A fonál, mely összeköt minket - Uchiha Itachi

28. Fejezet - Útitárs

Reggel Kisame ébresztett, de nem a legjobb módszerrel. Leöntött jéghideg vízzel, aminek hatására azonnal felugrottam az ágyból, ráadásul sikítva.

Persze a cápa csak röhögve figyelte a jelenetet, míg Itachi a fejét fogva, még mindig a fotelben ült.

-Eszednél vagy?! -förmedtem a röhögő egyedre, aki csak még jobban vihorászni kezdett idegességem láttán.

-Úgy érzem ezzel vége is a békés csendnek. -morogta az Uchiha férfi, majd nagy nehezen feltápászkodott a kényelmes fotelből.

-Ugye nem hozod haza magaddal ezt? -mutatott rám, nekem pedig kipattant egy ér a homlokomon. Esküszöm, hogy egyszer nyársa szúrom.

-Mi az, hogy „ezt"?! -készültem volna tarkón vágni, de Itachi még időben elkapta a kezemet, és megrázta a fejét.

-Te járnál rosszabbul. -mondta, majd elengedte a csuklómat. Visszaejtettem magam mellé a karomat, majd a táskámért nyúltam.

-Azt hiszem, én indulok. -dobtam a hátamra a táskát, és az ajtó elé léptem. Nem akartam rögtön "elválni" tőle, de vele amúgy se terveztem hosszabb ideig együtt lenni, más volt az úti célom.

-Merre mész tovább? -kérdezte az Uchiha. 

-Fogalmam sincs. -sóhajtottam fel. Volt egy konkrét célom, amit makacsul, minél hamarabb el akartam érni.

Itachival egymásra néztünk, de csak szótlanul bámultuk a másikat. Eszembe jutott, hogy éjjel azt mondtam neki, hogy megvédem. Akaratlanul is elpirultam, ahogy a szemeibe néztem. 

-Jó, semmi kedvem bámulni azt, hogy ti bámuljátok egymást. -kezdett el morogni Kisame, majd felkapva Samehadát kilépett az ajtón.

Még mindig szótlanul álltunk egymással szemben. Leszegtem a fejemet, és vártam, hogy megszólaljon a férfi. Gondolataim valahol teljesen máshol száguldoztak, és valami hiper hülyeség jutott az eszembe. 

-Öhm... -próbáltam magamban megfogalmazni a mondatot, amit készültem nagy nehezen kinyögni. -Esetleg... Veled tarthatnék? -köhintettem egyet, majd folytattam. -Persze csak egy kis ideig, nem akarok rátok akaszkodni. -fordítottam el tekintetemet. 

-Felőlem. -nyögte ki a választ, eléggé bőszavúan. Nem is vártam tőle igazán többet. 

Ez után nem igazán beszéltünk, csak csendben követtem, ki a fogadóból, ami előtt már Kisame várt türelmetlenül. 

-Miért érzem azt, hogy nem szabadulunk tőle egyhamar? -vonta fel szemöldökét a cápa, de társa nem méltatta válaszra. Kíváncsi szemeit rám emelte, tőlem várva a választ. 

-Azt hiszem, egy ideig úti társak leszünk. -paskoltam meg vállát, majd a már előrébb haladó Uchiha után siettem. 

***

Már nagyjából 1 órája haladhattunk valamerre, szótlanul. Ugyan Kisame nagyban panaszkodott mögöttünk, de nem igazán figyeltem oda, mit motyog maga elé. Érdekes volt, hogy hozzájuk csapódtam, eredetileg nem ez volt a tervem, vagy a célom. De még is jobb volt, mint egyedül bolyongani, kilátástalanul. 

-Amúgy ti mit kerestek itt? -törtem meg a csendet. 

-Mi lettünk elküldve bevásárolni. -lépett mellém morogva Kisame. -Bár nem értem, hogy miért kellett ilyen rohadt messzire jönnünk pár dologért, amit simán be lehetett volna szerezni tőlünk nem messze eső helyeken. -mondta durcásan. 

-Azért kell ilyen messze eljönnünk, mert csak itt van olyan, ami kell nekünk. Nem mindegy, hogy honnan származik. -szólt hátra Itachi. Ilyet se hallottam még. A bűnözők bevásárló körutat tartanak, mi a fene?