je te laisserai des mots

16♡

Harry szemszöge

Szerda, reggel 7:42

Két órája csak forgolódom az ágyban, nem tudok elaludni. Nem tudok nyugton maradni. Be kell valljam magamnak, hogy igenis három nap alatt beleszerettem Louisba ígyis, hogy alig ismerem. Sajnos ez alatt a két óra alatt túl sokmindent képzeltem el vele és feltünésmentesen kéne kimennem a mosdóba. Csakhogy az én ágyam van a legmesszebb az ajtótól. Mindegy, megoldom. Halkan lépegetek, nehogy felkeltsem a srácokat, mert akkor nagyon kínosan érezném magam, már ígyis frusztrál az egész helyzet. Hála istennek nem keltettem fel senkit de nemtudom, hogy most mit kezdjek magammal. Inkább letusolok, mert ha lenyugszom, talán jobb lesz.

Oké 10 perce tusolok és nem segít, és nyilván már a srácok is ébredeznek. Erről nekik nem szabad tudniuk, mert ez kurva gáz. Még jó, hogy nem gondolatolvasók. Inkább ma korábban megyek a könyvtárba, és olyan sokáig maadok, ameddig csak tudok. Louist meg el kell felejtenem. Asszem. Majd valahogy elterelemróla a figyelmem. Majd a fiúk segítenek.

-Harry mi a franc mióta vagy fent?-oh Rob inkább ne is kérdezd

-Elég régóta, de nem akartalak felkelteni titeket.-Niall olyan vicces póban aludt, muszáj voltam lefotózni és hagyni őt ludni, mert ha felkeltem, tuti kapok a fejemre.

-Értm hát jobb is, mert tegnap míg t korán elaludtál, mia srácokkal egész jót beszélgettünk. Feljött az is, hogy szerintünk aranyos párt alkotnátok azzal a sráccal akivel reggeliztél és Louis-val is.-Zaynnel?? Ezek megbolondultak.

-Te jó ég, én és Zayn sosem jönnénk ösze ne is jusson eszetekbe. Csak nagyon jó barátok lettünk. Louist meg hagyjuk. Soha többet nem beszélünk róla.-és a nevét se akarom meghallani és látni sem akarom és hallani se ahangját vagy a nevetését vagy bármi.

-Miért azthittem szereted?-mi? Én? Nem.

-Najó talán igen...-de nemtudom. Zavaros az egész.-Hagyjuk.-végleg le akarom zárni.

-Oké, akkor hagyjuk. Csinálok teát.-végre egy jó ötlet.

Niall és Noah csak ültek csöndben az ágyukon és bámultak ki a fejükből. Konkrétan mint akik ledermedtek. Szerintem túl sokáig voltak fent tegnap este. Nemértem, miért beszéltek ki engem és főleg ezzel kapcsolatban. Én nem akarom, hogy elterjesszék, hogy Zayn és én összeillünk, mekkora balhé lenne belőle. Amúgysem Zaynre hajtanék, ha tehetném. De ezt tudják jól.

Ma az egyik tanár bejelentette, hogy a kísérőnk lebetegedett, így nem tudunk sokmindent csiálni, mert sokan vagyunk és egy ember kevés lenne hogy felügyeljen minket. Tehát maradunk a hotelbe... Nembaj, lemegyünk billiárdozni a srácokkal.

-Fiúk mit szolnátok egy jó biliárd meccshez? Niall és én ellenetek, aki veszít az fizeti az ebédet.-ellenem úgysem győzhetnek. Legjobb vagyok.

-Oké én bennevagyok. Legyőzhetetlen vagyok.-oh Robert. Nehogy azt gondold.

-Azért várjuk ki a végét.-na ezt már szeretem Ni.

-Nehogy azt gondoljátok, hogy le tudtok győzni.-mhm gondolom milyen ügyesek.

-Szerintem kezdjük el és majd kiderül.-azt hiszik van esélyük.

Mikor elkezdtük a játékot, Roberték ügyesen kezdtek. De nyilván jöttem én. Szerintem ha az edzést nem soroljuk bele, akkor biliárdban vagyok a legjobb. A fiúk csak bámulták minden mzdulatom én pedig kurvára élveztem. Jó kicsit meg is játszottam magam, mert Zayn itt volt lent Louis-val, én pedig megragadtam az alkalmat. Bár fura, hogy Liam nincs velük. Mindegy, az nemis érdekel.

-A feketét is elrakjam, vagy hagyjak magamnak egy kis kihívást?-Noah és Rob szóhoz sem jutnak. Mondtam, hogy jó vagyok.-oké akkor elteszem azt is.-bumm, telibe. Várható volt. Nyilván ők fizetik majd az ebédet, de megmutattam nekik pár dolgot, hogyan tudnak jobban betalálni.

