𝖙𝖊𝖑𝖏𝖊𝖘 𝖘𝖟𝖎́𝖛𝖊𝖒𝖇𝖔̃𝖑~𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔☑

(2)

•Apa•

Zóra

Éppen a kis otthoni kopottas melegítő szettemben tanultam az egyetemre ugyanis megkezdődött a vizsgaidőszak. És ha minden jól megy februártól jelentkezhetek egy másik egyetemre is ahol a számomra legszimpatikusabb orvoslástudományt kezdhetem el tanulni azaz az agysebészetet. Na de vissza a munkához; éppen Szoboszlai gyógyszer- illetve gyógytornászati kezelését dolgoztam ki amikor egy kopogás zavarta meg a munkálataimat. Mindennel is tele lévő padlómon mentem ki éppen az ajtómhoz amikor eszembe jutott, hogy Willi a barátnőjénél van és nem várok senkit ezért gyorsan a kezembe vettem egy paprikaspray-t a biztonság kedvéért és kinyitottam az ajtót.

-Csak nem meg akarsz támadni?-kérdezte tenyérbamászóan Szoboszlai és a kezemben lévő spray-re mutatott

-Dolgom felől ráérnék. De az időm nem engedi sajna. Úgyhogy nyögd ki mit akarsz és húzz el. Amúgy meg honnét tudod, hogy itt lakom? És ami ennél is fontosabb, hogy mit akarsz tőlem?-faggattam az ajtóm előtt álló fiút

-Neked is szia doktornéni. Először is miért akarnál megtámadni? Másodszor meg bemehetnék? Elég hideg van itt kint és az eső is esni fog lassan.-válaszolta a focista és amint kimondta esni kezdett az eső úgyhogy nem nagyon volt más választásom

-Mivel orvosilag elnézve nem lenne túl jó neked most egy helyes kis tüdőgyulladás gyere be de most az egyszer! És ha valamihez hozzáérsz eltöröm a kezed! Meg ha valakinek elmondod, hogy itt voltál nálam immungyengítőt keverek a vizedbe! Nem hiányoznak rólam a pletykák!-fenyegettem meg az ajtóm előtt álló focistát és alrébb állva az ajtóból engedtem be a házamba-Megtenném, hogy elnézést kérjek a kupiért de nem teszem. Nem vagy azon a szinten akinek bocsánatkéréssel tartoznék.

-Beszélsz magyarul?-tette fel a kérdését az előbb említett nyelven amit nem tudtam hova tenni

-Minek neked azt tudni?-szúrtam oda neki csípőből a kérdést már én is a focista anyanyelvére váltva

-Sejtettem csak biztosra akartam menni vele. Leülhetek esetleg?-válaszolta teljes lazasággal a hangjában

-Ha találsz olyan helyet ahol nincsenek papírok akkor ja.-mondtam a focistának aki amint meghallotta lehuppant a konyhapult felőli fotelba- És még nem hallottam annak az okát, hogy miért vagy itt!-néztem a fiú szemeibe amikbe annyi éven át szerelmes voltam de már csak utálatot érzek irántuk-Helyes Zóra nagyon helyes!-szólt a hang a fejemből

-Ott hagytad a kulcsodat az orvosiba és mivel a drága kis Willi barátod másnak csapja a szelet elhoztam. És meg mielőtt kérdezméd a címedet is Willi adta meg. - válaszolta

-És hol a kulcsom?-kérdeztem majd a kezembe dobta az említett tárgyat és csodálkozott azon, hogy elkapom és nem esik ki a kezemből mert idő közben a padlóról kezdtem el felszedegetni a paírokat és rendezgetni azokat-Kösz. Amúgy honnét sejtetted, hogy tudok magyarul?

