Papírlelkek | Fred Weasley fanfiction | BEFEJEZETT

3. Csokoládé

Sziasztok! Hát, nem tudom, ti hogyan vagytok ezzel a történettel, de én nagyon hamar sokkal jobban megszerettem, mint ahogy azt terveztem és gondoltam. Azt hittem, csak azért írom, mert kértétek, de nagyon megszerettem.
Szóval itt is lennék a legújabb fejezettel, remélem, tetszeni fog nektek.
Jó olvasást kívánok és várom a kommenteket szeretettel ❤️

A fürdőszobában állt egy kád, egy toalett, egy kézmosó, tükör és egy fürdőszobai szekrény. Nem volt túl nagy helyiség, de éppen elegendő volt egy személynek, hogy kényelmesen lefürödhessen. A kádat megtöltöttem forró vízzel, és bátorkodtam használni a kád szélén álló tubust, ami levendula illatú folyadékot tartalmazott. Mikor befeküdtem a kádba, a heteken át benntartott feszültség szakadt ki belőlem egy sóhaj formájában. Egy hete nem fürödtem, és egy hete is csak gyors mosakodásra volt lehetőségem, mikor betörtem egy semmi közepén álló házba, ahol a tulajdonosok éppen nem voltak otthon. Minden jel arra utalt, hogy állandó lakói vannak a háznak, így gyorsnak kellett lennem: gyorsan, félelemmel telve mosakodtam meg, és a hűtőnél állva ettem össze mindenfélét. Mikor az autó bekanyarodott a házhoz, akkor bevágtam a hűtőszekrény ajtaját, és a ház másik oldalán lévő hálószoba ablakán másztam ki, hogy aztán bevessem magam az erdőbe. De most végre itt voltam a Weasleykkel, és egy forró vízzel teli kádban pihenhettem nyugodtan. Behunytam a szemem, és ellazultam.

- Hát, te meg mit művelsz? - vigyorgott Einar, mikor meglátott. Piszkosszőke haját kontyba fogta a feje búbján, hogy ne legyen vizes, szürkéskék szemeit egyenesen rám szegezte, és edzett teste elmerült a habok között, a kádból pedig gőz szállt fel, olyan meleg volt a víz.
- Minek tűnik? - kérdeztem csalafinta félmosollyal az arcomon, és becsuktam magam mögött az ajtót, a kulcsot elfordítottam a zárban, hogy még csak véletlenül se nyithasson ránk senki, majd elkezdtem kifűzni combomig érő köntösöm övét. Ez volt az egyetlen ruhadarab, ami rajtam volt.
- Rossz vagy - kuncogott halkan, de képtelen volt levenni a szemeit rólam. Nézte, ahogy kifűzöm az övet, s lassan a piszkos padlóra dobom a köntöst.
A lakóhelyünk egy elhagyatott épület volt, amit a pálcát birtokló nagykorúak tettek élhetőbbé, de nem tudtak mindent eltüntetni úgy, hogy észrevétlenek maradjunk mindenki számára. A vakolat omladozott a falakról, és a fürdőszobában is deszkák voltak talpunk alatt csempe helyett.
Meztelenül álltam Einar előtt, majd beléptem a kádba, a forró vízbe, a fiú ölébe ültem és elnyelte testemet a hab, úgy bújtam hozzá. Átkarolt, s szabad kezével végigsimított az arcomon, majd mutatóujjával állam alá nyúlt, és felemelte a fejem, hogy szemembe nézhessen. Elvesztem világos szemeiben. A borostánál csak minimálisan volt hosszabb a szőkésbarna szakálla, rózsaszín ajkait keresztül szelte egy vágás soha el nem tűnő nyoma. Szerettem Einar arcát, olyan gyönyörű volt. Közelebb hajolt, és megcsókolt. Ajkai érintése nyomán úgy ugrott görcsbe a gyomrom, akár csak az első csók alkalmával, pedig az már majdnem öt éve volt. Halálosan szerettem ezt a fiút.
- Azt hittem, kint vagy - húzódott el.
- Hamar visszajöttem - mondtam, s orrommal simítottam végig az ő orrán. - Régen voltunk kettesben. És különben is, ez egy remek vízspórolási lehetőség - vicceltem, de arcomon tettetett komolyság ült.
- Igen? - vonta fel szemöldökét, s elvigyorodott. - Hát, ez vagyok én neked? Egy jó spórolási lehetőség?
- Miért, mit gondoltál, miért tartalak? - cukkoltam.
- Te gonosz boszorkány - szólt, s nevetve csókolt meg szenvedélyesen.