𝖙𝖊𝖑𝖏𝖊𝖘 𝖘𝖟𝖎́𝖛𝖊𝖒𝖇𝖔̃𝖑~𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔☑

(8)

•végre otthon•

Zóra

Miután nagy nehezen kijutottam fürdőből mindent beledobáltam egy kisebb tákskába. Sietősen felkaptam magamra a cipőmet és igyekeztem kevés idő alatt nagyon messze menekülni. Ami szerencsémre össze is jött mert nem tudom milyen úton-módon rátaláltam egy kis tóparti kávézóra. Ott elfoglaltam a legtávolabbi asztalt és a gondolataimba meredve iszogattam az idő közben már kihűlt lattemat. Miért most? Honnét tudta meg egyáltalán? Ki mondta el neki? Lili vagy Willi? És mit csináljak ezután? Vissza kén menjek? El kéne meneküljek? De nekem ott a munka. Nem adhatom fel! Nem lenne büszke rám a húgom!-pörögtek a gondolatok a fejemben.

Éppen fizettem és indultam vissza a lehető leghosszabb úton a szállodába amikor is megcsörrent a telefonom. Előhalászva a zsebemből emeltem a törött készüléket a könnyel áztatott arcomhoz és szóltam bele.

-Igen?-kérdeztem magyarul

-Zazi. Ha tudnád mennyire hiányzott a hangod!-mondta a vonal másik végen lévő legjobb barátom
-Hogy vagy babszi?-tette fel kicsit lehangoltam de annál vidámabban a kérdését

-A lehető legszarabban.-közöltem vele és újra elkedztem sírni

Ő pedig türelmesen megvárta amire összeszedem magamat. Meghallgatott és tanácsokkal látott el. Nem utolsó sorban pedig felvidított. Így viszonylag jó hangulatban szedtem össze a ruháimat már a szállodai szobámban ahol szerencsére már nem volt senki így nyugodtan pakolásztam. Egészen addig amíg nem kopogott valaki. Hirtelen összerezzentem mert nem számítottam rá, ugyanis a fiúk már rég a stadionban vannak. Elbattyogtam az ajtóhoz és kinyitottam.

-Zavarok?-kérdezte Lili

A félreállásommal jeleztem neki, hogy nem így bejött és leült az ágyra. Legnagyobb meglepetésemre elkezdett a tegnapi napjáról beszélni ami nagyon meglepett mivel ő nem az a fajta aki ilyen csajos pletykákban benne van. Ha csak nem róla szól. Amikor ő is és már én is a liftet vártuk egy pillanatra megfordult a fejemben az, hogy elmondom neki a délután történt eseményeket de inkább hagytam. A taxiban ülve álmododztunk közösen a barátnőmmel, hogy milyen lesz a stadion és a hangulat ugyanis még egyikünk sem volt kinnt Salzburgba. Főleg nem a stadionba. Szerencsére várt ránk a játékos parkolónál kettő biztonsági őr így nem vesztünk el és nem is raboltak el. Viszonylag jó kedvvel húztam magam után a kis rózsaszín színben pompázó bőröndömet amikor Lili megbökte az oldalamat.

-Te hallod az ott neked balra nem a Sallai?-tette fel kérdését mire rá emeltem a még mindig napszemüveggel takart arcomat

-Miért vernek engem onnét fentről?-suttogtam vissza a lánynak végigmérve a másik kis férgünket

Tény, hogy Rolanddal nem volt túl fényes a történetünk nem panaszkodtam senkinek róla. Egy nyílt titok volt az osztályban, hogy szegényem reménytelenül szerelmes belém. Mindig flörtölgetett velem de nem vettem komolyan egészen addig míg a mosdóban meg nem történt az amit senkinek sem kívánok. Sallai Roland majdnem megerőszakolt. És hogy miért csak majdnem? Mert a világ legnagyobb szerencséjére Lukács Viki (igen az a kézliabda válogatott Lukács Viki) és kiosztotta a patkányunkat. Azóta vele is a lehető legjobb a kapcsolatom. Ha lehet elmegyek a meccseire és az első sorból szurkolok neki. Na de visszatérve a mosdós dologhoz azóta Rolanddal megbeszéltem a dolgot és kiderült, hogy egy picit drog hatása alatt volt ezért nem tudott magán uralkodni. Nem mondom azt, hogy megbocsájtottam neki de ilyen "szia mizu?" dolgokra válaszolok neki megpróbálok nem undorodva ami látszólag megy. De belülről egy kicsit sem könnyű.

