Felpattantam a székről, lecsaptam a tea árát az asztalra, majd kirongyoltam a bárból, és fejemet kapkodva kerestem az előbbi alakot.
-Én megmondtam, hogy ezen a helyen semmi nincs, nem értem miért kellett iderángatnod engem. -panaszkodott egy nagyon ismerős hang, majd ahogy megfordultam, megláttam a magas, kékbőrű cápát, aki mintha ledöbbent volna, de úgy még sem. Nem voltam biztos benne, hogy emlékszik-e rám, de a mellette álló biztos, hogy felismert.
Szótlanul bámultuk hárman egymást, és csak a fejünket kapkodtuk össze-vissza.
-Kezd kínos lenni a szitu. -sóhajtott fel Kisame, majd Samehadáért nyúlt. -Akarod, hogy lecsapjam a kislány fejét? -kezdett el őrülten vigyorogni hegyes fogaival.
-Kit nevezel kislánynak, te kétajtós szekrény? -vontam fel szemöldökömet megsértődve, bár lehet nem kellett volna ilyen módon lehurrogni őt, mivel egy suhintásába került megölni engem.
-Ja, már vágom ki vagy. -mutatott rám gúnyos vigyorral. -Te vagy az a lány, akit régebben majdnem kinyírtam heccből. -mondta nagy büszkén.
-De csak majdnem. -fontam össze magam előtt karjaimat, és Itachi felé néztem, aki eléggé magába fordulva állt egyhelyben, és mint aki itt se lett volna, nyugiban tovább ment, kikerülve engem, mire én teljesen elképedve meredtem magam elé. Ez azért fájt.
-Szívás. -indult meg vihogva Kisame is. Egyszer megfolytom álmában, csak úgy heccből.
-De hát... -szóhoz se tudtam jutni. Igazából fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom, azért még se ordíthattam utána sírva, vagy idegbeteg módon, azért még is csak közterület.
-De várjunk már, itt a szállásunk! -állt meg a cápa, majd visszafordult felém. -Úgy érzem hosszú éjszakánk lesz, nincs igazam? -pillantott vigyorogva társa felé, aki csak vállat vont a kijelentésre. Elvágták az arcizmait, hogy képtelen bármi emberi reakciót alkotni?
-Mekkora szívás. -mondtam elmosolyodva, miközben vettem egy nagy levegőt, majd lassan kifújtam.
-Te, Itachi, amúgy ki ez a bige? -vonta össze szemöldökét Kisame, miközben hüvelykujjával felém mutogatott.
-Bige? -akadtam fenn egy röpke pillanatra a szóhasználaton, de azonnal vissza is vettem, még is csak két bűnözővel álltam szemben, hiába volt az egyikük a "volt" barátom.
-Nem érdekes. -mondta az Uchiha, majd megindult a sushi bár felé, valószínűleg a szállás része felé. Köpni-nyelni nem tudtam. Most komolyan letagad?
-Na ez kínos. -kezdett el nevetni a cápa alak, én pedig mintha szépen lassan elsüllyedtem volna szégyenemben. Na király, azt hiszem az Uchiha férfi szemében egyenlő vagyok egy random emberrel.
-Amúgy is csak véletlen futottunk össze. -próbáltam ezt inkább Itachi felé intézni, de látszólag ő lepasszolt engem Kisaménak, hogy vele társalogjak.
-Amúgy nem is olyan rossz, szerintem mi jóban leszünk. -ragadta meg felkaromat Kisame, majd megindult velem a társa után. Gondolatban már temettem magamat.
-Sajnálom, de csak egy kiadó szobám maradt. -makogta az idős bácsi, aki szinte csak csont és bőr volt, de azért a szájából lógott ki a cigaretta. Bizarr látvány volt kissé, de hát van ilyen.
-Na ilyen az én formám. -motyogtam magam elé.
-Akkor kivesszük azt. -sóhajtott fel Itachi gondterhelten, majd felkapva a kulcsot, szó nélkül megindult, a kiadott szobát keresve. Csak nem menekült előlem?
CZYTASZ
A fonál, mely összeköt minket - Uchiha Itachi
Romans''Minden tönkre ment, ahogy elmentél. Kiléptél az életemből, egy szó nélkül. Ott hagytál a tűzben, elégni. Visszalöktél a mélybe, ahonnan majdnem, hogy sikerült kihúznod. Gyűlöllek, de ugyan akkor szeretlek, hisz egykor te voltál a mindenem. Nehéz b...
