Az Őrült Fogja - Jikook 18+ /BEFEJEZETT/

19.rész

- Jimin szemszöge -

Másnap reggel, fáradtan ébredek fel az eddigi kínoktól, melyeket testem élt át, azonban hamar boldog mosoly kúszik arcomra. A férfi itt fekszik mellettem, aki nagyon kedvesen törődött velem előző este. Most pedig erős karjai szorosan ölelik át vékony derekamat és még álmában is szorosan magához húz. Én pedig nem is tétovázok, egyből a lehető legjobban mellkasához bújok, ahol illata mélyen tüdőmbe kerül és ahol teste melege az egész lényemet felmelegíti. Egyszerűen átélhetem, a számomra leginkább idillinek tartott képet, ami bárcsak sose érnek véget. Hiszen mi szebb dolog történhet egy emberrel, mint hogy egy kis megbocsájtást kap bűnei ellenére és így azzal az egyetlennel ébredhet fel boldogan, aki számára a mindent jelenti. Nem tudom, hogy ő haragszik-e még rám, de ha ilyen törődően viselkedett, talán ő megbocsájtott nekem. Ha már én nem fogom magamnak, hiszen pont neki okoztam fájdalmat, akiért mindent megtettem volna. Így azt hiszem természetes, miszerint nem is áll szándékomban elengedni ezt a bűnömet, hiszen milyen ember lennék akkor?
- Jó reggelt - hallom meg az ismerősen mélyen csengő hangot, melytől szívem csak boldogan dobban egyet és egyből felpillantok rá. Arcán még látszik, hogy csak most ébredhetett fel, hiszen szemei szűkek és laposan pislogva néz engem, arcán halvány mosollyal. Gondolkodás nélkül teszem le fejemet újra az ágyra, minél közelebb arcához. Pont annyira, hogy még láthassam őt tisztán és gyönyörködhessek vonásaiban, melyek teljesen elvették az eszemet, azonban a lehető legközelebb érezhessem magamat testéhez.
- Neked is - válaszolom lágyan és szorosan átölelem, amit nem is igazán ellenez, csak még szorosabban ölel magához, hogy amennyire csak lehet, összesimuljunk. 

