𝖙𝖊𝖑𝖏𝖊𝖘 𝖘𝖟𝖎́𝖛𝖊𝖒𝖇𝖔̃𝖑~𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔☑

(16)

•a meccs•

Zóra

Miután meghallottam apám világotmegváltó tervét legszívesebben felrúgtam volna a holdig. Most gyógyultam ki a gyászból és egy mondattal tette tönkre az újra felépített világomat. Arra is gondoltam, hogy nevet változtatok és elindulok Mexikóba de gyorsan el is vetettem az ötletemet. Helyette inkább fej kiszellőztetés képpen a tornatermem felé vettem az irányt. Félreértés ne essék nem tartottam rossznak az ötletet csak nem szeretek senki előtt sem sírni. Holnap pedig gondolom a média is ott lesz a temetőben délelőtt. Ezért borultam ki annyira.

Most pedig itt ülök fennt a korláton és a számomra legfélelmetesebb gyakorlaton gondolkodom. Feltolom magamat kézenállásba onnét egy három körös lendületből 180°-os szaltó abból fel kézenállás utána egy előre majd egy hátraszaltó és forgással beleállni. Nem nagy dolog de itt ment tönkre a karrirerem és nagyon féltem jelenleg magamat. Főleg a jobb sípcsontotmat. Elég erőt gyűjtve magamon jövök le a korlátomról és porozom be a kezemet amikor is nyílik az ajtó.

-Zavarok?-dugja be a fejét Fanni majd egy kicsivel később az egész testét

-Nem, éppen gondolkoztam.-engedek el egy műmosolyt holott legszívesebben őt is a holdig rúgdosnám

-És min?-kukacoskodik mire újból nyílik a ház legnyikorgósabb ajtaja

-Zavarunk?-sétál be az egész csapat a terembe

-Nem.-ráztam meg a fejemet nevetve

-Tornázol nekünk?-kérdezte csillogó szemmel Szabi

-Hát ha akarjátok...-rántottam meg a vállamat és hallottam meg magam mögül Fanni hangját

-Én is megpróbálhatom? Az iskolában benne voltam a csapatban úgyhogy fel szeretném eleveníteni az emlékeimet.-magyarázott a lány mintha én nem lettem vna ugyanott ahol ő de ezzel nem foglalkozva bólintottam

Így már poros kézzel álltam a gerendám előtt és találtam ki a legkönnyűbb gyakorlatomat. Willi felvetette az ötletet, hogy mi lenne ha versenyeznénk. Tét nem lenne és akinek előbb kijön, hogy Zuzu az veszt. Azért pont Zuzu mert ő volt a kis kabala menyétem amikor még tornáztam. Ezen gondolkodva álltam bele a cigánykerekembe ami az általam ismert gyakorlatok legkönnyebbike.

....

-Mu-tasd-meg!-kántálták nekem a szőnyeg szélén ülő fiúk amikor az utolsó gyakorlatomat mutattam

Mindenki tudta, hogy én fogok nyerni ezért egy picit hagytam magamat. Annyira, hogy már ott tartottunk, hogy nekem is valamint Fanninak is megvolt a Zuz. Így nálam volt az utolsó feladat mutatásának joga. A korlátom előtt poroztam be ismét a kezemet amikor is apa bejött és közölte, hogy mennek a fiúk edzésre. Megbeszéltük vele, hogy mutatok még egyet és mennek. Ezt a gyakorlatomat apám is meg akarta nézni mert közöltem vele olaszul, hogy most mit fog látni így ő is kíváncsian lesett mint az a tízen akármennyi focista a szőnyeg végén. Amikor is felurgottam Andris segítségével...

Innét nem volt visszaút és meg kellett mutatnom mindenkinek, hogy miért is nyertem azt a megszámolhatatlan sok érmet és trófeát amik a polcon roskadtak. A harmadik átfordulás megvolt most jön a 180-as szaltó. Menni fog. Bíztattam magamat és sikerült is. Most pedig a kézenállás és a szaltók. Az elsőt megfogtam most imádkozzunk... SIKERÜLT! Megfogtam a második szaltómat is és éppen, két lábbal értem talajt. Nagyon büszke voltam magamra amikor is elsötétült minden. Nem ez nem lehet, nem most és nem velem!

Másnap

Reggel egy kézzel keltem a derekamon. A tegnap estéből nem emlékszem semmire csak annyira, hogy végre legyőztem a mumusomat. Azt még éreztem, ahogyan megemelnek de mást nem. Ezért nagyot nyelve béztem hátra ahol is megpillantottam az alvó Dominikot*(?!) nem fudtam, hogy hogyan került ise de ha már itt van és ilyen édesen alszik akkor feltérképezem az amúgy tökéletes arcát. Aha hát nem. Az alvópajtim éppen engem nézett amikor kinyitottam a szememte és nem hazudok azt hittem az arcába sikítok.