Az Őrült Fogja - Jikook 18+ /BEFEJEZETT/

7.rész

- Jimin szemszöge -

Részben nagyon jól esik, ahogyan kezeim alatt vége készül is valami és egy étel kezd megformálódni. Mivel ehhez elvágni mindenképpen el kell bizonyos ételeket, így azokat végül Jungkook vállalta be. Egész idillinek tűnik a helyzet és egyenlőre még csak energiával töltődöm fel a feladattól, hogy valami hasznosat is tehetek és nem csak a gondolataimmal kell együtt lennem. Viszont, ami mégis hátulütője ennek az amúgy nagyon tetszetős programnak, hogy éhes gyomrom egyre jobban fáj. Olyan sok ideje már, hogy csak minimális tápanyagot kapok, ami ráadásul nem is ilyen főtt kaja. Éppen ezért, a nyál egyre jobban összefut számban és gyomrom fájása is egyre elviselhetetlenebb, ahogy még több ételért nyúlok mindig és még jobban megtölti a konyhát a finom étel illata. Testem is teljesen le van gyengülve, ami csak most tűnik fel igazán, mikor állva kell végig csinálnom a főzés feladatát és gyengeségemen nem segít a tudat, hogy nagy valószínűséggel, én nem fogok kapni művemből. Egy kis remény még is pislákol bennem, hiszen olyannyira vágyok egy kis rendes ételre. A mennyiség, amennyit meg tudnék enni, jelenleg úgyis sokkal kevesebb, de jól esne akkor is teljesen megtölteni a már jócskán összement gyomromat valami finomsággal, ami nem csak kenyér, hanem igazi ízek alkotják.

Gyomrom korgása egyre hangosabb, hiszen hirtelenjében nem is tudom, melyik nap ettem utoljára. Az egyik hangosabb jelzésnél a hasamtól, mely erre emlékeztet, lopva elrablómra pillantok, kissé könyörgő tekintettel. Mivel vonásai erre nem enyhülnek, így inkább visszafordulok a feladatomhoz. Hiába egyre inkább szenvedés ez a feladat, fejben tudom, ennél sokkal rosszabbal is kezdhetett volna és nagyobb szenvedés is várhat rám ennél a nap folyamán. Ez mégsem nyugtat meg, mert oly rég óta nélkülözök fontos dolgokat. Szükségem van arra, hogy most egy kicsit testem örülhessen a rendes tápanyagnak. Ha már itt van az orrom előtt és illata egész testemet átjárja, egyre inkább erősítve a vágyat, miszerint szeretnék én is enni belőle.

Mikor sikeresen kész a krumpli meg a hús is, egy tányért veszek le, amit az asztalhoz sétálva teszek le Gazdám elé. Evőeszközöket már szerzett addigra magának, hogy semmiképpen ne találjam szembe magamat éles tárgyakkal, amikkel ráronthatok. Emiatt következő cselekedetemnek, egy a mosogatón lévő poharat elveszek és hozzá sétálva az asztalra teszem.
- Hozd ide az ételt is - utasít, mire én oda is megyek hozzájuk. Azonban amint megemelem, megérzem, hogy ez nekem egy cseppet nehéznek tűnik. Lopva hátra pillantok rá, hogy vajon kérhetnék-e tőle kis segítséget, de végül inkább egy mély levegőt véve, minden erőmet összeszedve felemelem a tepsit és elindulok hozzá. Az összes erőmre szükség van ahhoz, hogy ne essen ki a kezemből és fogaim összeszorítva mindent meg is teszek. Azonban mielőtt az asztalra helyezhetném, egyszerűen már nem bírja kezem és ejteném le, viszont mégse zuhan le ételem. Az ijedtség miatt szükségem van pár másodperce a történtek feldolgozásához, de amint a tepsire nézek, egyből felfogom az eseményeket. Jungkook fogta meg erős kézzel a bénázásom miatt majdnem lezuhant ételt. Ajkaimon egy megkönnyebbült sóhaj szökik ki és kicsit zavarba is jövök, mert nem igazán így kellett volna ennek történnie.
- Elnézést.. - motyogom csendesen és még meg is hajolok előtte, azonban egy teljesen váratlan fordulat ér. Hajamba túrva összekócolja, kicsit már hosszabbra megnőtt tincseimet. Ezután pedig felkel, hogy a másik edényt már ő hozza ide.

Mikor ez megtörténik, helyet is foglal a székén. Én vágyakozva nézem az ételt, de előbbi hibám után, végképp nem mernék semmit sem kérni.
- Ülj az ölembe - hallatszik utasítása, mire meglepetten pislogok, de kérdés nélkül teljesítem kérését. Nem igazán tudom, hogy akkor mit is gondoljak. Olyan, mintha csak egyszerűen elnézte volna nekem az előbbit, ami természetesen hatalmas megkönnyebbülés, de közben combjára ültet, szembe a finom étellel, melyből valószínűleg nem kaphatok.