Folyosókat érintve / Regulus Black

| XV. Fejezet |

    Léptek zaja bong mindenfele, azonban továbbra se nézek fel. Bárki is legyen az, meg se fogok mukkanni. Fogaimat összeszorítom, a szőkére tudok csak gondolni. Hogy merészel emilyen módon beszélni? Hogy merészelte így szájára venni Regulust, aki ráadásul legjobb barátjának fivére. Forróság öntötte el orcámat, ökölbe szorítva kezemet várakozom, hogy az éppen megérkezett illető tegyen valamit. Hagyja el a termet, szóljon hozzám, keltse fel a figyelmet valamivel, netalán bökjön meg. De csináljon már valamit, ugyanis ez a csönd őrjítő. . .  Idegfeszülten topogok lábaimmal, tincseim előre omlanak. Könnyekkel teltek meg szemeim, pediglen Pettigrew nem gyilkosságot követett el. Talán csak én vettem szívemre Regulust, vagy Severust. Nem kellene ennyire védelmeznem mindenkit, nem tűnnek gyámoltalannak, s gyengének – legalábbis a Fürtös nemigen.

    Puha tenyér érintette meg kézfejemet, emellé kellemes, mámorító illat kúszott orromba. Egy ismerős illat. Egy szót se szólok, tartom magamat tervemhez, nem török meg. S mikor már azt gondoltam volna, hogy egy hosszas beszéd veszi kezdetét, hirtelen két erős és védelmező kar vont magához. A fürtök csiklandozzák bőrömet, főm a mellkasához ér, szívverése gyors és heves. Nem teszek ellene semmit, tényleg nem ellenkezem, inkább lehunyom szemeimet és hagyom, hadd vigyen el magával az érzés. Tudom kihez társul ez a gyorsvonat tempójú szívdobbanás, szuszogva várja azt, hogy megnyugodjak – melyet egyébként el is ért. Tenyerét végigvonja tincseimet, simít egyet buksimon. Képes volt letérdelni hozzám a piszkos padlóra, nadrágja bizonyára tiszta kosz lett. Képes volt arra, hogy utánam szaladjon, hogy elnyomja a bennem feltörekvő rémületet, mérget.

— Janice. . . — ajka újra megformálja nevem minden egyes betűjét, megfontoltan és óvatosan szólított meg. Végül csak megtörök, s feladtam a dacoskodást. Percek múltán fölemeltem fejemet, szempárja aggódóan, feszülten pásztázott engem. — Nem kell mondanod semmit, csa-csak annyit árulj el, hogy minden rendben van-e — dadogta. Egy egyértelmű válaszú kérdést tett fel, mégis szavaimat keresve hebegek. — Elég egy igen, vagy egy nem.

— Nem — nyögtem ki végül. — Peter mindenről tud, Severust is folyamatosan piszkálja. Tudom, hogy nem lehetek egy védelmező, nem kellene mindenki fejét megsimogatnom a csalódásaik után, de Peter viselkedése. . . — dadogtam. — Bicska nyitogató. Ahogy bámult rám, egyszerűen rémítő volt. S ahogy rád, Regulus — sóhajtottam egy nagyot. — Mintha arra várna, hogy megfojthasson.
És tudod mi a legdurvább? — keltem ki magamból. — Hogy Sirius fivére vagy. Az Istenért is, a legjobb barátja.

— Sirius egyáltalán nem tud erről? — pusmogja. Válaszul csak megingatom fejemet, s egy könnycseppet törülök el ujjammal. — Oké, semmi baj — vágta rá egyből. Mintha ezredjére szórták volna ránk a szótlanság átkát, megint csak a kinti zajt hallgattuk, a gyerekek serényen haladtak a körletbe, vagy a termeikbe.

    Szempárjaink újra kapcsolódtak, képtelen voltam elpillantani. Tenyere továbbra is kézfejemen pihent, ujjával köröket rajzolgatott az imént említett testrészre. Most az én szívem is az Expressz módjára zakatolt, nagyot kell sóhajtsak, ugyanis torkomban dobogott.
Az erdőben történt eset megismétlődik, tekintete számra téved, szikkadt ajka reszket, muszáj nyelvével benedvesítenie. A hideg is kiráz, mikor rájövök arra, hogy ugyanarra készül, amit az erdőben tenni szeretett volna, türelmes volt. S megint egy választás előtt álltam, azonban eszem ágában se volt megfutamodni, vagy kikerülni, most már nem! Szemeimbe néz, talán mélyebben is, míg én is ugyanezt teszem. Az eddig kézfejemen tartott tenyerét vöröslő orcámra csúsztatja, utána a másikat. Egymás előtt ültünk, egy üres teremben, ahol minden délutánt eltöltöttünk.

