•vége•
Dominik
-Ezeket légyszi vidd el Zórának!-adott egy adag kulcsot és egy cetlit a kezembe a csapattársam majd eltűnt az ajtó mögött
Tegnap még rajtam nevettek ma pedig egész nap kerülik egymást. Zűr van a paradicsomban?-tettem fel magamnak a kérést miközben elindultam az autómhoz és írtam be a cetlin állt címet majd elindultam
....
Éppen készültem megtörni a közénk telepedett kínos csendet Victoriánál mikor az asztalaon lévő telefon rezegni kezdett.
-Nem veszed fel?-utalatam a még mindig kitartóan rezgő IPhone-ra a pulton
-Amit itt hallasz és látsz még ha nem is érted senkinek sem mondhatod el!-szegezte felém a muatóujját és egy bólintással adtam tudtára, hogy bennem bízhat. Keserű de annál szélesebb mosollyal vette fel végre azt a telefont a pultról és olaszul szólt bele. Egy ideig csak csendben hallgatott aztán könnyekkel teli szemmel dobta el a nem kis értékű készüléket szinte a háza másik felébe majd a földre rogyott és egy percig csak sírt. Úgy nézett ki mint egy kislány akinek meghalt a cicája. Lehet így volt. Nemtudom. Egy perccel később már arra lettem figyelmes, hogy az előbb összetört kislány helyébe most egy telejsen határozott és céltudatos nő lépett. Mintha kicserélték volna. Egy pillanatig még néztük egymást és látni lehetett a lányon, hogy nincs jól. Vörös szemek piros ajkak. Mint aki most sírt végig egy éjszakát.
-Eljönnél velem autózni?-szegezte nekem a kérdését mire értetlenül meredtem a lányra-Persze ha sok a dolgod nem erőltetem csak így tudom levezetni a feszültséget és egy picit gyorsan szoktam menni és Willi mondta, hogy meg ne próbáljak ilyenkor egyedül menni. Ezért kérdeztem de ha nem akkor megértem.-mondta el egy szusszra és felő volt, hogy a végére elájul
-Ha elmegyek elmeséled mi történt?- kérdeztem mire bólintott és elindult az ajtója felé majd 100-al száguldoztunk Lipcse belvárosában amikor a sofőröm egyet gondolt és bekanyarodtunk a mekibe(?!). Értetlenül néztem a mellettem ülő lányra.
-Most mit nézel? Nekem is vannak szükségleteim.-nézett rám a kisírt szemeivel-Mit eszel?
-Valami diétás szart.-válaszoltam és kis gondolkodás után megszólalt
-Fél perc és jövök. Ne nyúlj semmihez mert eltöröm a kezed-mondta és rámcsapta az ajtót
Engedtem a kísértésnek és körülnéztem az autojában ami valljuk be kicsit sem illett egy nőhöz. De a belseje annál inkább. Sehol egy eldobált üdítős doboz vagy egy szemét. Pont mint az én kis autócskámban. Nem bírtam magammal és megnéztem a kesztyűtartót. Volt benne pár kép egy a legjobb barátnőjével, egy Willivel, egy Andrissal és egy az anyukájáról. Vagyis feltételezem, hogy a nő az volt. A gondolkogásomat az ajtó nyitódasa zavarta meg és mellé Zóra ideges de nyugodt hangja.
-Elmondtam, hogy ne nyúlj semmihez ugye?-ült le mellém és csapta be maga után az ajtót
-Igen.-válaszoltam lemondóan és elhatároztam, hogy rákérdezek majd idővel az előbb látott képekre
-Mindegy. Hoztam kaját. -nyomott a kezembe 2 zacskó kaját
-Nem lesz ez egy kicsit sok?-néztem a zacskókat és a vékonyka lányt ott mellettem
-Majd legfeljebb írunk fel pár fogyasztótablettát.-közölte úgy, mintha azt mondta volna, hogy süt a nap és idő közben kiálltunk a parkolóból és egy számomra ismeretlen úton indultunk el. Ahol a lány szemmel láthatóan rutinosan mozgott
-Hova megyünk?-kérdeztem mire a sofőröm csak megrántotta a vállát jelezve, hogy neki sincsen célja
....
Egy ideje csak a lány szipogását és a kurva hangos zenét lehetett hallani ami miatt felő volt, hogy halláskárosodást szenvedünk holnapra. Lipcsét már régen elhagytuk és egy ideje 180-nal száguldoztunk valamelyik autópályán. A kemény nőt akit én láttam a mellettem ülő nőben annak mostmár nyoma sincs sőt egyre inkább egy összetört kislány lépett a helyébe.
