je te laisserai des mots

3♡

Lotts a lépcsőig meg nem áll, majd felrohan s becsapja maga után az ajtót. Első nap a kilencedikben. Ő másik iskolába jár, mert nem zenével akar foglalkozni. Én zongorázom kiskorom óta és emiatt járok ebbe a suliba. Egyébként imádom a zongoratanárom, mert nagyon jófej, de néha nagyon rá tud feszülni a dolgokra. Lehet, hogy ki fog akadni, hogy egy hétig nem leszek itthon. Jövőhéten van ez a szarság és anyám mindenféleképpen akarja, hogy menyjek. Persze próbáltam meggyőzni, hogy ne, egyértelműen nem sikerült.

-Louis, elindítod a filmet?—Phoebe ebben a pillanatban mászik az ölembe, miközben Daisy érkezik egy hatalmas tál pattogatott kukoricával és gumicukorral.

-Ki is választottatok mit szeretnétek nézni?—pedig ennyire nem bóbiskolhattam el.

-Persze, nézzük meg a Luca-t!—aha, szóval valami új mese. Nagyonjó...

-Daisy gyere már!—persze, hogy most kell elmennie "még valamiért" a konyhába.

-Jaj hagyjálmár!—na csak gyere vissza...

-Figyu Phoebe. Ilyesszük meg Daisyt, oké?—ő lassan bólint egyet.—Tegyünk úgy, mintha aludnánk, s mikor visszajön, ijeszd meg.—Sunyi mosolyra húzza a száját, majd rám dőlve egyből "alszik" is. Én eldőlök a kanapén, betakarom magunkat s megvárom Daisyt.

-Na indulha...Hé! Ne aludjatok már!—Daisy rám mászik s elkezdi rángatni a kezem. Phoebe a következő pillanatban ráveti magát Daisyre s elkezdenek verekedni. Na de kurva jó, most szedhetem szét őket. Az a legrosszabb. Megkarmolnak, megcsípnek, sőt képesek egy darabot is kitépni belőled.

-Na elég legyen!—hiába próbálom szétszedni őket, érzem, hogy ezt nem úszom meg sebek nélkül.—Lottie! Gyere segíts egy kicsit kérlek!—kiáltok fel az emeletre s már látom is a szőke haját lobogni lefele a lépcsőn.

-Jaj ne. Megint összevesztek?—hát...

-Igazából csak Phoebe megijesztette Daisyt majd kialakult a bunyó. Szerintem ideje szétszedni őket.—mutatok a még mindig egymást marcangoló testvérpárra. Lottie megfogja Daisy lábát én Phoebe lábát s elkezdjük húzni őket. Lottienak köszönhetően sikerül is, bár van rajtuk egy-két karcolás. Ilyen az, ha sok tesód van.

A film közepe felé jártunk, mikor nem bírtam tovább és bealudtam. Phoebe néha mocorgott rajtam, de nem igazán keltem fel rá. Alapból nem volt eddig egy rossz vígjáték, de nem hiszem, hogy a kedvencem lesz. Kicsit fura nekem, de a lányoknak tetszett.

-Gyerekek gyertek kész a kaja!—oh anya nem tudtál volna egy kicsit később ordítani? Lassan kinyitom a szemem és észreveszem, hogy se Daisy se Phoebe nincs itt, a tévé ki van kapcsolva és a tányérok sincsenek itt már.

-Mennyi az idő?—sétálok ki a konyhába anyuhoz.

-Nahát, jóreggelt álomszuszék.—simítja meg a hátam, ahogy mellém lép. Szememet lecsukva dőlök a vállának és sóhajtok egy nagyot.—Minden rendben?—szegény azóta, hogy Fizz nincs, úgy aggódik mindig.

-Persze, csak fáradt vagyok egy kicsit.—nyomok egy puszit az arcára, majd leülök az asztalhoz. Igazából Fizzyvel álmodtam, ami eléggé megviselt... De nem akarom anyát ezzel terhelni. —Lányok merre?

-Miután elaludtál és végignézték a filmet, átmentek a szomszédba. Lottie a szobájába van. Bezárkózott.—na igen...Lottiet viselte meg szerintem a legjobban ez az egész. Persze anyát is és engem is, de Lottiehoz állt a legközelebb Fizz.

-Megyek, beszélek vele.—felkarolok pár csomag gumicukrot, csinálok két bögre kakaót majd elindulok. Általában ha van nálam édesség és kakaó, sokáig beszélgetünk. Igaz, hogy anya most csinálta meg a vacsit, de ha nem jön le Lottie valamit ennie kell. Tudom, hogy ez csak édesség, de legalább eszik.