    S ebben a minutumban megtörtént az, amit az erdőben lévő fának a tövében megakart tenni. Puha ajkát az enyémek ellen nyomja, mindketten lehunyt szemekkel tértünk át egy másik világba. Oda ahol nem bánthatnak. Regulus ennél is közelebb von magához, kezeit a derekamra helyezte, testeink között nem lehetett sok hely, végül aztán csak nekinyomódok. Tenyere liftezni kezd vállam és derekam közt, karjaiba omlok. Fürtjei közé vezetem ujjaimat, mire élesen beszívja a levegőt, felmordul . Az oxigénhiány következtében elválunk, mesésen csillogó szemekkel fürkészte arcomat. Széles mosoly húzódik a rózsaszín szájra, mire kuncogva temettem arcomat tenyereimbe.

— El fogunk késni. Délután bőven lesz időnk — ragadta meg óvatosan kezemet, s felsegített a padlóról. — Eredj, biztosan hiányolhatnak a többiek. Lily halálra aggódhatja magát — jegyezte meg Regulus. Egy csókot lehelt homlokomra, s ezután mindketten kifáradtunk a teremből, melyet hamarosan emberek töltenek meg.

• • •

    Jócskán elkezdődött már a tanítás, megkezdtük a harmadik óránkat is. Tollam végét a hosszúkás faasztalka lapjának kocogtattam, az óra hangos, számomra visszhangzó kattanása egyre jobban hatolt füleimbe, képtelen vagyok koncentrálni. Lily csendesen körmölte azt amit felírtak a táblára, csak néhányszor kaptam el, hogy rámnéz és feszültséggel teli tekintettel próbálja feltárni a bennem lévő gondolatokat. Beszélnem kell vele, nem szeretném azt, hogy aggódjon. A vörös hajú hamar befejezte az írást, ujjai lassacskán leestek helyükről, annyira sietett. Egy pergament húzott elő zsebéből, s nekem csúsztatta. Pár másodpercig szugeráltam a papírkát, mígnem ujjaim közé nem veszem. Szétnyitom a fecnit, melyen kétsoros írás ékeskedik, hamar el is olvasom azt.

Beszélnünk kell! A takarítás után maradj a körlet elejében, a kandalló előtti kanapén várlak!

    Átfutattom a szövegen szememet, s biccentek a lány felé. Egy picinyke megkönnyebbültséget véltem felfedezni rajta, hiszen a reggel történtek után nemigen voltam annyira nyugodt. Egy lágy mosoly kíséretében fordult vissza a pergamenhez és kezdett el újra írni, ugyanis a táblán addigra már két újabb sor lett tele mondatokkal. Az óráink rémesen unalmasan teltek, mindegyik mintha örökkévalóság volna. Peter ezalatt az idő alatt egyszer se szólt hozzám, megvető pillantásokkal figyelt engem, ami olykor kényelmetlen helyzetbe hozott.

— Janice, szia. . . — huppant le mellém a Black fivérek egyike, miközben Lilyre vártam a könyvtár előtti padon. Sirius kedves vigyora somolygásra késztetett, hiába volt borzalmas a hangulatom. — Volna egy perced? — tapintatosan kérdezett meg engem.

— A reggeli miatt ne aggódj, indulatos voltam — rántok vállat hanyagul, s meredek a semmibe.

— Ó, korántsem arról szeretnék beszélni. Vagyis nem egészen. . . — helyesbített a fekete hajú srác. Ajkát szólásra nyitja, azonban egy pár percig képtelen megszólalni. — Amit Peter mondott, nos — hebegte. — Nagyon sajnálom. Pettigrew tud megfontolatlan is lenni, James csínyjeit pedig kimondottan szereti. Tudod, hogy eddig piszkálták — suttogja nekem, hogy ne nagyon hallja senki. — Severus más tészta. De nem éppen ez lenne a téma — rázza meg fejét a fiú. — Én egyáltalán nem ellenzem a Regulus és a közted lévő. . . Kapcsolatot — ejtette ki száján ezt az eléggé nagy szót. Kapcsolat?

— Erős felütés, Sirius — dörmögtem orrom alatt. — Szóval Peter az aprócska dolgokból is képes volt botrányt kelteni. Bolhából csinált elefántot — zsörtölődtem továbbra is.

— Ezt hogy érted? — összevont szemöldökkel meredt rám, eközben értelmetlen képet vágott. — Peter tényleg csúnyán figyelt benneteket, de semmit se szólt. Regulus mesélt pár dolgot. . . — adta meg nekem a választ. Nem tudtam eldönteni, hogy amiatt legyek boldog, mert Peter nem gonoszkodott velünk a többieket belevonva, vagy, hogy Regulus beszélt kettőnkről. Akaratlanul is vigyor keletkezett orcámra, nem voltam képes levakarni onnan.

— Valóban? — nyögtem ki ennyit.

— Támogatlak benneteket, hiszen James és Lily is amolyan fázisban vannak, mint ti, csak ők éveken keresztül ostobán rejtették el érzéseiket. Regulus néha tuskó, de ilyen feldobott rég volt. Kellett már neki a társaság, s tudod, Dumbledore szerintem direkt szervezte így az egészet — vázolta fel saját elképzelését. Most csapott arcon a felismerés, hogy Black nem mondhat rosszat. — Peter féltékeny.

— Köszönöm, Sirius! — húztam magamhoz a fiút boldogan.