Folyosókat érintve / Regulus Black

| XVI. Fejezet |

    Elérkezett az ebéd ideje is. Boldogan szambáztam be a nagyterembe, ahol a  diákok egy része ellepte a padokat, ezzel alig hagyva helyet. Körülnézve a helyiségben kerestem szabad helyeket, mire egy felénk integető kezet vettem észre. Regulus lebegtette karját, emellé hatalmasat füttyentett, hogy biztosan meglássuk őt. Egyszerre tódultunk oda hozzá, körülötte rengeteg hely volt. Vígan huppantam le mellé, jobb oldalamra pedig Lily. A lány sejtelmes mosolya lyukat ütött rajtam, s oldalba lökve a lányt kezdek el mindenféle zöldséget pakolni a tányéromra. A többiek is követik példámat, beszélgetve szedünk a nagy ételválasztékból. Poharamba egy kevés vizet töltök, s ezt követve továbbadom nekik is. Regulus puha ujjai érintették meg így is felhevült bőrömet, ezután már forrón égett. Gyorsan tenyerei közé tettem, s amint lehetett, el is pillantottam.

— Nos, hogy teltek az óráitok? Remus, hogy sikerült a házi dolgozat? — kérdezett rá a Fürtös érdeklődve.

— Szerencsémre időben leadtam, így nem vette észre. De annyira siettem, hogy a tintával szinte a fél lapot összepecsételtem — mesélte hangosan nevetve. — James pedig a pergamen sarkát leöntötte vízzel — hunyorogva méregette a szemüvegest.

— Én legalább nem a reggel folyamán dobtam össze azt a fránya dolgozatot — szúrta le a barna hajút, mire mindenkiből a hahotázás tört fel. — Csak segítettem a díszítésben, ha már a tartalma nem ért sokat — hurrogta le sértődött képpel Potter Lupint.

— Mi az, hogy a tartalma nem ért sokat? — hörkent fel. — Szerintem eléggé megnyerő lett, ami azt illeti.

— Az első mondatod, idézem ' A bűbájtan célja a bűbájokkal való foglalkozás '. Haver, ez mi? — kortyolt bele az italába James, azonban hamar félrenyelte a nevetéstől.

— Be kellett azonosítani a témát, jobb a pontosítás — fonta egybe karjait Remus, s megforgatta mogyoróbarna szemeit. — Csak irigykedsz a készségeimre — szegezte mutatóujja végét Potter felé, aki feltett karokkal szabadkozott és mentegetőzött.

    A veszekedésük közepette Regulus csak kuncogva ingatta fejét, én sem lehettem másképpen. Ám egyik percben egy tenyér csúszott combomra, amit egy zavart pillantással, s somolygással díjaztam. A fiú nem hagyta magát, erősen rászorított az imént említett helyre, amely egy felszisszenést és egy jajkiáltást eredményezett. Egyszerre kapták tekintetüket felénk, én pedig mentve a helyzetet intettem nekik, hogy mimden rendben van, csupán ügyetlen voltam és leejtettem az evőeszközömet.

— Ezt visszakapod — suttogtam fülébe. — Egyet se aggódj, lesz még takarítás — folytattam beszédemet. Regulus egekig vont szemöldökkel, s kaján vigyorral meredt rám. — Egyél — utasítottam őt, nehogy felkeltsük a figyelmet. Peter csend kotorgatta, játszott a kiszedett étellel, mélabúsan, ámbátor annál inkább indulatosan meredt maga elé.

• • •

    Végetért az összes óra, így derűsen libbentem végig a folyosón. Mindig a folyosókat érintve haladtam át a táncteremig, pediglen a kiskerten vezető úton is elmehetnék. A folyosó ilyenkor oly nyugalmas, s mesés számomra, hogy kihagyhatatlan. A csend az úr, semmi más, egymagad lehetsz itt a gondolataiddal. Befordulva a sarkon vettem egyből észre a résnyire kinyitott kopott ajtócskát, Regulus megelőzött engem. Nagy levegőt veszek, ezt a pár métert végigszáguldom, akadály nélkül galoppoztam be a terembe. A fiú már gondosan összerakta a takarításhoz szükséges holmikat, melyek most tényleg nagyon elkélnek. A padló csupa sár és kosz volt, néhány diák nem törülte le a piszkot cipőjének aljáról, így ez már ránk marad, elvégre nem véletlenül vagyunk itt. Belépésemet követve a Fürtös felkapja fejét, ezután hatalmas mosoly húzódik rózsaszín, dús ajkára.

