𝖙𝖊𝖑𝖏𝖊𝖘 𝖘𝖟𝖎́𝖛𝖊𝖒𝖇𝖔̃𝖑~𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔☑

(19)

•megvalósított gondolatok•

Zóra

Reggel a bevilágító napsugarak keltettek mivel este nem húztuk le a redőnyöket. Dominik mellettem békésen aludt összekuszált hajjal és a párnától nyomos arccal. Visszaemlékezve az este történtekre egy erőtlen mosoly kúszott az arcomra ami azonnal le is fagyott, ahogyan kopogtak az ajtón. Óvatosan felkelve az ágyból rúgdostam arrébb a szétdobált ruháinkat és nyitottam ajtót. A másik oldalon Bendi állt ezért egy kis görccsel a hasamban mosolyogtam vissza rá.

-Na mizu?-kérdezte köszönés nélkül

-Semmi mi legyen?-válaszoltam

-Reggeli úgyhogy indulás van lefelé.-közölte

-Tíz perc!-nyomtam el egy ásítást

-Várunk titeket!-jelentette ki amin meglepődtem

-Minket?-kérdeztem vissza értetlen fejjel

-Szerinted miért nincs Dominik sehol máshol és miért van rajtad a meze?-mutatott rajtam végig

-És ha nem jött vissza este?-húztam az agyát amit egy világfájdalmas fejjel díjazott
-Egy próbát megért na!-tettem keresztbe a kezeimet durcásan a mellkasom előtt

-Amúgy jól áll a mez!-vigyorgott az arcomba amire megforgattam a szemeimet

-Szia Bendi!-csuktam be az ajtót és feküdtem vissza Dominik mellé

-Ki volt az?-dörmögte álmos hangon amikor hozzábújt a mellkasomhoz

Miután közölten vele a sajnálatos hírt még egy pici semmittevés után elfoglalta a fürdőmet ugyanis "neki is készülnie kell". Ezért beletörődtem és én is elkezdtem kutakodni a bőröndömben. Egy vékony haspólóra valamint egy fekete rövidnadrágra esett a választásom a hajamat pedig egy laza kontyban fogtam össze. Mivel Dominik már kijött hála égnek a fürdőmből ezért a papucsomba belépve a telefonommal a kezemben vettük lefelé az irányt.

-Hogyha kérdezik akkor majd én huzdok te meg bólogatsz. Nem hiányzik nekem apám maláriája!-ismertettem a tervet a liftben álló fiúval aki bólintott rá egyet

A felvonóból kiszállva az étkező felé vettük az irányt ahol már a kissé hiányos válogatottal és apámmal találtuk magunkat szemben. Egy tányérral a kezemben mentem oda a szülőm mellé aki egy szigorú pillantással adta a tudtomra, hogy beszéde van velem. Ennyit az evésemről. Feszengve foglaltam helyet a férfi előtt és komoly arccal kezdtem hallgatni, ahogyan olaszul kioszt.

-Mit művelsz Zóra? Dominikkal itt összefekszel aztán meg úgy jössz le mintha semmi nem történt volna? Mit képzelsz te magadról? Ő boldog párkapocsolatban él te pedig irigykedsz ezért elrontod!-dorgált le már állva amit faarccal hallgattam végig egézsen addig amíg ki nem tért arra, hogy irigy vagyok

-Én vagyok irigy? Én? Hogyha egy kicsit is ismernél drága apám tudnád, hogy ő lenne az utolsó ember akire az lennék. Apropó imertség. Ha egy kicsit is figyelnél Dominikra akkor tudnád, hogy már régen nincsenek jóban. És ezért olyan néha mint a mosott szar.-álltam már fel én is

-És honnét a jó életből kéne tudnom szerinted, hogy miért fáradt?! Még az is megelehet, hogy azért olyan fáradt mert veled ágytornázott! Mert ez is elképzelhető!-mikor kimondta a szavakat a könnyeim folytogatni kedztek

-Köszönöm. Igazán apához méltóan viselkedtél Marco Rossi. -leheltem a férfi és magam közé majd mivel nem voltam kíváncsi a kijelentésemet követő mentegetőzésére elmentem

Láttam a még szólásra nyitott száját. Tehát meghatottam. Miután ezt tisztáztam magamban felmentem a szobámba és amilyen gyorsan csak lehetett összepakoltam mindent hanyagul a bőröndömbe. Megnéztem minden helyet a szobámban aztán amikor meggyőződtem arról, hogy nem hagytam itt semmit a ruháimmal teli bőröndöt magam után húzva siettem le az emeletről aminek az alján láttam a fiaimat ahogyan kijöttek az étkezőből ezért, hogy eltakarjam a szemeimet feltettem az elhanyagolhatatlan napszemüvegemet. Ezek után a recepción leadtam a kártyámat ami szobámhoz volt és az ajtó felé vettem az irányt ahol megálltam és visszafordultam.

