A fonál, mely összeköt minket - Uchiha Itachi

Prológus - Véres Kezek

-Örülj annak, hogy felneveltelek! Ételt raktam eléd, ruháztattalak! Hálásnak kéne lenned, hogy van hol élned!

-Soha nem kértem, hogy szülj meg.

A lány forrt a dühtől. Legszívesebben véget vetett volna saját életének. De egy valaki volt az életében, akit nem akart itt hagyni, ebben a kegyetlen világban.

A fiú lihegve megállt a lány előtt, és térdein támaszkodva próbálta visszanyerni eredeti lélegzetvételét.

-Itachi... -suttogta meglepetten a lány.

Az Uchiha fiú biztatóan kinyújtotta kezét, majd elmosolyodott. A lánynak nem is kellett több, könnyező szemekkel neki borult, majd arcát a mellkasába fúrva elkezdett sírni. Itachi nyugtatásképp simogatni kezdte a Rika hátát.

A fiú tudta, hogy mi a helyzet a lány családjában. Féltette, meg akarta védeni mindentől. Végül, a lelki világát képtelen volt egyben tartani. Az ő karjai között tört össze szerelme.

Soha nem tagadta magában, hogy szerette Rikát. Csodálta, hogy milyen erős, mind testileg, mind lelkileg. Most még is, saját szemeivel láthatta, ahogy széttör.

A lány keservesen sírt, nem fogta vissza se a hangját, se a könnyeit. Kiadta minden fájdalmát. Utálta, hogy egy ilyen családba kellett születnie. Nővére árnyékában kellett mindig is élnie, akit imádtak a szülei, és ezt nem is próbálták takarni a fiatalabbik elől. Folyton hozzá hasonlították. Végül, a mai nap folyamán, elszakadt a cérna. És most annak az ember karjai közt sír, akiben mindennél jobban bízott. Szerette, mint legjobb barátot. A lány néha kicsit többet is érzett, mint puszta barátság, de nem akarta ezt soha felhozni, mivel félt. Félt, hogy az Uchiha fiú összetöri a szívét. Vagy elutasítja őt.

Miután lenyugodott a lány, felpillantott a fiúra, aki kedves mosollyal vizslatta a lány arcát. Ujjaival megtörölte Rika kisírt szemeit, majd megsimogatta az arcát.

A levegő csak úgy szikrázott köztük. Tökéletes alkalom lett volna, hogy elcsattanjon az első csók.

A Rika lassan lábujjhegyre állt, és várt. Itachi elmosolyodott, majd lassan saját ajkait a lányéra tapasztotta.

Mindketten örültek legbelül, hogy a régi vágyuk beteljesült.

Viszont ez a történet se záródhatott vidáman.

-Kurosawa Rika! Azonnal takarodj vissza a házba! -a lány ijedten ugrott el a fiú elől, majd ismét könnyes szemekkel anyja felé fordult. A nő a lánya karja után kapott, majd megszorítva csuklóját, elkezdte be, a házba rángatni szerencsétlen lányt. Itachi nem várt sokáig, a nő karjára fogott, majd megszorította azt. A nő elkapta kezét a lányáétól, majd dühösen a fiúra nézett, aki megvillantotta sharinganját.

A lány anyja egyszerű asszony volt, nem volt ninja. Még se riadt meg az Uchiha klán legerősebb fiataljától. Kirántotta kezét a fiú kezéből, majd nemes egyszerűséggel arcon csapta őt.

Rika kezét szája elé kapta. Megijedt. Itachi sóhajtott egyet, majd elkapta a lány karját, és futni kezdett.

-Haza se gyere többet, te kis csitri! -kiabált a fiatalok után a lány anyja.

Rika azon az estén ejtett utoljára könnyeket.

-Ne aggódj, én megvédelek, mindentől. -a fiú magához húzva gyengéden megölelte a könnyes szemű lányt. Egy dolog lebegett a szeme előtt. Nem akarja soha többé sírni látni, vagy így összetörve. Ő maga is hullajtott egy kósza könnycseppet. Majd meghasadt a szíve, hogy szerelme az ő kezei közt sírja ki lelkét.