𝖙𝖊𝖑𝖏𝖊𝖘 𝖘𝖟𝖎́𝖛𝖊𝖒𝖇𝖔̃𝖑~𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔☑

(17)

•felálltunk•

Zóra

Lefújták az első félidőt. 2-0-át hoztak össze a fiúk ami nem teljesítmény. A csapatot vezetve mentünk be az öltözőbe ahol apám és Ádi után én mondtam beszédet.

-Szarok vagytok.-jelentettem ki és szólásra nyitott szájak fogadtak
-Ne beszéljetek bele ez van. Hogyha képbe lennétek a foci fogalmával ami senkinek nem jött össze eddig akkor talán nem lenne ilyen gyönyörű az eredményünk. Még az is lehet, hogy rúgunk valamit. Mint mindenki én is azt mondom, hogy nem a kapuson múlik mert neki azt a helyzetet hozta ki a "védelem"-rajzoltam macskakörmöket a levegőbe
-Ami nem volt sehol! Mert mindenki középen kergetőzött mindenkivel és a szélen nem volt senki! Állítólag mindenkinek van egy embere de ti nem így gondoltátok. Most új lappal kedzünk, a föld alól. És ha úgy mertek lejönni arról a kicseszett pályáról, hogy nem rúgtatok gólt akkor mindenkit felpofozok!-fenyegettem őket meg
-Köszönöm a figyelmet! Hajrá Magyarország!-fejeztem be és mentem ki az öltözőjükből

Minden egyes szavamat komolyan gondoltan és egy cseppet sem bántam meg őket. Mikor kiértem a hosszú folyosóról leültem a székembe és egy kicsi várakozás után megjelent mindkét csapat és elkezdődött a második félidő. Andrisnál volt a labda és Dominikkal passzolgatva vitték fel nagyon szépen a kapuig és Andris rúgta. Gól. Feltette a partjelző a zászlóját és én pedig a kezemet ami azt jelenti, hogy jöjjenek ide.

-Úgy játszotok mint a favágók. Emberek ez nem jellemző rátok. Úgyhogy kapjátok össze magatokat kurva gyorsan mert ha így folytatjátok tényleg megverlek titeket. Andriska szép volt a lesgólotok!-osztottam ki őket valamint dícsértem meg Andrisékat

-Nyerd meg nekem kérlek!-húztam vissza Dominikot egy pillanatra

-Megpróbálom!-ígérte és ölelt meg
-De akkor hagyd nyitva a szobaajtódat!-suttogta a fülembe amire én csak nevettem és rácsapva a fenekére engedtem vissza a pályára

Miután lecsesztem a csapatot egész szépen játszottak. Oly' annyira, hogy a lesgól után rúgott egyet Nagy Ádám. Középkezdés után nagyon megindultak a törökök és a mi térfelünkön játszottak amikor Dominik megszerezte a labdát és a világ legszebb módján indította Szabit aki egy góllal hálálta meg Dominiktól a kapott labdát. Lesz még jutalma este. Gondolkodtam magamban amikor is megint nálunk volt a labda. Fiola indította Dominkot aki leadta Willinek és így passzolgattak tovább. Mikor már kellő távolság volt a magyar középpályás és a török kapus közül nagyjából a tizenegyes vonalától rálőtte amivel megnyertük a meccset.

-Nyerünk Zóra nyerünk kislányom!*-örvendezett apám ugrálva amikor a fiúk hozzánk vettek az irányt gólöröm közben

A gólrúgónk először engem ölelt meg majd ránkborult az egész csapat. Egy "köszönömöt" suttogtam a fülébe amire egy puszit kaptam válaszul. Mikor felálltak ismét középkezdésre. Ezt a maradek tíz percet már teljes extázisban játszották végig ugyanúgy mint ahogyan a szurkolók figyelték őket.

A hármas sípszó után az egész csere"pad" egy emberként rontott be a pályára. A szememmel Andrist kedztem keresni és amikor megtaláltam futva ugrottam a nyakába ő pedig bénán ölelt vissza valamint tartott meg. Mikor már kellőképpen kisírtam magamat neki elindultunk a csapattal magunk mögött az öltözőbe.

