgetek! De ez jó hír! Csak várnom kell, hogy érte jöjjön. Vagy talán...Nemis annyira jó. Mivan ha megilyed és egy bolondna tart? Nem maradhatok iit! Ebben a pilanatban csörren meg a kezemben. "Zaynie". Na álljunk meg egy kurva percre azonnal. EZ AZ A ZAYN? Oké légy bátor. Felveszem.

-Haló?-szólok bele csendesen.

-Harry? Mit keres űLouis telefonja nálad?-LOUIS TELEFONJA??? Ne ne ne.-Ne is mondj semmit, Lou arca mindent elárul. Várj meg minket.-basszameg. Most tényleg üljek itt tétlenül? Mondjuk mi mást csinálhatnék? Itt jobb találkozni. Nyilván azért a helyzégből kijövök, de a könyvtárban maradok, ahogy kérték. Parázok. Sőt, inkább úgy mondanám, kurvára fosok az egésztől. Nem telik el 10 perc és Louis konkrétan trappolva jön végig a folyosón felém. Mikor realizálja, hogy tényleg én vagyok az, konkrétan elájult. Mellé léptem és elkaptam Zaynnel együtt. Milyen puha a haja. De most nem ez a lényeg. A hátamra kaptam és nem a táborba, hanem a tisztásra vittem. Zayn végig velem tartott, láttam rajta, hogy nagyon aggódik. Lou nagyon lassan vette a levegőt, mintha nemis lélegezne. Levettem a pulcsim, a földre raktam és ráültettem, miközben a kezemmel tartottam őt. Jobban parázok, mintha beszéltünk volna. 

-Harry...Mit csináljak?-Szegény Zayn tétlenül állt a másik oldalaom.

-Hozz valami édes üdítőt és csokit, cukrot igazából bármit!-végig se mondtam, megfordult és elrohant. Szegényt biztos a szívroham kerülgeti. Louis homlokát és tarkóját borogatom víttel, hátha magához tér. Könnyű kis teste, szinte karomba fúrja magát, miközben a mellkasomhoz hajol közelebb.

-Nyugi Lou, minden rendben, foglak. Itt vagyok, tartalak.-mi az anyámat szokás ilyenkor mondani.

-Har..Hazz..-Louis erősen belemarkol a pólómba, mintha én nem szorítanám őt magamhoz.-Harry, mitörtént?-nagyon gyenge még. Zayn ebben a pillanatban ér vissza. Szerintem felvásárolta a fél büfét.

-Ez elég lesz?-hát egy hadseregnek is öcsém.

-Bőven sok is, de nembaj, majd megeszi lassan.-Zaynen még mindig látom a rémületet, de ahogy látja, hogy a barátja jobban van, kicsit megnyugszik és leül a földre ő is.-Louis figyelj rám kérlek-és azt a gyönyörű kék szempárt azonnal rám emeli.-Ezt lassan idd meg, nagyon lassan!-végig a mozdulatait figyeltem, hogy nincs-e komolyabb baja. Miután megitta az üdítőt, a kezébe nyomtam egy tábla csokit, hogy ha nemis az egészet, de egyen belőle. A felét megette, mire fel tudott álni végre. Zayn felsegítette, aztán én is feláltam és segítettem neki visszamenni a táborba. Igazából már nem kellett nagyon segíteni, a végére men magától is, de ő csak a tályat vagy engem nézett. Felvittem őt a teraszukra és mkor távozni akartam, végre megszólalt.

-Harry, nem maradnál itt? Beszélhetnénk.-a hangja már nem volt olyan gyenge, de azért nem az igazi. Még szép, hogy itt maradok, azt hittem soseem kérdezi meg végre.

-Szívesen maradok, ha a többieket nem zavarom.-mutattam rá az ablakon lesznelődő két dinkára. Louis hátrafordult, bemutatott nekik mindkét kezével és a srácok azzal a lendülettel le is léptek. Hát itt az idő Styles, ismerd meg életed szerelmét...

Go Girl én azt mondom:P lássuk mi történik ezek után...