Dominik

Amikor reggel vagyis inkább már déletőtt leültem Bendihez, Andrishoz valamint Willihez reggelizni beszámoltam nekik a tegnap esti dolgokról mivel Bendi nem hagyott és ők már amúgy is tudják. Éppen kezdtem volna már enni amikor Bendi megbökte az oldalamat és a két Rossi felé mutatott. A lány kifejezéstelen arccal nézte az apját amint éppen gondolom koisztja olaszul.

-Ezt nem lehet lefordítani?-kérdeztem Andristól

-Akcentussal beszélnek tehát ha tudnánk is olaszul akkor se értnénk meg.-adta meg a diplomatikus válaszát

Erre bólintottam és tovább néztem a szappanoperát amiből annyit értettem, mint Willi a magyarból. Akkor vált érdekessé az egész amikor már Zóra is felállt és úgy vágta kiabálva az apja elé a szavakat mintha ez teljesen normális lenne. Pár pillanattal később már a lány el is tűnt az ajtó túloldalán.

Reggeli vagyis inkább már ebéd után mentünk ki az étkezőből ahol Zóra jött velünk szembe a bőröndjével a kezében és a tipikus napszemüveggel a fején. Éppen leadta a kártyáját amikor azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha elmondanék neki mindent. Amikor már majdnem kiment az ajtón akkor tudatosult bennem, hogy el fog menni és egy darabig nem látom ezért amikor visszafordult elmondani, hogy ügyesek legyünk holnap után kaptam az alkalmon és odasétáltam hozzá amit értetlen arccal nézett végig.

-Ne pofozz fel kérlek!-suttogtam a lány elé amikor végre odaértem hozzá

-Miért te-folytottam belé a szót egy csókkal ami után értetlenül nézett rám

Félve figyeltem meg az arca minden szegletét amikor most ő fogta meg az arcomat és húzott le magához mire én esetlenül a derekára vezettem a kezeimet és belemosolyogtam a csókba amikor meghallottam a mögülünk jövő éljenzéseket.

-Te kis cafka húzz a faszba! Hogy képzeled, hogy itt...-kezdett volna el Fanni szentbeszédet mondani amikor is bekapcsolt a telefonja

Amin ő és Roland csókolóztak. Összeállt a kép. Egész végig vele csalt amiről nekem fogalamam sem volt ugyanúgy mint akárcsak neki Zóráról. Tehát egy-egy kedves Gécsek Fanni. De a legújabb ötletemet megvalósítva minél előbb véget akartam vetni ennek a kapcsoaltnak ugyanis nekem az előttem veszekedő lány életem szerelme. Amint visszatértem a gondolkodásomból szóvá is tettem a dolgot.

-Jó a háttered nem adod kölcsön?!-kérdeztem csupa iróniával a hangomban amire Fanni felem kapta a fejét és a kezeiembe borult volna, ha nem lépek el mellőle

-Nem akartam Domi!-kezdte volna el menteni a bőrét amit nem hagytam és végre a sarkamra álltam

-Nem Fanni nem érdekel azt hiszed, hogy nem tudtam? Mellesleg nagyon szarul csinálod a megcsalást úgyhogy menj csak és legyél boldog vele! Sok sikert!-mondtam lazán a lánynak aki már szinte sírt

-Rendben Dominik, rendben. Csak, hogy tudd vele százszor jobb a szex mint veled!-köpte oda elém amire lefagytam

-És arra véletlenül nem gondolsz, hogy nem olyannak kéne lenni alatta mint egy darab fa!?-szóltam neki vissza csípőből amire az volt a válasza, hogy nekem jőve elment ellettem könnyes szemekkel

-Édes jó Máriám ments meg!-fogta a fejét az előttem álló lány

-És ezt kellett nekem kibírni fogalmam nincs hány évig!-jött ki szörnyülködve Bendi az ajtón már szerelésben

-Jaj ne haragudj, hogy feltartottalak Domika!-nevetett a képembe Zóra és közelebb lépett hozám majd lábujjhegyre állt és a fülembe suttgott
-Itt leszek a házunkban, ha gondolod edzés után nézz el arra!-mondta majd megpuszilt és otthagyott teljesen lefagyva

~Szavak száma: 1117
~Dátum: '21. 12. 01. szerda

Letti💞