A fonál, mely összeköt minket - Uchiha Itachi

3. Fejezet - Beteljesülés?

A hetek csak úgy teltek, ahogy a hónapok is. Rika hiába várt, Itachi nem jött újra el hozzá. Kezdett letenni arról, hogy valaha is újra láthatja a fiút, vagy ha láthatja is majd, az még messze van.

Idő közben elérkezett a tél, beköszöntött a hideg. Rika átfagyva ért haza, minden vágya egy jó forró fürdő volt. Bezárta maga mögött az ajtót, majd cipőjét lerugdosva levetkőzött, és már vonult is be a fürdőbe. Megengedte a meleg vizet, majd felfogva hosszú haját levetkőzött, és bemászott a kádba.

-De kellemes. -sóhajtott fel megkönnyebbülten a lány. Nem várt estére vendéget, így hát elidőzött a fürdőben. Amint hidegebb lett a víz, ismét engedett forrót. Gondolatai Itachin jártak ismét. Végig simított a lábán, majd a felsőtestén, és végül a nyakánál megállt a keze. Nyugodt lélegzetvételei egyre gyorsabbá váltak.

Szemei égni kezdtek, pedig nem csinált semmit, ami ezt előválhatta volna. Nem tudta hova tenni érzéseit, minden kavargott benne.

Hirtelen meghallotta az ablaka kicsapódását, amire összerezzent. Lépteket hallott, amik a fürdő ajtaja előtt megálltak. Rika levegőt venni se mert a pillanatban, mikor kinyílt az ajtó.

Maga elé szorította keresztbe karjait, majd lecsúszva a kádban felsikoltott, miközben szemeit szorosan összecsukta.

Hallotta, hogy a léptek felé közelednek, majd elkapja csuklóját egy kéz. Remegett. Végül, egy enyhe csók térítette magához. Az a bizonyos idegen, aki betört a házba, kézen csókolta a lányt, aki egyik szemét kinyitva ismét halkan felsikkantott, de nem az ijedtségtől. Meglepődött.

-Itachi. -tátotta el a száját. A fiú már félig le volt vetkőzve, már a fejpántja se volt rajta. -Te még is... -nem tudta befejezni, mivel a fiú ajkai megakadályozták benne. Itachi lágyan megcsókolta Rikát, majd felállva teljesen levetkőzött, és bemászott a lánnyal szembe a kádba.

Rika csodálkozva bámulta a fiút, aki lehunyt szemekkel élvezte a meleg fürdőt. Lassan kinyitotta résnyire a szemeit, amitől a lány elpirulva elfordult. Sokszor elfantáziálgatott már ilyesmi pillanatokról, de élőben teljesen más érzés volt számára.

-Hogyhogy itt vagy? -kérdezte halkan Rika. Zavarban volt, még is örült annak, hogy ismét itt van vele a szerelme.

-Pihenőt tartok egy pár napig. -takarta el egyik szemét kissé fájdalmasan. -Fárasztó utam volt.

-Oh, értem... -hajtotta le fejét a vörös hajú lány. Aggódott Itachiért, mindennél jobban.

-Nem kell aggódnod, jól vagyok. -sóhajtott fel a fiú, majd a lány kezére simított. -Tudod, hogy mióta látni akartalak? -kérdezte halvány mosollyal.

Rikának nem is kellett több, azonnal lecsapott a fiú ajkaira. Itachi belemosolyogva a csókba átölelte a lány derekát, és közelebb húzta magához. Rika kezével megkereste a fiú álló tagját, majd végigsimított rajta, mire Itachi halkan felsóhajtott.

Nem vártak sokáig, a fiú az ölébe húzta a lányt, majd a vörös hajú lassan magába engedte szerelmét. Mindketten felnyögtek az érzéstől, majd mozgolódni kezdtek.

-Hé-hé... -állitotta le Itachi a lányt. -Nem fogok megharagudni, ha nem leszel a legjobb elsőre. -simitott Rika arcára.

-Azt akarom, hogy neked jó legyen. -suttogta Itachi ajkaira, aki elmosolyodva megcsókolta a lányt.

***

Miután végeztek a kis akcióval, magukra csavarták a törölközőjüket, majd bementek a szobába.