𝖙𝖊𝖑𝖏𝖊𝖘 𝖘𝖟𝖎́𝖛𝖊𝖒𝖇𝖔̃𝖑~𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔☑

(7)

•a titok•

Zóra

Dominik egyre közelebb és közelebb jött amíg a hátam a fallal nem találkozott. Tudtam, hogy innét nincs visszaút és valahogyan nem is akartam, hogy legyen. A szemei az én zöldjeim és a szám közott cikáztak. De nem sokáig ugyanis egy perccel később már a nyelve bejutásért könyörgött a számba amit meg is adtam neki...

Az álmodozásomat Dominik zörgése zavarta meg amit be kell vallani a szívem mélyén egy kicsit talán bántam. A bőröndömet próbálta leemelni az asztalról több-kevesebb sikerrel.

-Ha rá esik a lábadra csak sajnálni foglak!-mondtam neki még a párnába fúrt fejemmel

-Jó reggelt neked is!-dünnyogte és végre levette azt a szegény bőröndöt az asztalról

-Lehetne jobb is.-közöltem vele és már felé fordulva néztem, ahogy épp ügyködik valamin

Így éppen elég időm volt ahhoz, hogy egy lenge pólóval takart izmos hátát jobban szemügyre vegyem. Pár pillanat múlva egy határozott mozdulattal megfordul és két kávés csészét a kezében tartva egyensúlyozott felém. Mikor mellém ért a kezembe nyomta a hercegnős bögrét és a tv távirányítóját. Miután a kezében lévő versenyautós bögrével mellém ült tartva a tisztes távolságot bekapcsoltam a tv-t.

-Miért ilyen a bögrém?-vettem szemügyre az előbb említett tárgyat

-Azért mert egy hercegnőnek hercegnős jár.-mondta kisfiús mosollyal az arcán

-Ha lesz időm majd elolvadok.-forgattam meg én is vigyorogva a szemeimet
-És a tiéd miért versenyautós?-kérdeztem közben a kezében gőzölgő bögrét és a szemeit csodáltam

-Mert olyan gyors vagyok mint Villám McQueen!-húzta ki büszkén a mellkasát

-Hát inkább olyan okos mint Matuka!-romboltam a fiú egóját aki idő közben már a tv-nek szentelte a figyelmét amin még mindig nem találtam meg a megfelelő műsort amíg meg nem láttam egy Barbie-s mesét
-Uu nézzük ezt!-figyeltem nagy áhítattal a képernyőt

-És akkor meg én vagyok a gyerekes!-nevetett fel fájdalmasan

-Hát nem is én. De maradj csendben nem hallom!-csitítgattam a fiút aki látszólag megértette

Amikor már vége lett a mesének és a kávénknak közöltem Dominikkal, hogy elmegyek fürdeni. Egy ferde nézés és egy tipikus "nélkülem" kérdéssel elengedett szerncsére. Negyed óra alatt készen is lettem mivel nem volt sok dolgom. Egy fekete farmert és egy fekete trikót majd egy spongyabobos titokzoknit magamra véve kimentem a fürdőből és a még mindig ágyon fekvő Szoboszlaival találtam magam szemben. A bőröndömhez lépve elpakoltam benne az alvós ruhámat és a táskámban pakolászva közöltem Dominikkal, hogy menjen le enni.

-Te nem jössz?-kérdezte az ajtóban amikor már zártam be az ajtót

-Majd talán este.-mondtam mosolyogva a fiúnak majd sarkon fordulva elléptem az orvosiig

Végig magamon érezve Szoboszlai tekintetét léptem be a szobába. Valamit tudhat ez a fiú ami nekem nem fog tetszeni. Gondolkodtam magamban közben pedig észre sem véve minden papírt csoportosítottam és elpakoltam. A szükséges, aláírásra váró papírokat magamhoz véve battyogtam el a lifthez. Beszállva a felvonóba vitettem le magam a hotel éttermébe mivel még mindenki ott volt beleértve az edzőt is akinek az aláírásaira van szükségem így a szememmel megkeresve a férfit dugtam az orra alá a papírjaimat foglaltam helyet mellette valamint figyeltem az arcán lévő vonásokat amik fáradságra utaltak.

-Nem aludt valami fényesen az este ugye?-vettem jobban szemügyre a szemei alatt ékeskedő karikákat

-Tudja kedves, ha magának kellett volna Sidneyék mellett aludnia ön is így nézne ki.-nevett fel keserűen amivel az én arcomra is mosolyt csalt
-Magácska hogy van?-fürkészte a szemeimet de nem tudodott belőlük kiolvasni semmit így inkább a kávéjának szentelte a figyelmét

-Nem tegezne?-néztem a férfire aki mosolyogva bólintott egyet
-Köszönöm. Na de visszatérve a kérdésére a történtekhez képest egész jól viselem szerintem.-mondtam a férfinek aki figyelmesen hallgatott

-Hát az apádhoz képest te meg sem érzed.-mondta a férfi és az amúgy is instabil lelki állapotomat most egy mondtattal borította fel

A könnyeim akaratlanul is utat törtek maguknak amit próbáltam az alsó ajkaimba folytani és közben már véresre harapdáltam őket. Egy elfelejtett telefonra hivatkozva felsiettem a szobámba de a könnyeim ezúttal már patakokban csorogtak le az arcomon és már-már futva sétáltam a szobámhoz. Annak ajtaját szinte feltépve tűntem el a fürdőben aminek az ajtaját magamra zártam és a csapot megnyitva engedtem szabadon a könnyeimet. Kb. fél órát ülhettem ott amikor kopogást hallottam az ajtón. Fél métert arréb csúszva folytottam el magamban a sírást. Pár pillanat múlva Dominik csusszant be a kis lyukon ami az ajtó és köztem volt. Felnézve rá követtem a tekintetét ahogyan feltérképezi a fürdőt. Mikor végzett ezzel a tevékenységével rám vetette a tekintetét és egy kis hezitálás után mellém ült és már izmos karjaiban törtek maguknak újból és újból utat a könnyeim.

-Mi történt bubu?-tolt el magától egy pillanatra

Ekkor esett le az, hogy ez volt az a dolog amit ő tud és nekem nem fog tetszeni. Ez úgy is lett, ahogyan megjósoltam. Minden erőmet összeszedve próbáltam meg a szemébe nézni és válaszokat keresni de csak a pólójáig jutottam ami azinte már teljesen vízben úszott a sírásom miatt.

-Mit mondtál?-néztem fel rá egy idő után kikerekedett szemekkel

~Szavak száma:827
~Dátum:'21.10.19. kedd

Letti💞