Az Őrült Fogja - Jikook 18+ /BEFEJEZETT/

2.rész

- Jimin szemszöge -

Bőröm egyre jobban ég és szinte már meg sem tudom különböztetni a különböző testrészeimet. Fájdalmas érzés terjed végig egész testemben egyenletesen elosztva, ami csak az újabb csapások után borul fel, hogy majd újra rendeződjön is. Mindenem remeg, ahogy próbálok elhúzódni, viszont esélyem sincsen a lánc ellen és ráadásul még magamat is álló helyzetben kell megtartanom. Pedig olyan, mintha minden pillanatban ki akarnának csuklani alólam lábaim, amik már egyszerűen nem bírnak erősen tartani engem, miközben lelkileg kezdem teljesen elveszíteni a hitemet. Nem is merek magamra nézni már, hiszen egész testemen mindenhova mérhetett már ütést. Természetesen akadtak kedvenc helyei, melyekhez visszajáró vendég, ám ez nem segít elviselnem lelkileg sem a most történő dolgokat.
- K-kérlek neh.. -mondom ki szipogva és csak most tűnik fel, hogy arcomon folyamatosan folynak végig a könnyek az elhúzódó és cseppet sem emberi büntetés miatt. Természetesen csinált már velem sokkal borzalmasabbakat is, de ez sem tud megnyugtatni jelen pillanatban. Most egyedül a kín létezik és az összetört lelkem mely csak azon imádkozik, hogy lassan végre véget ér ez a borzalom és izmaimnak is pihenőt adva feküdhetek el, legalább a hideg kövön.
- Mit adsz érte? - először fel sem fogom szavait, ahogyan azt sem, hogy befejeződtek a csapások a kérdése után. Nagyokat pislogok emiatt, próbálva kiűzni a könnyeket a szememből. Így végül, egy gonoszan mosolygó férfival találom szemben magam, ám érzékelem tartásán, hogy hajlandó velem jelenleg alkudozni, ha képes vagyok számára is kedvező ajánlatot tenni. Olyannyira nem hittem abban, hogy ilyen lehetőségem adódna, hogy agyam teljesen lefagy és nincsen semmi ötletem, amivel előhozakodnék. Elég nehéz olyan ajánlatot mondani, amivel én jól, vagy legalábbis jobban járok ennél és ő is belemenne. Jobb ötlet híján, hogy ne ússzon el a lehetőségem válasz nélkül, egy egyáltalán nem a helyzethez illő javaslattal állok elő.
- Főznék neked valamit, amit szeretsz - hangom még remeg a fáradtságtól és a még mindig erősen lüktető bőrömtől, bár ez teljesen normális egy ilyen helyzetben és talán el is várható. Ellenben az ő reakciójával, ami teljesen meglepetésszerűen ér és csak kellemetlenül sütöm le a fejemet, még inkább megalázva érezve magam. 
- Neked aztán van bőr a képeden - közli, bár eközben olyan érzést kelt, mintha halkan nevetne ötletemen. Természetesen nem lep meg, hogy következő szavaiban el is utasítja az ajánlatomat. - Biztosan örülnél neki, ha a pincéből kiengednélek és bilincs nélkül a konyhámban lehetnél ahol vagy szökéssel próbálkoznál vagy az én megmérgezésemmel, de nekem ez kevésbé van ínyemre - nagyot nyelek, hiszen ezek eszembe sem jutottak az előbb, viszont tényleg nem lett volna rossz felmenni főzni, így belegondolva. Ám, ezek után esélyem sem lesz feljutni, az biztos.
- Akkor mit kérsz azért, hogy abbahagyd? - fordítom meg a kérdést, magamban reménykedve, hátha valami elvállalható ajánlatot tesz, mert kezdik a lábaim egyre jobban feladni a szolgálatot. 

Arcán ördögi mosoly lesz és a pálcát, lassú mozdulatokkal viszi vissza az asztalhoz, majd hozzám sétál megint és egyértelműen sugárzik belőle, hogy egy újabb ötlete támadt ahhoz, hogyan törje össze a lelkemet avagy a testemet.
- Csókolj meg - mondja ki, mire döbbenten pislogok, nem tudva feldolgozni a kérését. Elsőre túlságosan jó ajánlatnak tűnik, hiszen többször tapadt már durván és kegyetlenül ajkaimra, ám ennél a gondolatnál értem meg, hogy ez miért is lenne számomra rossz. Azzal ha én kezdeményezek csókot is csak meghunyászkodnék előtte és csak még inkább a földbe tiporhatja az emberi méltóságomat. Ennek azt hiszem inkább fejben van jelentősége, hiszen nekem kéne irányába kezdeményeznem, ami mindenképpen a megadást és meghunyászkodást jelképezné. Igaz, sokszor hallgatok parancsaira, ezzel óvva testemet, ám ez teljesen másnak tűnik. Egyszerűen csak.. beismerem előtte, hogy ő az akinek számít az akarata és szánt szándékkal vesztem el az emberi méltóság újabb darabkáját..