-Hol vagyunk?-törtem meg a csendet ugyanis idő közben vettem a bátorságot és lekapcsoltam a zenét
-Autópályán.-emelte rám a sírástól vörös szemeit -A szemed ki fog esni ha így nézel!-vette viccesre a figurát és elmosolyodott. Istenemre mondom láttam már ezt a kislányos mosolyt valahol -De amúgy viccen kívül remélem, hogy még Németorszban.-vette komolyan a kérdésem
-Nekem aztán mindegy-rántottam meg a vállamat -Elmeséled, hogy min voltál kiakadva a házban?- kívancsiskodtam mire sóhajtott egy nagyot és elkezdte
-Apával összevesztünk. Tegnap is meg ma is és tegnap olyanokat vágtam a fejéhez amit nem kellett volna de már nagyon kivoltam a sok stressz meg ilyesmik miatt. Öhmm... Ja igen és akkor amiket mondtam neki azokat abban a pillanatban megbántam amint kimondtam és ugye a karma ma visszaadta amit én adtam apának tegnap. És azt mondta, hogy nem vagyok a lánya és, hogy felejtsem el.- mesélt a lány és idő közben megfordultunk az úton mert gondolom már el volt fáradva vagy meg akart tőlem szabadulni
-És a képek? -kérdeztem újra mivel utáltam csendben autózni és a kíváncsiság is fúrta az oldalam
-Azokhoz senkinek semmi köze.- válaszolta flegmán és egy könnycsepp gördült ki a szeméből amit gyorsan letörölt és a kezét a váltóra helyezte amit kedvem támadt megfogni még ha nem is tudtam, hogy mik a terveim utána amint ezt megtettem rám emelte érzelem mentes tekintetét. -Kezedet most vágjam le vagy majd később?-kérdezte felhúzott szemöldökkel és lelökte a kezemet a sajátjáról és gyorsabban kezdett el vezetni
-Most van az, hogy megvárod amíg 190-nel megyünk és kilöksz?-kérdeztem egy kicsit félve de annál nagyobb mosollyal a számon
-Meglehet.-rántotta meg a vállát -Most ne nézz így!-mondta vigyorogva esküszöm ez a lány egy külön életstílus
....
-Fhu te Willi én nem tudom de nekem ez a Zóra nagyon ismerős valahonnan.-mondtam telefonon keresztül a legjobb barátomnak akit amint Victoria hazahozott felhívtam mert valami nem volt velem okés
-Hát kedves Dominik ő az exed. -közölte velem a német mire teljesen lefagytam
-Mivan? -kérdeztem egy perc gondolkodás után. Akkor ezért volt nekem olyan ismerős a mosolya. Gondolkodtam magamban
-Igen. Egész ovodában és hetedikig együtt voltatok amíg te meg nem csaltad azzal a Fanni csajjal.- adta meg a válaszát a kérdésemre -Willi szerelmem gyere enni!- hallottam a vonal másik oldaláról Anne hangját -Bocs tesó, de nekem mennem kell holnap gyere edzést nézni! -köszönt el a német és bontotta a vonalat
Miután letettem én is a telefont elindultam fürdeni, hogy egy kicsit felfrissítsem magam ez után a megterhelő információ után. Fürdés után ettem egy keveset és sorozatoztam, hogy elfelejtsem Victoriát de nem ment. Egyfolytában kavarogtak a gondolataim.
-Holnap beszélni fogok vele!- mondtam a hangnak a fejemben majd megterveztem, hogy mit fogok neki mondani és kis idő múlva elaludtam
~Szavak száma:1051
~Dátum: '21. 09. 23. csütörtök
Letti💞
أنت تقرأ
𝖙𝖊𝖑𝖏𝖊𝖘 𝖘𝖟𝖎́𝖛𝖊𝖒𝖇𝖔̃𝖑~𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔☑
أدب الهواة𝐙𝐨̀𝐫𝐚 𝐑𝐨𝐬𝐬𝐢 𝑂𝑙𝑦𝑎𝑛 𝑗𝑜́ 𝑡𝑎𝑛𝑖̄𝑡𝑜́ 𝑣𝑜𝑙𝑡 𝑜̃, 𝑎𝑚𝑖𝑙𝑦𝑒𝑛 𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑘𝑒𝑙𝑙𝑒𝑡𝑡, 𝑒𝑠𝑧𝑡𝑒𝑛𝑑𝑜̃𝑛 𝑎̄𝑡 𝑎𝑠𝑧𝑡𝑎𝑙 𝑎𝑙𝑎𝑡𝑡 ℎ𝑒𝑣𝑒𝑟𝑡𝑒𝑘 𝑎 𝑘𝑜̈𝑛𝑦𝑣𝑒𝑘. 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝑆𝑧𝑒𝑟𝑒𝑙𝑒𝑚𝑛𝑒...