    Csípőre tett kezekkel fékeztem meg magamat, megálltam az ajtófélfánál. Black csillogó szempárja fürkészett, igazán zavarba hozott ezzel, amivel tisztában is volt.

— Nocsak, nocsak — emelkedett fel a földről. Leporolta pulcsiját, prüszkölve dörgölte meg orrát ujjával, melybe a rengeteg por szállhatott. — Idetévedtél? — lépett oda hozzám magabiztosan, mire ugyanezt a tekintetet mutatom felé, nehogy azt gondolja magáról, hogy ő az erősebb.

    Ajkát az enyéim ellen nyomja, mint ma reggel. Ujjával eközben köröket ír orcámra, mely már lassacskán ahhoz a vöröslő rózsához hasonlít, amit még Lily kapott Jamestől.

— Takarítanunk kéne — suttogtam szájára nevetve. — Ezt itt ki fogja felszedni? — intettem a felhalmozódott sárdarabok felé. Regulus gigantikus sóhaját követve a tárgyra tértünk, s bevizezve a rongyokat kezdtük el sikálni a kopott, piszkos parkettát.

— Hamarosan nekünk is kezdenünk kell, ami a táncot illeti — szólalt meg a semmiből Black. — És mivel eddig erre nem gondolt senki, ezért megkérdezem tőled. . . — bólintott egyet főjével nevetve. Értetlenül pillantok felé, alsó ajkamra harapva várok mit szeretne számomra mondani. — A gyakorláshoz pár is kell, nemde? — kezdett bele.

— Nos, tudtommal Kenzie, tudod, a Hollóhátas — csettintettem ujjaimmal. — Na ő. . . ő egymaga táncol — vágtam rá egyből, hogy egy picikét nyúzhassam agyát. A fiú szemforgatva csúsztatta előre-hátra a csuromvizes rongyot.

— De általában, Janice — dünnyögte orra alatt kissé feszülten, ám mókásan is. — Általában egy pár szokott táncolni, igazam van? — kérdezett rá konkrétan. Erre válaszul bólintok fejemmel, reszkető kézzel tűrtem egy tincset fülem mögé. — Mi lenne, ha mi ketten is együtt táncolnánk? — tette fel végre kérdését. Újra elöntött a boldogság, hiszen ezt megtervezte. Tervezte velem.

— Boldogan lennék a párod — adtam neki választ egy elfojtott vigyorral egyetemben, ami valljuk be, nemigen sikerült a legjobban.

— Ó, o-oké — remegő hanggal tudatta velem örömét. — Ez remek! — fokozta ezt, mire muszáj volt kuncognom. — Peter továbbra is szemmel gyilkol? — vezette más utakra a témát.

— Eléggé — vontam oldalra ajkamat fancsali képpel. — Lehet beszélnem kellene vele — ötleteltem egy keveset, ugyanis Pettigrew mérhetetlen haragja egyre erősebb lesz.

— Biztosan ezt tartod a legjobbnak? — fújta ki idegesen a levegőt. — Tudod én féltelek. Nem hinném, hogy az a srác a béke híve lenne — gesztikulált hevesen. — Mármint. . . Felkent egy gyereket a falra, mert rossz volt a kedve. Oké, hogy Severus se a bátorság és a magabiztosság mintaképe, azonban ez nem fair — vázolja fel Regulus szemléleteit. — Viszont ezt rádhagyom, Janice. De kérlek, keress meg, bármi történt — tette puha tenyerét kézfejemre, mely melegséggel töltött el engem.

    A takarítás után mindkettőnk visszatántorgott a hálótermébe, elbúcsúztunk egymástól, ezt követve haladtunk is a körletbe. Lilyvel van még egy hosszas beszélgetésem, amely miatt szívem szaporábban kezdett el verni. Sosem szerettem volna a lányt megbántani, hiszen ő a legjobb barátom, eszem ágában se volt emilyen.
Azt tettem amit kért, a kandalló előtti kis kanapéra huppantam, amely még üresen tátongott. A vörös lángok csaptak fel másodpercenként, a fa pedig hatalmasakat roppant. Nem kellett sokat várnom, Evans is megérkezett a megbeszélt helyre.

— Hát itt vagy — pusmogta maga elé somolyogva, s odajött hozzám. Szorosan karjai közé vont, mintha éveken keresztül nem látott volna. Nyakát átkarolom, erősen húztam én is magamhoz a lányt.