je te laisserai des mots

19♡

Louis szemszöge

A picsába! Elhagytam a telóm, de nemtudom, hogy hol. Viszont ahhoz túl késő van, hogy visszamenjek megkeresni.

-Nem hiszem el ezt a szart!-fakad ki belőlem a szobába érve. Szerencsére senki sem kel fel rá, mind a ketten úgy horkolnak, mint akiknek kötelező lenne. Elmegyek tusolni, hátha attól kitisztul a fejem. Szerintem egy fél órát gondolkoztam és nagyon remélem, hogy nem ott hagytam a telefonom, ahol gondolom. De ha mégis, akkor én előbb találom meg. Nem mintha baj lenne, csak félek először így találkozni vele. Igazából nem is az érdekel, hogy ki az, csak had ismerjem meg. Végig ez járt a fejemben, és lassan már melegvíz se jött a zuhanyrózsából. Kiszálltam, megtörölköztem, felöltöztem és elszívtam egy cigit. Aztán megint gondolkozni kezdtem. A családomról, Harryről és ha esetleg, de csak tényleg talán összejönnénk, mit szólna a családom. A kicsiket ismerve, biztosan örülnének neki. Anya nagyon elfogadná és szeretné őt valószínűleg. Apa szerintem tipikus apukásat játszana. Lottie az elején meg se tudna szólalni, ahogy ismerem. Ahogy a gondolataimmal játszadozok és elképzelek egy szép családi képet, majdnem elalszok ebbe a kényelmetlen műanyag székbe. Inkább folytatom az álmodozást alvás közbe.

_____________________

délután, 14:58

Egész kipihenten keltem. Nagyon szépet álmodtam és még akkor sem keserít el, ha Fizz benne volt. Ne értsetek félre, nagyon hiányzik, de ez másféle álom volt. Felülök és már nyúlnék is a telefonomhoz. Na igen, ez a fránya készülék nem kúszott haza magától. 

-Srácok mennyi az idő?-múgy néznek rám, mint akik szellemet láttak.

-Tomlnson, mikor voltál utoljára ennyire kipihent? És mikor keltél ilyen későn utoljára?-nos ezt magam se tudom megmondani, de az biztos, hogy baromi jó érzés.-Egyébként delután három óra van.-HÁROM? ugye rosszul hallok..

-Bassza meg! Azonnal segítsetek nekem!-felkapom a cipőmet és kirohanok az ajtón. Ebben a pillanatban kapnak el a srácok, hogy magyarázzam meg mi folyik itt.-Annyi van, hogy elhagytam a telefonom és nemtudom, hogy hol van, de kurvára kéne. Este hagytam el!-remélem meglesz hamar.

-De Louis enned kell, este kilenc óta nem ettél, baj lehet belőle!-bárcsak Liam ne gondoskodna rolunk ennyire.

-Jó eszek egy szendvicset de utána egyből indulunk keresni!-kellett egy negyed óra míg megcsináltam és megete, de utána egyből elindultukn.

-Merre jártál az este?-Zaynie, ne tégy úgy mintha nem tudnád.

-Könyvtár, hol máshol te lüke?-bevallom, nagyon feszült vagyok.

-Oké, de merre mentél?-mmm kell egy kis idő amíg visszaemlékszem, de szerintem a szokásos útvonalon mentem.

-Ugyan úgy, ahogy szoktam. Követve a kisutcát. De szerinte előbb nézzünk körül itt, a tábor környékén.-haladjunk visszafele. Mármint, odafele. Értitek. Konkrétan majdhogy bemásztunk a terasz alá, de nem találtunk semmit. Végigsétáltunk a medencéig, közbe elhaladtam a göndör mellett. Baszki, piszok jó illata van. Nembaj, nem ezzel foglalkozok, hanem hogy előkerüljön az a szar. Szinte a füvet haraptuk, annyira benne voltunk a keresésbe. Sajnos sehol se találom. Elindultunk a kis utcán de semmi. Kurvára remélem nem hagytam ott és nem a köcsög könyvtáros talál rá, mert akkor nekem annyi. 

