Az Őrült Fogja - Jikook 18+ /BEFEJEZETT/

13.rész

- Taehyung szemszöge -

Mikor meghallom a csengőt, egyből felkelek, hogy ajtót nyithassak legjobb barátomnak a tegnap megbeszélt találkozó miatt. Őszintén pici szorongás van bennem és nem gazán tudok mit kezdeni az utolsó találkozásunkkor megtudott információkkal. Elég nehezen tudom őket feldolgozni, hiszen mindig is megvettettem az olyanokat, akik másokat bántanak a saját szadista hajlamaik miatt. Undorodok és undorodtam minden ilyen embertől, hiszen senkinek sincs joga a másik élete felett dönteni és saját vágyainak kiélésére használni a másik életét, hiszen mindenkinek csak egy van belőle. Éppen ezért olyan felkavaró számomra Jungkook tegnapi bejelentése. Én tudom róla, hogy nem rossz ember és neki sem volt éppenséggel könnyű, viszont csak mert a legjobb barátom nézzek el neki valami olyasmit, ami nemhogy törvénybe ütköző, de egy ember egész életét pokollá változtatja? Én tényleg ismerem Jungkookot. Legalábbis amennyire egy embert ismerni lehet, mert mindenkinek vannak sötét titkai. Azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy az övé ennyire koromfekete lenne.. Ötletem sincs mi a jó döntés, mert tudom mi lenne a helyes, de Jungkook pedig számít rám és én, mint az egyedüli ember aki mellette van, nem árulhatom el. Én segítettem neki valamennyire összeszednie magát a családjától kapott rengeteg rosszon, nem lökhetem pont én vissza a gödörbe. Lehet akkor ez a ferde hajlama is csak rosszabbodna, ezért mindenképpen mellette kell maradnom és támogatnom őt. Ugyanakkor a fiúval, aki nála raboskodik, nem tehetem ezt, hiszen borzasztóan szenvedhet.. Emiatt próbálok egyszerűen nem gondolni rá és Jungkookra hatni abban, hogy ha Jimin szerelmét akarja, akkor legyen vele megértőbb és ne bántalmazza. Ez az ami talán a legjobb, amit jelenleg tehetek.. Így nem hagyom teljesen sorsára a fiatal fiút, de a legjobb barátomat sem szúrom hátba. Mégis, ahogyan meglátom őt az ajtómban, szívem hevesebben dobog és testem megfeszül. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a pincéjébe zárva tart valakit ez a férfi. Azonban sajnos attól sem, hogy Jungkook feltétel nélkül bízik bennem, miszerint nem fogom elárulni őt. Ezt bizonyítja, hogy elmondta nekem ezt az egészet, hiszen bármikor a rendőrségre mehetnék az információval, börtönbe juttattathatnám és elvehetném tőle azt a vezetői pozíciót, amiért egész eddigi életében küzdött. Egyszerűen picit azt kívánom, bár soha se kellett volna megtudnom ezt az egészet. Mondjuk akkor lehet, Jimin élete még annál is rövidebb lenne, mint amilyen az én tanácsaimmal lehetséges lehet..
- Szia - köszön Jungkook, mire egy kedves mosolyt mutatva felé engedem be. Ismeri a helyet, ezerszer járt már itt, így kérdés nélkül veszi le cipőjét, majd indul be nappalimba. Én pedig továbbra is feszülten követemet, csak erre a pár órára próbálva megfelejtkezni a történtekről.