Ebéd után lementünk a medencéhez és beszélgettünk. Nyilván feljött, hogy miért nem beszélek Louis-val, de tereltem a témát. Nem akarom megismerni, nem akarok tudni róla többet. Ennyi. Inkább elmegyek a könyvtárba, hisz a tanárok úgyse figyelnek. Legalább ott nem kérdez senki a fiúkról. Jó volt ilyen időben sétálni, kicsit fújt a szél, de pont kellemes volt. Imádom ezt az időjárást. Egy kedves hölgy fogadott a könyvtárban, őt még nem láttam itt. Nembaj, amíg nem kutakodik, hogy hova tűntem, addig nem igazán érdekel. Bementem a kis szobába és láttam, hogy újabb válasz érkezett. Mivel a lap kezd betelni, kitéptem egyet a naplómból és arra írtam a választ. Kb minden belső tulajdonságom leírtam és azt hogy edzem, gitározom és zongorázni tanulok. Nem kérdezett rá a külsőmre így én se fogok. Titokzatosan jobb. Nyilván beszélünk a dalról is, és magunkról is, még akkoris ha kevésnek tűnik amit írunk egymásnak. Nagyon jól megismertük már így egymást, mindketten írunk dalokat, és ezek szerint ő is szereti a csendes helyeket, ahol egyedül lehet. Hangszeren is játszik szóval sok közös van bennünk. Remélem azért egyszer tudni is fogom ki ő, legalább a táborból úgy menjek el, hogy fent tudom tartani vele a kapcsolatot. Mindegy, válaszolok, írok még egy keveset, aztán visszamegyek. Már itt is unalmas néha. Egyedül lenni nem jó erre már rájöttem. És tudom, hogy vannak barátaim, de nem úgy értem. Egy üres házba hazamenni, ahol senki sem vár téged vacsorával, vagy senkisem ugrik a nyakadba, hogy végre hazajöttél. És nem a szülőkről beszélek. Egyszerűen unalmas az élet magányosan. Főleg az enyém. Kéne találjak valami kondihoz hasonló dolgot, esetleg futópályát. Nem kedvencem a futás, de ha csak az van, jó lesz. Három napja nem edzettem és már hiányzik. Nagyon. Majd keresek valami helyet.

A fiúk még lent voltak a hallban amikor visszaértem és a flipper gépet verték, hogy nem sikerül sokáig bent tatani a golyót a játékban. Én felmentem lezuhanyozni, aztán vissza hozzájuk. Nem akartam a szobában egyedül lenni. Hihetetlen, hogy ezek negyed oráig ezen kattognak, hogy alig szereznek pontot. Mintha 12 évesek lennének de olyan jó hallgatni. Lassan egymást is szétszedik. A következő pillanatban, amint Niall leállt, a többiek csak nézték őt. Ugye nem valami hülye ötlete támadt...

-Karaokezzunk!-na most jött el az ideje hogy lelépjek.-HARRY! Nem mész sehova!-picsába.

-De ne valami szart adjatok.-és Niall nyilván a legszomorúbb zenét nyomja be. Most tényleg bírjam ki sírás nélkül az "Another Love" eléneklését? Niall, ezért elveszem az összes kajádat. A korlátnak nekidőlve kezdek énekelni, a szemem a monitoron, nem mintha kéne a szöveg, csak nem akarok másra nézni. Egyszercsak a lift nyitódását hallottam, de nem érdekelt. Hirtelen érezni kezdtem, ha ezt a zenét végre úgy énekelhetem, ahogy akarom, jobb lesz. Hát úgy tettem. Minden érzelmem beleadtm és elénekeltem. A végén, kinyitottam a szemem és láttam Louis tátott szájjal ál és bámul. Mhm jó tehát hallotta az egészet. Drámaian lelépek inkább. Nem érdekel Niall kiáltása, vagy bárkié. Belépve a szobámba, előveszem a bőröndöm alján lapuló képet rólam és Gemmáról. Következő percben hallom az ajtó nyitódását, de nem az a személy lépett be, akit vártam. Reméltem, hogy Ni vagy Louis jön utánam de nem, Zayn volt az. Én meg csak bőgtem az ágyamon ülve, min egy 3 éves, akitől elvették a nyalókát.

-Harry én..-nyugi Zayn megszoktam.

-Tudom. Sajnálod a dolgot és azt is hogy nem is tudsz segíteni. Ez van.-reméltem nem lesz ilyen szar estém.

-Ha akarod elmesélheted. Bármit ami nyomja a szíved.-nos ha ezt az első napon mondja, nem bíztam volna a szavaiban.

-Gemma a nővérem. Tavaly halt meg egy vonatbalesetben. Tudtam, hogy nem szabad elmennie. De ő menni akart, mert a barátnőjével ment közös programra. Mondtam neki, hogy nem lesz jó, nemtudtam miért, csak egyszerűen megéreztem. Minden nap írok róla vagy neki a naplómba, bárcsak tudná. Mostmeg ittvan még ez a kurva szerelem dolog is.-hiába nem akartam az lenni, megtörtént.

-Sajnálom Harry. Ez a szerelem dolog meg...Azthittem jól kijöttök Noahval?-Noah? oh ő még mindig azt hiszi..

-Noah és én sosem voltunk együtt. Én csak féltékennyé akartam tenni..-oké ezt nembiztos, hogy el kéne mondanom neki.

-Louist.-mmmiiii dehooogy

-Igen. De nem akarom, hogy bármit is tudjon.-bólint, majd megölel. Ezek után maradt még egy kicsit, beszéltem neki Gemmáról, majd mikor feljöttek a srácok, visszament a szobájába. Ezután csak lefeküdtem aludni a képpel a kezemben.