𝖙𝖊𝖑𝖏𝖊𝖘 𝖘𝖟𝖎́𝖛𝖊𝖒𝖇𝖔̃𝖑~𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔☑

prológus

•a múltunk•

15 évvel ezelőtt

-Dominik a lányokat nem ütjük!-rikálcsolta az óvónőnk

-De ő kezdje!-mutatott rám

-Az kezdte te pöse!-nevettem rajta majd nekem jött majd megfogta a kezem es elhúzott az udvar másik végébe

-Zója!-nézett a szemembe az ő barnáival amik a mai napig mély nyomot hagynak bennem

-Iken?-néztem fel rá ugyanis már akkor magasabb volt nálam

-Bocsánatot szeletnék kérjni! Tudogy... szerintem szép vaty és... lennél a felesékem?-majd letérdelt elém és elővett a kis zsebéből egy kis gyűrűt

-Hoty én?-néztem rá értetlenül

-Iken.. na akkor mit mondsz?

-Leszek te pöse!-majd föltápászkodott a földről és megpuszilt

7. Osztály

-Zóra! Beszélnünk kell!-szólt hozzám az ismerős hang a hátam mögül és másodpercekkel később az a mámorító illata is megcsapott

-Igen, mondd?!-már ekkor éreztem, hogy ennek nem lesz jó
vége

-Fhu hát nemtudom, hogy hogyan mondjam el, de...

-Igen, Dominik mondd már!-de nem válaszolt semmit csak hallgatott-Van valakid ugye?-apró bólogatás-Akkor ez esetben legyetek boldogak és őt legalább igazán szeresd. Köszönöm neked ezt a pár évet. Légy boldog! Szia.-mondtam és aznap ott elhagytam egy darabot a szívemből az iskolaudvaron

Két évvel ezelőtt

-Apaaaaaaaa!-kiáltottam le az emeletről egy nyári nap majd lefutottam a nappaliba ahol természetesen nem volt senki majd fogtam magam és elindultam az edzőközpontuk felé hamar odaértem és a recepcióstól kapott információk alapján a pálya felé vettem az irányt ami előtt a focisták csendben hallgatták apám hülyeségeit én pedig elkezdtem feléjük futni-Apa, apah, apaaah!-majd elhallgatott és megfordult

-Jaj fiúk ő a lányom Zóra. Zóra fiúk, fiúk Zóra!-mondta amíg kifújtam magam

-Szia!-mondtak egyszerre

-Csá. Szia Andris!-köszöntem én is majd belekezdtem-Nah öhm apa és Andris azt akartam csak amúgy azért futottam szóval, hogy...

-Igen-nézett rám apa és Andris, a legjobb barátom egyszerre

-Húhh szóval... Felvettek!-mondtam már szinte kiáltva mire Andris odajött hozzám, majd egy ölelésbe zárt és felkapott örömében.

-Ügyes vagy kislányom.-mondta apa ezután megveregette a vállam és eltűnt az irodája felé.

-Fhu te ezt egyszer még megütöm! Hogy van szíve elrontani ezt a pillanatot.-drámázott a legjobb barátom

-Csak a szokásos hagyd csak. Na de csak ennyit akartam puszi pá mindenkinek. Andris te meg gyere majd át sziasztok.-búcsúztam el majd hazafelé vettem az irányt.

Sziasztok kedveseim! Ez lenne a "könyvem" nulladik része. Remélem tetszik mindenkinek és nem lett annyira rövid és tömör, mint azt én látom!
Na mindegy.
Olvassátok egészséggel❣
Letti💞