Az Őrült Fogja - Jikook 18+ /BEFEJEZETT/

8.rész

- Jimin szemszöge - 

Kínzó és számomra cseppet felzaklató gondolatok között lépek Jungkookhoz, aki csak ekkor teszi el a telefonját és egy nyújtózkodás után felkel. Arcán egy mosoly díszeleg, mely meglepő módon, nem tölt el félelemmel. Van benne valami meleg. Azonban ebben a megérzésemben már egyáltalán nem merek hinni azok után, hogy az előző sem vált be, miszerint éreztem tekintetét magamon. Természetesen nem vagyok én olyan érdekes, hogy ennyit foglalkozzon velem és hogy az értékes idejét rám pazarolja. Ahogyan valószínűleg személyem sem érdekli és bárki más is lehetnék. Így nem igazán fogadhat boldog mosollyal. Nem vagyok másra jó, mint hogy egy véletlenszerűen kiválasztott test legyek, melyen levezetheti a feszültséget ami a napok folyamán felgyülemlik benne és aki fölött kiélheti uralkodásvágyát. Elég szép kilátás. Pedig nem is olyan régen még abban reménykedtem, hogy az a tekintet amivel rám pillanat, többet is jelenthet puszta ridegségnél. Ahogy abban is, hogy esetleg számára fontos lehet életem, hiszen egyszer se hagyott végül meghalni és egy kis szívességért, most is életben tart. Azonban egyre inkább valószínűbb, hogy csak túl sok romantikus regényt olvastam vagy csak túlságosan szeretetéhes vagyok és emiatt képzelek be hasonlókat. Lehet el kéne engednem teljesen ezt a frissen jött reményt, hogy ne kergessek hiú ábrándokat jövőmet illetően. El kellene végre fogadnom, hogy az egyértelműen sötét és magányos lesz. Nincs kiút, nincs élet, nincs semmi hit. Ha ezt elfogadnám, talán minden egyszerűbb lenne. Hiszen ha nem számítasz semmi jóra, csalódások sem érhetnek. Mégis, olyan nehéz beletörődni abba, hogy számomra az élet már nem tervez több örömöt hozni.. Kietlennek és elviselhetetlennek tűnik tőle az egész fájdalmas procedúra, ami még valószínűleg rám vár halálom előtt. Halál..? Az is biztosan kíntól lesz mocskos és oly elviselhetetlenül fog tőle égni egész testem, hogy ajkaimon már ordítani is képtelen leszek. 

Erre a jövőképre, gyorsabban kezdem venni a levegőt és megpróbálok olyan erősen csak az engem körülvevő ingerekre koncentrálni, hogy semmiképpen se kezdhessek el újra gondolkozni. Egyáltalán nem szeretnék ilyen sötét dolgokon rágódni, hiszen hiába lenne a leghatásosabb egyszerűen beletörődnöm ezekbe, én mégis képtelen vagyok rá. Még nem állok készen arra, hogy tizenhét évesen feladjak minden reményt a boldogsággal kapcsolatban. Már minden álmomat elengedtem, avagy egyszerűen képtelen vagyok már hinni bennük, amik a kinti világgal kapcsolatosak. Nem fogok se sokat utazni, se sok állattal találkozni vagy egzotikus ételek megkóstolni, hogy aztán otthon, egyedül is megpróbálhassam újraalkotni azokat. Pontosan úgy, ahogy a tánccal már nem lehetek semmiképpen sem elismert és nem valószínű, hogy Jungkookon kívül bárki fog még engem táncolni látni. Így a kedvenc hobbim, amiben talán jobb voltam mint bármi másban, szintén elveszik. Mégis, annak ellenére, hogy ezeknek a beteljesülésében képtelen vagyok már hinni, azt nem tudja feldolgozni agyam, hogy tényleg csak a kín vár rám, majd a fájdalmakkal terhes halál. 
- Gyere - karolja át derekamat elrablóm, mire egyből meglepetten arca felé kapom tekintetemet. Ahogyan keze derekamra simul és nem erősen, de határozottan szorítja, kénytelen vagyok nagyot nyelni. Ez a helyzet kettőnk között, elég bensőséges az eddigi érintkezéseinkhez képest. Talán emiatt, de az előbbi sötét gondolataimat egy pár pillanatra sikeresen kizárom és kiélvezem a helyzetet, miszerint úgy sétálunk, akárcsak egy pár. Ettől nem hiszem el jelenleg, hogy a jövőm szebb lesz vagy több esélyem van bármit is elérni, egyszerűen csak szükségem van arra, hogy egy kicsit feltöltődjek erővel, mielőtt még kiderül, hogy mivel kell szembenézzek legközelebb és mit kell elviselnem, miközben megpróbálom tartani az épp elméjűségemet. 

A konyhával szemközt lévő nappaliba vezet, ami igen letisztult benyomást kelt. A pasztel színek dominálnak benne és leginkább világosbarnás, zöldes árnyalata van a növényektől. Nem igazán tudom, mire számítottam pontosan. Lehet egy kínpadra a szoba közepén és falról lógó ostorokra díszítés gyanánt, de mindenképpen meglepetés a szoba egyszerű ízlésessége. Sokkal jobban tetszik, mint amire számítottam a dohos pince után.