Viszonylag hosszú ideig fekszünk így egymás mellett, egyedül egymás társaságát élvezve, ami számomra teljesen felfoghatatlan és hiába ébredtem fel most, teljesen olyan, mintha csak ébredésem után kezdődött volna el, életem legeslegszebb álma. Hiszen hiába kerültünk közel egymáshoz és én már éreztem jeleket, hogy fontos vagyok számára, viszonylag ritkán volt hasonló helyzet. Ennyire gondoskodó pedig, talán még sosem volt. Így minden pillanatot kiakarok élvezni és csak szeretném, hogy az előző éjszakai szenvedéseimet az ég úgy egyenlítse ki, hogy már Jungkookkal ilyen viszonyban maradunk egymással. Az lenne a legjobb, ha már semmi sem történne, csak örökké így feküdhetnénk egymás mellett ezen az ágyon, miközben érintéséből kiérzem a birtoklási vágyat. Érzem, hogy mennyire akar engem, azonban mégis lágyságot is áraszt magához szorítása. Nem fáj, ahogyan fog és mintha szeretettel töltődött volna fel egész lénye, mely számomra a legértékesebb kincs, ezen a világon.
- Nem vagy éhes? Lassan reggelizhetünk - ajánlja fel Jungkook a mai programot. Először kicsit csalódott vagyok, hiszen sokkal kevesebb ideig tartott ez az örökké, mint amiben én itt eddig reménykedtem, de gyomrom üres korgása meggyőz, hogy vele reggelizni sem egy rossz terv. Akkor lehet olyan érzés lesz, mintha már egy pár lennénk, akik csak a szokásos, mégis különleges reggelüket együtt töltik, egymás szeretetének társaságában. Ez pedig egy elég csábító gondolat. Milyen jó is Gazdámmal együtt ébredni és az éber álmom következő tökéletes jelenete simán lehetne étkezés. Akkor is közel érezhetem magamhoz őt és egyszerűen mi emberek olyanok vagyunk, hogy a közös étkezések összehoznak minket és szorosabb köteléket alakítanak ki.
- Benne vagyok - válaszolom, miután sikeresen meggyőztem magam, miszerint ettől a reggelitől nem kell véget érnie a tökéletes pillanatnak. Ezzel Jungkook is hasonlóan lehet, hiszen ahelyett, hogy egyedül elindulna le vagy egy pillanatra is elválna tőlem, picit helyezkedik. Először nem értem, de mikor a tökéletes fogást megtalálva felül, elpirulva bújok be nyakába. 
- Nem akarom, hogy jobban fájjanak a sebeid - mondja kedvesen és fenekemnél megtart engem, miközben elindulunk a konyhába. Jól esik nagyon, ahogyan az én érdekeimet nézi és mellkasához simulva érezhetem megnyugtató közelségét, a fájdalmas séta helyett. Persze agyam, egy távoli pontja felfogja, hogy ez a változás gyanús és valami rosszat is jelezhet, de olyannyira vágytam már ezekre a pillanatokra, hogy semmilyen rossz gondolattal nem akarom őket elrontani. Így pedig hiába jelez bennem a vészcsengő, egyszerűen lenémítom azt, hogy teljesen kiélvezhessem álmaim reggelét, mely számomra mindent megér. Egyszerűen csak.. egy kicsit, boldog akarok lenni, mielőtt újra el kell viselnem a bűneim miatti fájdalmat. Mindenki megérdemli a boldogságot. Nem..? Nekem miért ne járhatna soha anélkül, hogy aggódnom kelljen valamin? Hiszen én csak egy picit Jungkook szeretetére akarok egyedül koncentrálni, mely a legjobb dolog, ami csak történhetett velem az életemben. 
- Köszönöm - suttogom hálásan, mikor az egyik székre letesz a konyhában és neki áll valami gyors reggelit összedobni. Én persze nem bírom ki, hogy ezt csak nézzem, így végül felkelve lépek mögé, majd szorosan megölelem. Először erre izmai megfeszülnek, majd mikor arcomra néz, vonásai egyből ellágyulnak és hajamba túrva folytatja a főzést. Egy pillanatot sem akarok elvesztegetni, amit vele tölthetnék. Persze annak örülnék a legjobban, ha ez már örökké így maradna közöttünk, de tisztában vagyok vele, hogy ez nem így lesz. Így muszáj mindent megtennem még most, ameddig lehet. Talán még egy csókot is el kéne merjek lopni tőle. Azokkal nem adományozott meg túl gyakran az itt töltött időm alatt, viszont párszor már így is érezhettem ajkainak lágy és kellemes ízét. Ez a pár alkalom pedig épp elég volt, hogy mindig vágyjak rá és ne tudjak betelni velük. Talán most, nem lenne gond belőle, ha én kezdeményeznék egy hosszú csókot, amiből egészen addig nem válunk el, ameddig csak levegőhöz juthatunk közben.
- Kész is a reggeli - fogja meg a kettő tényért. Mindkettőben van kettő tükörtojás és egy kis zöldség is. Kicsit kételkedek, hogy mindet sikerülni fog-e megenni, de olyan finomnak néznek ki és csalogatónak, hogy kételyemet hamar elvetve ülök asztalhoz Jungkook ölében. Egyből neki is látok elfogyasztani a finomságot, melynek íze még sosem cirógatta meg ennyire ízlelőbimbóimat, melyeknek szintén jól esik a törődés, amit jelenleg Gazdámtól kapok. 
- Ez isteni - jegyzem meg neki, mire csak egy mosolyt kapok, fejsimivel társítva. Nem igazán tulajdonít nagy jelentőséget bókomnak, de mivel érzem rajta, hogy a látszat ellenére tetszett neki, elégedetten fogyasztom el az egész adagot. Még ha ez másoknak nem is olyan nagy dolog, nekem akkor is óriási. Gyomrom megszokta, a kevésbé tápláló ételeket, melyekből kevesebbet is ehettem mindig, na meg azt a monotonitást, ami az étrendemet jellemezte.Így nekem, ez egy öt csillagos szálloda specialitásával felérő reggeli volt, ami után hasam teljesen tele lesz, viszont még ő is boldogabb, mint szokott lenni.

