A fonál, mely összeköt minket - Uchiha Itachi

34. Fejezet - A két fivér harca

Mint egy őrült, úgy követtem Kazumit. Semmi se biztosította számomra, hogy tényleg oda vezet, ahol Itachi és Sasuke harcol, de egy részem hitt neki, és hálás volt. Reméltem, hogy tényleg időben odaérünk.

Már a távolból látni lehetett a régi romokat, és már ilyen távolságból megéreztem Kisame hatalmas chakráját.

Ahogy elnéztem, a cápa Sasuke egyik pincsijével harcolt, bár nem igazán láttam el odáig. Mikor már látó közelben voltunk, a nagy rom épületének a teteje kirobbant, és Itachi bukkant fel. Hála az égnek, még nem késtem el...

A levegőben azonnal kézjeleket formált, és a robbanás helyére hatalmas tüzet fújt, de Sasuke valami fura átváltozással kivédte bátyja támadását.

Egy kis ideig csak bámulták egymást, majd sűrű kézjeleket formálva ugyan azt a technikát alkalmazták, a tűzlabda technikát. Végül, mikor már úgy tűnt, hogy Sasuke van előnyben, Itachi felől fekete tűz jelent meg.

-Nocsak, csak nem az amaterasu? -vigyorodott el Kazumi mellettem. Tisztességes távolból figyeltük az eseményeket, bár én már égtem a vágytól, hogy közbe avatkozhassak. Tudtam, hogy nem olyan könnyű legyűrni az idősebbik Uchihát, még is csak féltettem.

Sasuke nem sokáig állt tétlenül, futásnak eredt, miközben testvére az Amaterasuval „üldözte". Viszont nem igazán volt ez olyan felemelő, hiszen a fekete tűz elért minket, szóval azonnal lépnünk kellett arról a helyről, hacsak nem akartunk mi is elégni.

A fiatalabbikat elérték a lángok, és a földre kényszerítették. A fél épület körül a fákat teljesen belepte Itachi technikája, és nem apadva folyamatosan égtek.

A férfi megindult a kiterült kisöccse felé, de mikor nyúlt volna már a teste felé, az mintha elolvadt volna, lyukat égetve a jelenlegi harcmező tetejére.

-Azért nem ilyen egyszerű kinyírni őt. -vigyorodott el fölényesen Kazumi mellettem. Visszafordultam Itachi felé, aki fuldokolva elkezdett köhögni, majd jobb szemére tapasztotta az eddig szája előtt lévő kezét. A szájának a széléről vér folyt, ahogy a szeméből is. Indultam volna már segíteni, de a mellettem levő lány megállított. Kezét szorosan a csuklómra tapasztotta, és várakozásra intett. Értetlenül néztem rá, de azonnal meg is értettem, hogy miért állított meg. Hirtelen alulról a felszínre tőrt Sasuke egyik tűz elemű jutsuja.

Itachi alig bírt elugrani, majd folyamatosan kikerüli az újra felszínre törő tüzet. Jobb karját elkapta a lángcsóva, majd az épület tetejének a közepe teljesen beomlott.

Az ég baljósan dörögni kezdett, a szürke felhők egyre csak tódultak felénk. Majd szépen lassan az eső is apró cseppekben érkezett, egyre jobban benedvesítve ezzel a területet. Az eső illata álltalában megnyugtatott, most még is, kivételesen rossz előérzetem volt.

Sasuke chidorival a kezében az épület legmagasabb pontjára ugrott fel, gyomrom pedig görcsbe rándult. Lassan a kezét a magasba emelte, majd a villámok mintha... Mintha a villámokat tudta volna irányítani! Hirtelen a villámok tömegéből egy sárkány alakjára lettem figyelmes, majd a fiatal Uchiha kezével a bátyja felé mutatott, és lecsapott ezzel a hatalmas erővel.

Nem vártam tovább, lábaim maguktól mozogtak. Segíteni akartam neki. Nem is, segítenem kellett neki.

Itachi hassal a földön volt kiterülve. Szívem összeszorult a látvány végett, és a fejem is megsajdult. A férfi teste elé álltam, és szinte farkasszemet néztem Sasukeval, aki mintha egy cseppet meglepődött volna, viszont nem úgy nézett ki, mint aki boldog lett volna.

-Ez lett volna... a halálom, amit valóra akartál váltani? -hallottam meg magam mögül Itachi erőtlen hangját. Sasuke mintha meglepődött volna azon, hogy bátyja még nem halt bele ennyibe, de igen durván megsérülhetett a támadás során. Hátra sandítottam, és elképedve figyeltem, hogy a férfi megpróbál lábra állni ezek után is, annak ellenére, hogy a szájából ömlött a vér.