-Mi lenne, ha felhívnálak. Úgyis mindig ordít a telefonod olyan hangos.-Zayntől ez nemis olyan rossz ötlet, de nyilván rohadtul parázok.

-Igaza van, szinte sosem némítod le, könyvtárakba meg úgyse jársz hogy tudd, ott le kell.-Persze Liam most oktassál ki kérlek mindenről, köszönöm ezer hála neked. 

-Próbáljuk meg hátha sikerül. De ha felveszi valaki nekem annyi.-Tényleg remélem, hogy megtalálom, mert ha nem, mindenem oda. A képeim a jegyzeteim, minden. Körülbelül 2 perc csengés után felvete valaki. 

-Harry?-Na ne basszatok fel ez biztos, hogy szopatás. Mit keres nálad Louis telefonja?-aztakurvaeget...-Ne is mondj semmit, Lou arca mindent elárul. Várj meg minket.-konkrétan megállt a szívem. HARRYVEL??? TÉNYLEG?? nem hiszem el. Rohanni kezdtem ahogy csak tudtam. Szerintem az adrenalin tett engem ilyen gyorssá, még Zaynt is lehagytam. Nem telt bele 10 percbe és ott voltunk. Végig trappoltam a folyosón és megláttam. Tényleg ő az. Nem hiszek a szememnek. Ezek után már csak a tötétségre emlékszem

_______________________

Szerintem egy ideig elájultam, mert a következő amit észre veszek, hogy Harry pulcsiján fekszem a karjaiba és futást hallok a háttérbe.

-Har..Hazz..-nemtudom mi történt, de kezd kényelmessé válni itt a kezei közt.-Mi történt?-próbáltam felülni, de az ujjaim belecsavartam Harry pólójába és csak rántottam volna magammal.

-Louis figyelj rám kérlek. Ezt lassan idd meg, nagyon lassan!-végig őt néztem. Nem bírtam levenni a szemem róla. Annyira tökéletes. Majd egy kis idő után felálltunk, a srácok segítettek vissza jutni a táborba, felvitt a teraszra és én leültem.

-Harry, nem maradnál itt? Beszélhetnénk.-kurvára féltem, hogy nemet mond. Féltem, hogy nem érdeklem és csak azért segített, mert ő lyen személyiség. Ebben a helyzetben, mindentől féltem.

-Szívesen maradok, ha a többieket nem zavarom.-mikor rámutatott az ablakra rájöttem, hogy ez a két hülye minket néz. Felemeltem mindkét kezem és bemutattam nekik, ez által eltüntek majd kisétáltak az ajtón és "sétálni mentek". Gondolom itt fognak ülni és hallgatózni, őket ismerve. Mintha nem mondanék el nekik mindent. Szinte hihetetlen számomra, hogy itt ül velem szembe mosolyogva, mint aki csak erre árt egész életében. Igaz, én erre vártam. Erre az érzésre, erre a nyugottságra és erre a pillanatra. Előkaptam cigarettámat, éreztem, hogy rá kell gyújtanom, különben ne bírom ezt az egészet. Még mindig majszolgattam azt a sokmindent amit Zayn hozott nekem, nem vagyok nagyon édes szájú, de baromi jól esett ez a sok csoki meg gumicukor. Megkínáltam vele a göndört is, aki egyből ráugrott a gumicukrokra. Tehát ez a kedvence. Mostmár ezt is tudom legalább. Örülök, hogy végül maradt. Annyi kérdésem van hozzá. Hajrá Tomlinson, itt az idő, hogy megismerd életed szerelmét...

neharagudjatok a megvárakoztatásért, de anyám használja a laptopot és nincs minden nap időm írni így:// remélem hamar meg tudom írni a kövi részt nektek<3