-A bekeretezett okleveleid magyar nyelven vannak tudtad?-válaszolta ismét szemtelenül majd a tudta nélkül megforgatott a mellkasomban egy kést és mivel hirtelen ért a múltam egy darabkájának felhánytorgatása ledobtam a kezemben lévő papírokat-Rosszat mondtam?-kérdezte egy csepp megbánással a hangjában

-Nem csak... Jó mindegy nem fontos.-válaszoltam majd össheszedve magamat elindultam a konyhámba-Kérsz kávét?-kérdeztem talán egy kicsit túl udvariasan is a fiútól aki idő közben felállt és a bárpultnál lévő konyhaszékek egyikére leült

-Ha kérek amíg megisszuk elmeséled mi történt?-felelte kérdéssel a kérdésre ami nem illik mint tudjuk de ő gondolom nem tanult olyan sok illemtant a múltunkat elnézve így nem is nagyon törődtem vele

-Nem nagyon bízok idegenekben az a baj...-válaszoltam és idő közben kínos csend telepedett ránk ami a telefonom csörgése miatt tört meg

-Nem veszed fel?-nézte a készüléket már a székben ülő fiú miközben nekem annyira forgtak a kerekiem, hogy felő volt meg is hallja

-Amit most hallani és látni fogsz azt senkinek sem mondhatod el ha nem ia érted akkor sem!-néztem rá kérlelően ő pedig csak egy bólintással adta tudtomra, hogy lakat van a száján

-Igen kedves Marco?-köszöntem bele félve a telefonba olaszul

-Zóra hogy képzeled, hogy ilyeneket mondasz nekem? Ezért tartottalak el? Hm? Ezért dobtam ki rád annyi pénzt az ablakon? Ezért voltam az apád? Hogy egy apró botlás miatt eldobj? Eldobd a legfőbb támaszodat? Hm? Zóra? De tudod mit? Már te sem vagy a lányom... Az utolsó kisgyereket abból a putriból a város szélén előbb befogadnám mint téged! Az eb-re pedig ajánlom, hogy gyere és bizonyítsad be, hogy nem csak azért mentél ki németbe, hogy áruld a tested! Mert igen, képzeld kedves ezt is kinézem belőled! A pénzemet amit rád szántam pedig utald vissza és röbbet rám ne számíts! Szia!- vágta a fejemhez apám és mielőtt reagálni tudtam volna erre az egészre kinyomta a telefon nekem pedig a szemim megteltek sós könnyekkel a mellkasomba lévő fájdalom egyre csak erősödött és a telefonomat pedig a szoba másik felére hajítottam mérgemben és a földre rogytam szégyenemben. És ebben az egészben az volt a legrosszabb, hogy mostmár nem volt senkim. Willitől kaptam egy üzenetet, hogy a barátnője nem engedi, hogy lány barátai legyenek és ezért dob el ki tudja hány év barátságot. Lilit nem szerettem volna ezzel is stresszelni így inkább csak magban tartottam a ma este történteket. Szegény Dominik pedig csak egy kulcsot jött visszaadni és most belekevertem egy családi-jobban mondva apa-lánya-vitába. Ahol magamat kéne sajnálnom nem másokat. De most én mégis a széken ülő fiút sajnálom a legjobban, hogy nem ért ebből az egészből semmit. Még egy perc gondolkodás után vörös szemekkel álltam fel a konyhám padlójáról és néztem Szoboszlaira aki egész idő alatt csendben tűrt mindent és várta amíg jobban leszek. Vagy nem tudom de az a lényeg, hogy csendben volt biztos ő is agyalt valamin. Kis isdő múlva felálltam és egész idő alatt éreztem magamon a tekintetét.

-Eljössz velem egyet autózni?-kérdeztem egy kicsit sok gondolkodási idő után még mindig ramaty állapotban a fiútól
-Persze, ha dolgod van akkor nem erőltetem csak így tudom levezetni a streszt és sokszor gyorsan megyek úgyhogy Willi szerint ilyenkor egyedül nem mehetek el sehová.-indokoltam meg a már velem szemben álló fiúnak az imént feltett kérdésem

-Persze de nem akarsz 190-nél kilökni ugye?-válaszolta szórakozottan majd részemről egy nemleges fejrázás után elindultunk a cipőnkért és lementünk az autómhoz
-Közben elmeséled mi volt ez az egész az előbb?-nézett rám miközben a vezetői ülés mellé pattant be és zárta be maga mögött az ajtót

-Igen.-feleltem utan pedig kihajottam a garázsomból és elindultunk az első mekihez kajáért ugyanis nem szeretném éheztetni a mellettem ülő focistát mivel egy elég hosszú útnak nézünk elébe tekintev, hogy nincs célom és cádi viták után elég mérges szoktam lenni így le kell vezezetnem a stresszt szó szerint.

~Szavak száma:1082
~Dátum: '21.09.18.

Letti💞