𝖙𝖊𝖑𝖏𝖊𝖘 𝖘𝖟𝖎́𝖛𝖊𝖒𝖇𝖔̃𝖑~𝚂𝚣𝚘𝚋𝚘𝚜𝚣𝚕𝚊𝚒 𝙳𝚘𝚖𝚒𝚗𝚒𝚔☑

(1)

•egy szokásos nap•

Napjainkban

Zóra

A szokásos halálra rémisztő hangon kezdett el rikácsolni hajnali fél 5-kor az ébresztőm.

-Ez a nap is unalmas lesz.-sóhajtva mondtam a macskámnak Kellynek akit még tavaly vettem magamnak szülinapomra, ugyanis begolyózok, ha nem beszélhetek állandóan valakihez.

-Kelly gyere reggeli!-szóltam az előbb említett állatnak majd én is elkezdtem a reggeli rutinomat ami egy gyors tusolásból, fogmosásból, és öltözködésből állt. Mivel ma is esett ezért egy egyszerű farmert és egy pulcsit vettem fel ugyanis ma gyakorlatra megyek-megint-és amíg elérek az autómtól az öltözőmig ez pontosan megfelel. Bepakoltam mindent a DRK-s táskámba majd bezártam az ajtómat és elkezdtem futólépésben menni az autómig ugyanis ma is-mint minden reggel-késésben vagyok.

....

Az elméleti órák után jöttek a gyakorlatok az RB Leipzig gyógycentrumában. Igen itt. A nagy focisták között. De hogyan is kerültem ide? Na hát ez egy jó kérdés. Sokak szerint a pénz miatt ugyanis abból apámnak sok van. De nem. Szerintem ez nem így van. Szerintem inkább a kitartásomon és a tenni akarásom miatt-ugyanis utáltam otthon ülni és csak élősködni apám nyakán-ezért két éve úgy döntöttem, hogy jelentkezek egy sportorvosi egyetemre Lipcsébe. Ugyanis már 12 évesen az orvoslás volt az álmom és a sport sem állt tőlem túl messze ezért kerestem egy olyan egyetemet ami ezzel foglalkozik és belevágtam, mert nem volt mit veszítsek és ezt ténylegesen szeretem csinálni. Na de már ide is értem kedves hang a fejemben úgyhogy köszönöm a társaságot szia.

....

-Jó napot kedves Zóra!-köszöntött a legjobb barátom Willi

-Szia kedves Willi! Mi járatban ilyen korán?-faggattam a magyart mivel fél órával korábban jött mint kellett volna neki

-Jöttelek téged idegesíteni. Nem amúgy fáj a vállam megnézhetnéd doktornő.-válaszolt majd megindult az "irodám" vagyis a doktorúr előző rendelője felé-Meddig maradsz ma?-tette fel a kérdését miközben végig sétáltunk a hosszú folyosón

-Ameddig haza nem megyek-válaszoltam flegmán majd meghallottam egy ismerősen csengő nevetést-Willi állj meg kicsit!-szóltam a fiúnak aki értetlenül de teljesítette a kérésem

-Mi az? Jól vagy? Olyan a színed mint a falé ott mögötted.-mutatott a fehér falra a hátam mögé

-Igen persze csak...

-Csak?-szakított félbe és aggódva méregetett

-Ez nem folyosó téma. Majd elmagyarázom de válaszolj a kérdésemre mert fontos.-néztem a szemébe fenyegetően-Itt van a Dominik?

-Hát tudtommal ő is a csapat része úgyhogy igen.-válaszolta a barna hajú fiú-De miért kérded csak nem bejön?

-Majd elmondom.-jelentettem ki és megindultam az irodámhoz a fiúval magam mellett

-Frau Rossi! Egy pillanatra!-hallottam meg a csapatorvos hangját a rendelője felől

-Fél perc. Addig menj be!-mondtam a mellettem álló fiúnak éa a kezébe nyomtam a kulcsot

....

-Ez komoly?-nézett rám a legjobb barátom amikor befejeztem a szerelmi életem mesélését neki

-Hát ja..-válaszoltam majd egy kopogás zavarta meg a csevegésünket-Igen tessék?-kiabáltam ki és a világ számomra legutáltabb focistája lépett be az ajtón amit egy csodálkozó-ezmegmiahaláltkeresitt-képpel kommentáltam Willinek