A nappaliba megy falatnyi főből álló társaságunk, így a kanapéra esik választásunk a beszélgetés helyszíneként. Én pedig, mint jó házigazda, inkább egy kérdéssel kezdek.
- Kérsz valamit enni vagy inni? - természetesen nemleges választ kapok, ezért leülök én is, a kanapé előtti asztalka másik oldalán, így egymással szemben helyezkedve el. Kicsit ahogy ránézek, elmerengek megismerkedésünk napján, ami most valahogy még távolibbnak tűnik. Olyan érzés, mintha már olyannyira régen lett volna, hogy elgondolkodok, talán meg se történt ez az egész.
- Ennyire nyomasztó lett a társaságom? - kérdezi meg Jungkook, egy gondterhelt sóhaj kíséretében, hátradőlve a kanapén. Tekintetét nem veszi le rólam, mintha ezzel szándékozna gondolataimat kideríteni.
- Természetesen nem, csak elmerengtem - kérdő tekintettel várja ezután a folytatást, hogy ő is megtudhassa, mi is nyomja a lelkemet. - Tudod, csak elég vicces visszagondolni az első alkalomra, amikor találkoztunk. Rengeteget változtál - jegyzem meg és halványan elmosolyodok a kis megszeppent fiú emlékére. Olyan ártatlannak és magányosnak tűnt.. Egyszerűen éreztem, hogy szeretnék hozza közelebb kerülni és nem véletlen kettőnk találkozása. Azonban hamar rájöttem, hogy nem romantikus értelemben vonzódtam hozzá. Sokkal inkább egy barátot leltem meg benne, akivel teljesen kiegészítjük egymást. Vajon ennek a kiegészítésnek a része, hogy én soha nem lennék képes egy kisállatot sem bántani, míg benne egyértelműen vannak beteg vágyak?
- Egy valami viszont nem változott. Azóta se lennék hajlandó alád feküdni - vigyorodik el az emlékre, ami csakugyan egy elég kínos és furcsa helyzet volt. Olyan szépen alakult minden és hiába voltam azon, hogy elmondom neki, én csak egy jó barátnak látom őt, mégis a kis alkoholtól felbátorodva kezdtem az egyik nálunk töltött találkozónál csókolózni vele. Először csak egy heves csóknak indult, de hamarosan odalyukadtunk ki, hogy egymás ruháit minél jobban próbáljuk eltüntetni. Azonban az egésznek a vége az lett, hogy engem tolt a kanapén a hátamra Kook, amit először furcsálltam, de nem szóltam semmit. Azt hittem csak felbátorodott és mint ügyes bottom szeretne kényeztetni. Azonban hamar világossá vált, hogy neki egyáltalán nem célja magába engedni nemességemet és számomra az is világos volt, miszerint nincs az az isten, hogy az én fenekem bármi hasonlót is befogadjon. Ezért, amint leesett ez az aprócska baki, a helyzet nevetségessége miatt felröhögtem. A fölöttem térdelő fiú elég furcsán nézett rám és értetlenül várta, hogy elmondjam neki, mit találok ennyire mulatságosnak. Azonban mikor eléggé magamhoz tértem és elmondta neki, hogy ezt egy kicsit benéztük, egyből kínosan mászott le rólam. Öltözködni kezdett, de én megállítottam őt. Egyik kezét bátorítóan megfogtam és megkértem arra, hogy ettől függetlenül legyen a barátom avagy a haverom. Számára ez kicsit furcsa kérés volt, de mivel nem igazán veszíthetett semmit, beleegyezett. Így tehát, szépen lassan emlékké szelídült mindkettőnkben az összes romantikus értelemben vett vonzódás egymás felé. Sőt, én hamarosan meg is ismerkedtem a mostani párommal, Jujunnal. Eleinte furcsa volt, hiszen mi Jungkookkal többször is randiztunk, de hamar így lett természetes. Szerencsénk volt, hogy ő sem érzett többet. Azt hiszem, Jimin az első akiről én tudok, hogy tényleg megmozgat benne ennyi érzelmet és vágyat, mert Kook nem az a kicsapongó férfi, aki egyik emberről a másikra száll. Azonban nem vagyok abban olyan biztos,hogy ennek a hírnek a foglya is olyannyira örül, mint fogva tartója.
- Helyes, legalább több jót hagysz Jujunnak - engedek el egy picit, ahogyan beszélgetni is elkezdünk. Nem mondom, hogy Jimin helyzetét elfelejtem, mert végig gondolataim között marad, azonban így is sikerül annyira megnyugodnom, hogy normális társaság lehessek. Nem igazán tudom, mi is lenne a helyes, de az idegeskedés sem segít, így jó érzés ez a fellélegzés egy egyszerű beszélgetéssel. Itt legalább érezhetem, hogy nem vesztettem el teljesen a legjobb barátomat és ő tényleg ugyanaz a jó fej srác marad, akit eddig is nagyon bírtam, csak megismertem egy új oldalát. Ami lehet ijesztő, de már annak az apróságnak is örülök, hogy a személyisége, amit eddig ismertem, ugyanannyira ő, mint a számomra új oldala..