Mikor már odaértünk egy félmeztelen férfiakkal teli szoba fogadott de előtte még egy kis pezsgő landolt a nyakamban.

-Megvan, megvan, megvan! Zóra bazdmeg megvan!-rángatta a vállaimat a csapatkapitány miután tiszta alkohol lett a ruhám

Én pedig csak fejet csóválva megöleltem. A fejemet a mellkasába fúrtam ami nem volt a legfényesebb ötletem ugyanis egy tiszta vizes bőrfelülethez ért az arcom és csak reménykedni tudtam, hogy a szempillaspirálom tényleg vízálló mint azt írták rajta. Amikor befejeztük tapsoltam kettőt és felálltam az öltöző közepére helyezett asztalra, hogy meg tudjam köszönni nekik a játékot.

-Na hát drága gyermekeim. Mint azt gondolom már apám elmondta nagyon ügyesek vagytok és eszméletlen büszke vagyok rátok, hogy a béka segge alól tudtatok nyerni. Hogyha így folytatjátok akkor még talán az eb-re is kijutunk*. Apa még annyit üzent, hogy annyit igyatok amennyit ki tudtok magatokból józanítani holnap utánra.-mosolyogtam a társaságra
-Most a csapból is ez fog folyni ezért kérnék szépen mindenkit, hogy ami esetleg rólam szól cikk abból ne olvasson el semmit mert nem lesz igaz! Most pedig öltözzünk és menjünk haza utána meg a városba. Legkésőbb fél tizenkettőre legyen mindneki lent a lift előtt, hogy minél előbb elkezdhetjük az éjszakát ugyanis Az éjjel soha nem érhet véget!...-kezdtem bele az éneklésbe amit egyből folytatott az öltözőben mindneki

Leszállva az asztalról mentem ki az öltözőből most kíséret nélkül. A saját tempómban sétáltam a hátsó parkolóig ahol is gyorsan beültem az autómba és amennyire csak engedte a forgalom hazamentem a ruhámért majd vissza a Telkibe.

Köszönve a recepciósnak indultam fel a szobámba ahol a lehető leggyorsabban kedztem el készülődni. Vissza akarom hódítani Dominikot.-csengett a fülemben a hang aminek megfogadva a tanácsát kezdtem bele a hajam hullámosításába. Ezt egy tűzpiros rúzs követte ami a számat emelte ki. Mint a régi szép időkben.-morfodíroztam ismét. Mikor már nagyjából késznek nyilvánítottam magamat test-ügyileg kimentem az ágyamhoz és a fekete színben pompázó szépséget kezdtem el magamra aggatni. Mikor ezzel készen voltam gyorsan elpakoltam magam után a fürdőben. Onnét kijőve vettem fel a fehér Nike Air Max cipőmet. Igen, tudom, hogy a sportcipő-miniszoknya sosem voltak barátok de tekintettel léve arra, hogy rajtam támaszkodik meg majd mindenki a görbébb lepéseiknél ezt láttam a legjobb megoldásnak. Amikor ezzel is készen voltam leakasztottam a kis apró kézitáskámat a fogasról ami a pénztárcámat, zsepit illetve a szobámat záró kártyát rejtette. Majd később még a telefonomat is beletettem.

Mieltőtt kiléptem volna az ajtón vetettem magamra még egy utolsó pillantást. Tökéletes.-mosolyogtam majd végre elhagytam a szobát. A lépcsőre lépve egy aprót megingott az önbizalmam de apa megnyugtató nézése és vigyora amit úgy kaptam, hogy csak én lássam megerősített abban, hogy szép vagyok és nem kell félnem. Mikor a lépcsőfordulóban felnéztem a társaságra ahol tátott szájak és bíztató mosolyok fogadtak. Én mégis Dominikot kerestem aki egy pimasz mosollyal nézett rám vissza egy ismeretlen lány társaságában akire szerintem nem figyelt. Andris volt az első aki elindult felém és belekarolva indultam el az egész bagázzsal magam mögött az éjszakába.

*eb-re is kijutunk: nemtudom, hogy edig mit írtam de most jelenleg a selejtezők vannak

*nyertünk: nem, nagyon döntetlen lett csak így kellett írnom a story-hoz

~Szavak száma: 1023
~Dátum: '21. 11. 23. kedd

Letti💞