Az Őrült Fogja - Jikook 18+ /BEFEJEZETT/

9.rész

- Jimin szemszöge -

Agyam kicsit kikapcsol és ködösen reagál jelenleg, de próbálom összeszedni magamat. Nem tudom, hogy mi következik ezek után, de biztosan jól jön, ha legalább egy picit magamnál tudok lenni. Bár elég nehéz dolog tudatomat megpróbálni föléleszteni, mikor csak olyan kellemes így feküdni. Jungkook szorosan átölel és mellkasához húz, mire én elégedetten szusszanva hunyom le szemeimet. Tudom, hogy kettőnknek teljesen mást jelenthet ez az összebújás, de nem igazán vagyok abban a helyzetben, hogy vitatkozhassak vele vagy bármiféle törődést visszautasíthassak. Ahogyan őszintén nem is akarok. A lelkemnek szüksége van az efféle feltöltődésre, hiszen a sok borzalmat nem lehet elviselni, ha nincsen sehol mentsvár vagy bármi, amiben meg lehet kapaszkodni. Számomra ez a póz pedig éppen olyan. Nem igazán kaptam senkitől soha öleléseket, éppen emiatt, mindig is értékesnek tartottam ezt a gesztust és nagyon jól esett, amikor valaki így nyilvánult meg. Ezért megpróbálom fejemből kizárni azt a részét, hogy Jungkook számára az ölelése, valószínűleg csak birtoklást jelent. Szeretnék kicsit elégedett lenni. Van rendes étel a gyomromban, megtapasztaltam az igazi élvezetet, amiről semmit sem tudtam eddig és kapok egy kis szeretetet, ölelés formájában. 

Ez sajnos nem űzi el a rengeteg kételyt és nyomasztó érzést, ami a mai napi sorsomra vonatkozik. Hiába volt eddig kedves és estek jól tettei, ha ezután hirtelen megint bántani támadna kedve engem. Akkor csak még nagyobbat koppanok. Ezért fejben felkészülök, hogy bármi történhet és bármi várhat még rám, de a pillanatot kiélvezem, hogy lehessen erőm ahhoz a bizonyos bármihez, amitől egyenlőre félek.
- Ügyes vagy - suttogja Gazdám, miközben tenyerei csupasz bőrömet simogatják, nem engedve ki szoros karjainak édes fogságából. - Igazán jól néztél ki az előbb - folytatja a dicséretet, mire zavartan ajkamba harapok.
- Köszönöm - suttogom, hogy ne köthessen belém, mivel a kínos megjegyzés legyen bármennyire is bók, arcomon halvány pír virít. Ilyenkor pedig, csak kínosabbnak érzem a beszédet.
- Milyen érzés volt? - szólal meg ismételten, mire csak lesütöm szememet. Ilyen dolgokról nehéz nyíltan beszélni, de azt hiszem megpróbálhatok. Szeretnék a kedvében járni, hátha így csak jobban fog kötődni hozzám és idővel sokkal jobb lesz minden.. Még ha ez lehetetlen is, ez a nap után, amik reggel óta történtek, kicsit szeretnék benne reménykedni. Legalább ő legyen mellettem.. Bánhat velem szarul, csak lelkileg szeretném őt végre egy támasznak. Kicsit már most is az talán, amitől nem tudom, megijedjek-e vagy pedig örüljek. Számomra nem hátrány ez, csak éppen furcsa és hátborzongató, kihez is kötődök ennyire.
- Jó volt.. váratlanul ért, de nagyon tetszett - vallom be neki ezeket, kihagyva azt a gondolat menetet, amin nem is olyan régen jutottam túl. Ezért nem is tudhatja meg, hogy ettől még félek a szextől és erős kételyeim vannak azzal kapcsolatban, miszerint máskor is ilyen gyengéd lesz-e velem és az lesz a célja, hogy élvezzem. Mégis, következő mondata, ebben az eddig stabil meggyőződésemben kicsit megingat. Mintha tudna gondolataimban olvasni, olybá tűnnek következő mondatai.
- Mostantól, többször fogsz ilyet élvezni - suttogja fülembe, amitől zavartan végig fut rajtam a libabőr és meglepetten nézek rá hátra. Nem is igazán fogom fel és egyből gyanakodni kezdek valami hátsó szándékra. - Viszont ha neked ezt megadom, hogy ilyen módon nem bántalmazlak, mást kérek cserébe. A foglyom vagy és ezzel kötelességed az, hogy a felgyülemlett feszültséget rajtad vezessem le. Mostantól hiába vannak kicsit más terveim veled, mint eddig, ez a feladatod állandó marad.

Döbbenten hallgatom Gazdám monológját és sok kérdés felmerül bennem. Nem igazán tudom hova tenni ezeket és csak nagy szemekkel figyelem őt, miközben agyamban beindulnak a fogaskerekek. Jelenleg örülnöm kéne, vagy félnem? Milyen dolgokon szeretne változtatni és innentől mi lesz velem? Mi történt vele, ami miatt így döntött?

Egyszerűen meg sem tudok szólalni, csak próbálom feldolgozni az információkat, hiszen ahhoz, hogy reagálhassak valamit, először meg kell értenem a helyzetet. Ez viszont, jelenleg eléggé nehezemre esik. Mi a francot kéne gondolnom erről vagy reagálnom neki..?