- Jungkook szemszöge -

Taehyunggal jól esett nagyon a találkozó és megkönnyebbülés volt kicsit ez az egyszerű típusú kikapcsolódás. Jiminnel sokkal inkább csak a durvább kikapcsolási formákat szoktam alkalmazni, szóval lehet, hogy egyszer vele is ki kéne próbálnom csak beszélgetni. Leülnénk egymás mellé és hallgatnám, ahogyan beszél. Szeretném egy picit jobban megismerni őt, hiszen nem igazán tudok a gondolkodásmódjáról sok mindent. Elrablása előtti nap beszéltünk sokat, de egy délután alatt nem ismerhetem meg teljesen. Amióta pedig nálam van, nem igazán ültem le vele egyszer sem, hogy meséljen magáról, vagy a lelkét nyomasztó gondolatokról. Pedig lehet, még közelebb is hozna minket. Az biztos, hogy egyszer ki kell próbálnom mert ez mindkettőnk számára előnyös lehet. Ő kiadhatja magából a dolgokat, én pedig jobban megismerhetem őt. Eközben pedig fokozatosan közelebb kerülünk egymáshoz.

A bejárati ajtóhoz lépek, majd kulcsomat előkeresve nyitok be lakásomba, azonban a várt nyugalom helyett teljesen más dolog történik.. Jimin áll az ajtóban velem szemben és meghajolva köszönt. Először egyből mérgesen csapom be magam mögött az ajtót, hiszen ezek szerint megpróbált kiszabadulni és egyből kulcsra is zárom magam mögött, azonban a kis termetű fiú megszólal, mielőtt még neki ugranék.
- Gazdám.. nem volt rendesen a kezemen a bilincs, így fel tudtam kelni.. de szerettem volna, hogy elhidd nekem, hogy nem akarok megszökni tőled és bízhatsz bennem.. emiatt jöttem le ide, hogy lásd, megtehettem volna.. - mondja csendesen és láthatóan bátortalanul, mire döbbenten nézek meztelen testére és próbálom feldolgozni az információkat. Tényleg nem próbált megszökni tőlem és még a tagjára feltett gyűrűt sem vette le..

Arcán óvatosan végig simítok kezemmel egy vigyorral.
- Ügyes fiú vagy - dicsérem meg, miközben szívem mintha gyorsabban verne.. Nem csak a beteg, szadista oldalamé, hanem amelyik arra vágyik, hogy valaki szeresse.. Mert Jimin, a szadista oldalam ellenére is azt jelezte ezzel, hogy ő engedelmeskedik nekem és hajlandó elviselni a dolgokat miattam.. Sokkal hamarabb kötődni kezdett hozzám, mint hittem és ez hihetetlenül boldoggá tesz.

Tényleg Jimin volt a legjobb választás.. Ő még így is képes mellettem maradni és lelkem egy kicsit megnyugszik. Nem akar most semmi bántalmazást egyik oldalam sem, csak a már gyerekkorom óta szeretetéhes felem éled fel, próbálva minél több erőt gyűjteni Jimin hűségéből, ami még bármi lehet..

Minden bántalmazó, mély sebeket hurcol a lelkében és azokat próbálja megtölteni a gyerekkorában tanult módszerrel. Ettől még nem szabad elnézni nekik a bűneiket, de gyűlölettel sem szabad feléjük fordulni. Hiszen a legtöbb bántalmazóban ott bújt el a gyermek, akinek nem teljesítették soha az igényeit és így próbálja feltölteni a számára üres érzéseket lelkében. Ennek pedig egy másik fél válik gyakran áldozatává..