- Van valami, amit ma szívesen csinálnál velem? - kérdezi meg a férfi, mire én átfordulok az asztaltól az ő irányába. Én vele bármit szívesen csinálok, így először majdnem kimondom, hogy válasszon ő nyugodtan, majd eszembe jut valami, amit nagyon szeretnék vele csinálni.. Akkor is, ha ezt mások csak a szükség miatt csinálják. Én mégis mindig arra gondoltam régen, hogy valakivel szeretném megosztani ezt az élményt, aki a szerelmem és egymás meztelen testére lágyan simítva élvezhessük ki.
- Szeretnék veled beülni a kádba - mondom ki kínosan és arcomat halvány pír lepi el, mikor ő először értetlenül néz, de azért felvesz és a két tálat gyorsan a mosogatóba téve indul el a fürdőbe, ahol meg is nyitja a vizet.
- Hogy hogy pont egy ilyen dologra esett a választás? - kérdezi meg, inkább csak kíváncsisággal hangjában, semmint bármi számonkéréssel. Ez a tény pedig megnyugtat és nagyon jól esik, hogy nem néz hülyének emiatt.
- Mindig is kiakartam próbálni valakivel.. aki sokat jelent a számomra. Szeretném, ha egymást fürdethetnénk le - adok válaszomban meg egy plusz információt vágyammal kapcsolatban, melyre mintha egy másodpercre halvány pír jelenne meg arcán, de olyan hamar eltűnik, hogy lehet csak képzeletem játszott velem. Mégis, ezt egy megnyugtató jelként veszem és megkönnyebbülten hagyom, hogy a mosógépre tegyen, ahol leveszi rólam kevéske ruhámat és a combomon lévő kötést. Igaz, a vágással nem számoltam, de majd valahogy figyelek rá, hogy minél kevésbé legyen a vízben..
- Biztos ezt szeretnéd? - kérdezi, mikor neki is eszébe juthatott ez a kis apróság. De én gondolkodás nélkül vágom rá válaszomat.
- Teljesen biztos - bólogatok egyből és elmosolyodva kezdem el én is levetkőztetni őt. Erre e férfi először mintha meg is ijedne kicsit és ellenezni akarná, amit csinálok, de végül csendben maradva felsóhajt. Nem igazán tudom hova kötni ezt a viselkedést, így inkább óvatosan rákérdezek. 
- Valami gond? - válasza erre először egy fejrázás, de még mindig érezhető benne feszültség. - Akkor? - próbálom tovább faggatni, hiszen így kicsit rossz érzésem lesz, hogy valami rossz emléket hoztam elő benne ezzel kapcsolatban és annyi ideig hallgat, hogy már azon vagyok, inkább visszavonom egész kérésemet, de végül mégis kapok választ.
- Egyszerűen nem gyakran vagyok ilyen helyzetben és nem szokta hozzá, az ilyesfajta törődéshez - hangja kemény, de egyértelműen kivehető, hogy csak zavarát próbálja leplezni ezzel. AHogy pedig ez leesik nekem, arcom teljesen vörös lesz, de egy boldog mosollyal fogom meg kezét, hogy ezután a mosógépről lemászva tüntessem el róla az utolsó ruhadarabot, és ültessem bele magunkat a kádba. Ő ül alulra, én pedig az ölébe, hogy lábamon a sebet minél kevesebb víz érje és így kint lehessen a vízből, amennyire csak lehet.

Ekkor, átjárja az egész szobát valami őszinteség, hiszen Jungkook, egy picit levedlett minden álarcot magáról és valahol, egy új személyisége tör felszínre, mely sokkal emberibb módon szereti Jimint és aki nem egy őrült szadista formájában ölt alakot. Ő lenne az igazi személyisége a férfinak, mely nem bontakozhatott ki a társadalom elvárásainak hála és ezt az oldalát fedte el annyira a sok álcával, hogy már ő maga is megfelejtkezett létezéséről? És ha ez igaz, vajon elég lesz-e ez a hirtelen előbukkanó új arca, hogy célját megváltoztatva ne elvegye Jimin életét és boldogságát, hanem megmentse a fiút a teljes sötétségtől, mely olykor már teljesen elfoglalja gondolatait? Vajon mindkettőjükre az őrület és sötétség vár, vagy egy új élet, melyben közösen mindent újrakezdhetnek?