....

A meccsen szerecsére nem volt rám szükség aminek be kell valljam ma örültem ugyanis nem hinném, hogy nagyon tudtam volna koncentrálni a munkámra a történtek miatt. A játékos parkoló felé baktatva búcsúzkodtam a csapattól mert azért egy hét az mégis egy hét. Mindenkit jó szorosan megölelgettem míg a sor végén haladó Willi és Domink pároshoz valamint a mögöttük lévő Sidney Lili párhoz értem. Willi csak a kezét nyújtotta, még azt is félve így a kezét megfogva magamhoz húztam egy hosszú baráti ölelésre.

-Ha haza értem el kell menjünk kávézni. De ha valami történik hívj!-adtam ki a parancsaimat amire egy bólintás volt a válasza

Kikerülve őt értem oda Lilihez akit szintén jó erősen megöleltem. Neki nem mondtam semmit úgyis minden nap hív és ír így hagytam. A mellette lépkedő középpályáshoz már volt egy pár szavam.

-Mindjárt visszaadom!-fordultam Lili felé aki egy mosolygós bólintással jelezte, hogy nincs gondja vele
-Kedves macskajancsi! Én elhiszem, hogy így meg úgy szereted de ha... Akár egyszer is úgy hív fel, hogy sír és miattad sír akkor megverlek. Vagy azt mondja, hogy nem foglalkozol vele és nem érzi, hogy szereted akkor meghalsz. Ha azt látom rajta, hogy szenved és miattad szenved akkor megütlek. Ha nem viszed el randizgatni minden héten legalább egyszer akkor felejtsd el. Van nála esélyed nagyon is sok de nem rontunk ajtóstul a házra értve vagyok?-néztem rá komolyan

-Megértettem és megígérem, hogy vigyázni fogok rá!-mondta

-Remélem is! Na most menj és szerezd meg de ne felejtsed el amiket mondtam-ráztam vele kezet és engedtem útjára a fiút

Megvártam amíg mindneki felszáll a buszra és elindulnak. Mikor már kiértek a parkolóból hívtam magamnak egy taxit és a reptér felé vettük az irányt. Nekem előbb indul a gépem így mikor odaértem csak a becsekkolásra volt időm és már rohantam is a gépemre. Szerencsére minden a legnagyobb rendben ment. Az úton aludtam és tanultam. Mikor megérkeztem a világ legjobb érzése kerített hatalmába főleg amikor megláttam Andrist a csomagommal a keze alatt. A kabátomat magamra kapva futottam felé és urgottam a nyakába. Mikor kiölelkzetük magunkat elindultunk kifelé.

-El sem tudom mondani mennyire hiányoztál!-néztem a mellettem sétáló kereszttestvéremet mosolgyogva

-Szerintem te nekem jobban!-válaszolta kicsit könnyes szemmel

-Ne sírj te!-boxoltam a vállaba finoman amire megölelt

-Nem sírok csak allergiás vagyok arra, hogy ennyi ideig nem ettél!-cseszett le picit

-Honnét?-néztem rá napszemüvegem mögül

-Vannak forrásaim. Na de menjünk akkor enni!-utasított és a rózsaszín bőröndömmel maga után indult el a város legjobb étterme felé

-De én...

-De te éhes vagy!-vágott a szavamba

~Szavak száma:968
~Dátum:'21.10.26.

Letti💞

Nagyon nagyon boldog szülinapot! Adel1026 💝